Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-74

Àz országgyűlés képviselőházának 7Jf. Azonfelül az ő szemükben a hitbizományi birtok, a hitbizományi arisztokrácia, a hitbizományi feudalizmus úgy szerepelt, mint egyik társadalmi és gazdasági támasza annak az abszolút Habsburg-császári hatalomnak, amelyről tudták, — mert hiszen a magyar történelem 400 éves példája megtanította őket erre — hogy ez az abszolút császári hatalom évszázadok folyamán következetesen, sokszor igen-igen radikális módon szembehelyezkedett a magyar nemzet alkotmányos politikai és gazdasági törekvéseivel. Őket ezek a szempontok befolyásolták akkor, amikor száz esztendővel ezelőtt a hitbizományi rendszer azonnali likvidálását követelték. Hozzá kell tennem, hogy nem mindnyájan, mert akik annak a liberális gazdasági rendszernek, amelyet a francia forradalom tett valósággá a nyugateurópai államok életében, ottani gazdasági és politikai következményeit már tapasztalatból ismerték, mint pl. Széchenyi István, tudták és érezték azt, hogy a liberalizmusnak és a kapitalizmusnak azokkal a veszélyeivel szemben, amelyek az indusztriális államokban érezhetők voltak, szemmeHátható, kézelfogható módon jelentkeztek, bizonyos óvatosság szükséges és bizonyos ellensúly keresendő abban a tekintetben, hogy a földvagyon a teljes felszabadítottság révén, a laisser fair abszolút érvényesülése révén nem kerül-e alárendelt helyzetbe, egy új kizsákmányoltság helyzetébe a roppant erővel feltörő kapitalisztikus törekvéseken keresztül. Széchenyi Istvánt — és másokat is — a Franciaországban és Angliában szerzett tapasztalatok hajtották arra, hogy bizonyos ellensúlyokat keressenek a felszabadítással szemben. Azok a tapasztalatok, amelyek azt mutatták, hogy a kapitalizmusnak ez az elhatalmasodása egyrészt az eladósodásnak, másrészt pedig a végtelenségig menő elaprózódásnak az útját nyitja meg a nyugateurópai államokban. Hiszen Széchenyi István ezért sürgette egyebek között Fényes Elekkel a kitűnő és első nagy magyar statisztikussal együtt a 30 vagy 50 holdas nemesi birtok érinthetlenségét. De tovább megyek. Egy igen kitűnő francia közgazdász, Henry Le Play, aki 1846-ban Magyarországra jött tanulmányútra — és aki megelőzően a nyugateurópai országokat is sorra bejárta azért, hogy a jobbágyfelszabadításnak es a korlát nélküli földfelszabadításnak gazdasági következményeit tanulmányozza — egy nagy munkát írt itteni tapasztalatairól is és Angliában,, Németországban, Franciaországban szerzett tapasztalatai alapján óva intette a magyar politikai^ élet férfiait attól, hogy minden ellensúly nélkül és átmenet nélkül egyszerre kiszolgáltassák a védtelenül maradt földvagyont a kapitalizmus túlzásainak és egyeduralmának. T. Képviselőház! Ezeket a szempontokat figyelembevéve, ha keressük az ellensúlyát annak az eljárásnak, amely a kötött földvagyonnak egyre erősebb ütemű likvidálását követeli, ha keressük azokat az ellensúlyozó tényezőket, amelyekre beszédem későbbi folyamán rá fogok térni, mégis csak arra a konklusióra kell jutnunk, hogy magával a kérdéssel szemben, amelyet a kormánynak ez a törvényjavaslat felvet, elvileg nem helyezkedhetünk más álláspontra, — és én a magam részéről ezt a konzekvenciát kell» hogy levonjam — mint a teljes megszüntetés, a teljes felszabadítás álláspontjára. Természetes dolog, hogy a praxisba átültetve ezt az elvet és ezt a gondolatot, nagyon jól tudom, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 december la-án, pénteken. 539 — és minden, a kérdéssel valamennyire foglalkozó embernek tudnia kell — hogy bizonyos állampénzügyi, hitelügyi, termeléspolitikai szempontok szabják meg, hogy olyan menete, olyan tempója legyen ennek a felszabadításnak, amely a termelési érdekeket nem veszélyezteti és amely azonfelül megfelelő hitelügyi megalapozással,, — hogy így fejezzem ki magamat — szolid és biztos megoldásokat tud létesíteni, vagyis el tudja érni azt, hogy az így felszabadított földvagyon csakugyan azoknak a kezére jusson, akiknek kezére egy demokratikus agrárpolitika szempontjai szerint csakugyan jutnia kell. Egyébként pedig természetes dolog, hogy maga a hitbizományi rendszer intézménye igazán megérett erre a likvidálásra. Megérett nemcsak azoknál a szempontoknál fogva, amelyeket itt tegnap Kenéz Béla t. képviselőtársam felsorakoztatott, ö már jóval a háború előtt, azt hiszem, 1910-ben megjelent nagy munkájában, »Nép és fold« című munkájában, — amelyben nagyon alapos vizsgálódás tárgy ává^ tette egyebek között a hitbizományoknak, tehát a kötött birtokoknak a népszaporodásra gyakorolt hatását is — nagyon tüzetesen, nagyon mélyreható vizsgálódások, statisztikai egybevetések és személyes után járások alapján megállapította azt a kétségtelen tényt, hogy igenis, a kötött földvagyon ugyanúgy, mint a nem kötött, szabad, nagy földvagyon is, a legnagyobb r mértékben befolyásolja a születések arányszámát. Megállapította azt is, hogy sajátságos fátum volt abban. — miután a magyar hitbizományoknak, r tehát a megkötött f öldvagyonnak nagyrésze éppen a magyarság által lakott vidékekre esett — hogy ez a hatásuk éppen ezeket a magyarlakta vidékeket sújtotta elsősorban. Megdöbbentő # adatokat sorakoztatott fel ebben a munkájában egyebek közt — szinte faluról-faluna menve-az Eszterházy hitbizománynak a népességcsökkentő, a népességszaporodást (megállító, a népszaporodást stagnációra kényszerítő gazdasági és szociális hatásairól. De hiszen ezeket mindenki ellenőrizheti, aki veszi magának azt a fáradságot, mint szerény magam is tettem, hogy annakidején végigjártam az országot és megfigyelés tárgyává tettein ugyanezeket a körülményeket. A legobjektívebb vizsgálódás amellett, minden elfogultságot levetve, ugyanazokra a konklúziókra, ugyanazokra az eredményekre kellett jutnom. T. Ház! Valamikor a régi nagy Magyarországon, a Trianon előtti Nagy-Magyarországon a kötött földvagyon, a latifundium, tehát a hitbizományi rendszer mellett is használtak egy argumentumot, amely nemzetiségi szempontból szánt bizonyos hivatást a hitbizományi földbirtoknak. Azt mondották, hogy a kötött földvagyon a legbiztosabb támasztéka a nemzetiségileg vegyesen lakott országrészekben, a Felvidéken, vagy Erdélyben a magyar hegemóniának, a magyarság társadalmi és politikai szupremáciájának. Hiszen annakidején még olyan, — hogy úgy mondjam — egészen modern- gondolkozású publicista, mint amilyen Beksics Gusztáv volt, aki szinte egy fél életen át foglalkozott ugyanezzel a problémával, maga is felvetett egy tervet a hitbizományok reformjának megoldásáról, amelynek .segítségével azt hitte, hogy csökkenteni lehet a hitbizományoknak, a kötött földbirtoknak a magyarság szaporodására, a népszaporodásra gyakorolt rossz következményeit. 78