Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-74

Az országgyűlés képviselőházának 74. kultúra kell! És megfelelő népgondozás ! — Keisinger Ferenc: Majd felelünk erre a beszedre!) Elnök: Buchinger képviselő úr fogadja meg Reisinger képviselő úr tanácsát, hogy majd

# felelni fognak. Ne szóljanak közbe! vitéz Roszner István br.: Egyetlen dolog van, ahol a kisgazdaság feltétlenül előnyben van: ez a baromfitartás és a baromfitermékek exportja. A háború előtt a világon az első helyen állt Szibéria. Miért? Azért, mert a baromfi a külterjes tanya világ gazdasági állata és ha mi itt panaszkodunk, — mint tegnap hallottuk — munkaextenzi vitásról, arról, hogy a mezőgazdasági munkás nem kap elég kenyeret és ha arról panaszkodunk, hogy itt nem kap elég mezőgazdasági munkás kereseti alkalmat, akkor le kell szegeznünk azt, hogy nekünk az intenzivitás felé kell törekednünk, az intenzivitás pedig automatice megolője lesz a tanyavilág baromfitenyésztésnek. Nagyon érdekes tabella van Matolcsy Mátyás könyvében, amelyben kimutatja azt, nogy a 20—100 holdig terjedő gazdaságoknak 35%-kal nagyobb terménymennyisége kerül a piacra, mint a kis- vagy a nagybirtoknak. Matolcsy Mátyás ebből azt a következtetést vonja le, hogy ez a birtokkategória az, amely a legtöbbet teljesít a piaci ellátás és az export terén. Ezzel szemben pedig micsoda következtetést lehet ebből tényleg levonni? Azt, hogy ez az a birtoktípus, a legmunkaextenzívebb és mivel nem fizet munkabéreket, ezért tud eladni. Ugyancsak kimutatja Matolcsj^ Mátyás statisztikája, hogy a kisbirtok és a nagybirtokeladási mennyisége körülbelül ekvivalens. Most jön a statisztikus és ennek folytán megállapítja, hogy a nagybirtok nem termel többet, mint a kisbirtok. De kérném, amit kimértek az uradalmi cselédnek, amit kimértek a munkásnak, amit kiadtak mint természetbeni munkabért, azt ezek az emberek nem használják fel mind élelemre, hanem piacra viszik. Ezt pedig, amennyiben statisztikailag megfogható a kis- és törpebirtokok javára könyvelik. S itt a t. Ház részére egy nagyon érdekes példával szolgálhatok. Nekem volt egy summásom ez idén, aki két lányával dolgozott nálam és 14 mázsa gabonát vitt a piacra el; adni. Neki 300 négyszögöl földje van. Ha mi ezt statisztikailag helyesen fektetjük tel, akkor kisül, hogy Magyarországon a legrentabilisabb üzem — tudniillik a piacra termeles és az export szempontjából — a 300 négyszögöles parcella, tessék tehát az egész országot 300 négyszögöles parcellákra felosztani, amely esetben Kanada búzaexportja elbújhat Magyarországé mögött. Ez a pillanat az, amikor a kígyó saját farkába harap. A második súlyos vád, amelyet az igen t. agrárpolitikusok a közép- és nagybirtok ellen emelnek, az, hogy sokkal kevesebb adót tizet, a kisbirtok tartja el az országot. (Mózes »andor: Ez igaz!) Igaz országos statisztikai átlagban. Ez az: más a statisztika, uram, és más az élet. Az adót megállapítják a kataszteri tiszta jövedelem alapján. A földmérő hivatal kiküld egy szakértőt, két kisgazdát felültetnek a szekérre, kiviszik a földekre és uram, én olyan polgárembert, aki azt mondja a kiküldött szakértőnek, hogy az úrnak a földjét vedd fel olcsóbban, az enyémet pedig drágábban, én még nem láttam. (Esztergályos János: Nem egészen így van! — Rakovszky Tibor: Furcsa vi; szonyok lehetnek Vas megyében!) A kataszteri tiszta jövedelmet így állapítják meg; ennek ülése 1935 december 13-án, pénteken. 533 helyessége tehát nem vitatható. Viszont minden adó ezen épül fel, ennek folytán nem lehet azt mondani, hogy itt adódifferenciák vannak. Sőt a 100 aranykoronán aluli kisbirtoknak nincs is földadója és csak a nagyobb birtokkategóriáknak van jövedelmi adójuk is, ez pedig progresszív. Természetesen most jön az ütőkártya: a házadó, amely aránytalanul nehezedik a kisbirtokra a nagybirtokkal szemben. Ha mi a házadót a földterület arányához viszonyítjuk, akkor kérdezem: mit szóljon a pesti ember, akinek nincs több földje, mint amelyre ráépítette a házát és mégis olyan rengeteg adót fizet. Akkor pedig nem a kisbirtokos, hanem a pesti háztulajdonos van sújtva, még pedig minél nagyobb házzal rendelkezik, annál jobban. Nem mondom, hogy a házadót falusi viszonylatban nem kellene revízió alá venni, csak azt mondom, hogy a házadó nem függ össze a birtok adóztatási rendjével. Nem mondom azt, hogy nincsenek igazságtalan adók. Én pl. a magam részéről nem helyeslem a közmunkaváltság jelenlegi formáját, habár elismerem, hogy azáltal, hogy a kormány leszállította felére az ökör- és tehénfogat közmunkaváltságát, segített a kisgazdákon. A második adó, amelyet én nem helyeslek, az a papi adó, amely az ország legtöbb részén lélekterhet jelent. En az én plébániámhoz tartozó községekben 10 esztendővel ezelőtt megszűntettem ennek fizetését és azt ott ma az adóalap szerint vetik ki. Én ezzel lényeges terhet vállaltam magamra, viszont tehermentesítettem a kisembereket. Ezt a kérdést szerintem országos viszonylatban is lehetne rendezni. Ezeknek a figyelembevételével sem lehetne azt mondani, — ezek nem állami, hanem magánadók — hogy a kisbirtok nagyobb hozzájárulást fizet az állam fenntartásához, mint a közép- vagy nagybirtok, főleg nem — ahogyan Móricz Miklós mondotta — a dupláját. Most áttérek egy divatcikkre, az egykére. A statisztika bizonyítja, hogy az egykét a nagybirtok fokozza, ahol nagybirtok van, ott egyke van. A statisztika csodálatos dolog: a statisztikával mindent a világon lehet bizonyítani és ellenbizonyítványt is arról kiszolgáltatni. Nekem van például statisztika a kezemben, amely azt bizonyítja, hogy ahol uradalom van, ott nincs egyke és ahol nincs uradalom, ott van egyke. Ott van Vas megyében az Őrség, ahol csak kisbirtok van, de tele van egykével, és ott van mellette Csákány, Nádasd, Ivánc, három körjegyzőség, ahol három hatalmas nagybirtok ölelkezik és ahol azt sem tudják, mi az egyke. Ez csak azt bizonyítja, hogy az egyik helyen ez az oka az egykének, a másik helyen az az oka, és mindenütt más a gyógyszer, generalizálni nem lehet és főleg nem lehet fegyvert kovácsolni egy társadalmi osztály vagy egy birtokos-osztály ellen. A negyedik, amit mint támadási pontot felhoznak, — és pedig ez nagyon komoly pont, amelyet Kerék Mihály hozott fel — az, hogy az Alföldön hárommillió ember tengődik az uradalmak jóvoltából napi 14 filléres bérből. Na.gyon nagyra becsülöm az ilyen statisztikai kutatásokat, de sajnos ezt az adatot — nem azért, mintha frivol lennék — nem tartom valószínűnek, mert aki napi 14 fillérből él, ruházkodik, fűt,^ világít, taníttat^ házbért fizet, adót fizet, az állíttassa ki magát, mint a cork-i polgármester konkurrense, mert fizikai lehetetlenség, hogy valaki ennyiből meg tudjon élni. Az, ilyen 77»