Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-74

Az országgyűlés képviselőházának 74. tában kell lennünk azzal is, hogy a hitbizományok megfeleltek-e céljuknak, rendeltetésüknek, hogy a hitbizományi birtokosok és családok is megtették-e azokat a kötelességeket a nemzettel szemben, amelyeket a nemzet tőlük méltán elvárnatott, külön jogi állásuknál, előnyös helyzetüknél fogva. Csak ha a hitbizomány összes előnyeit és hátrányait ismerjük és megvonjuk a mérleget, akkor tudunk tulajdonképpen feleletet adni arra, hogy milyen mértékű változtatásokra van szükség. Maga a hitbizomány intézménye nem sarjadzott hazai talajból, úgy vettük át a nyugati államoktól és meglehetősen későn. Ennek magyarázata az, hogy a hitbizomány intézményének megvolt tulajdonképpen a maga magyar, bár fejletlenebb példája az ősiségben. (Ügy van! jobb felől.) Az ősiség végeredményben ugyanazt a célt szolgálta, mint a hitbizomány: a család, a nemzet a vérségben és atyafiságban akarta megrögzíteni a családi vagyont, hogy a család múltjához méltó pozíciót foglalhasson el az ország közéletében. A hitbizomány tulajdonképpen csak ennek a mi ősiségi rendszerünknek tökéletesebb kifejlődése és alakja, amennyiben az ősiségben a törvényes öröklés érvényesült, amely törvényes öröklési rendnél fogva idővel, mivel a nemzetségek szintén nagyon szétágaztak, természetesen a vagyon is szétágazott és eredeti feladatának meg nem felelt. A hitbizománynál viszont az egy kézben való egyesítés és a kivételes öröklés, a hitbizományi öröklési rend a vagyont egy kézben tartva, nemzedékeken át volt képes konzerválni egy család számára. A hitbizományi intézmény tehát akkor, amikor már az ősiség nem érvényesült teljes mértékben, kész talajra talált nálunk. Nyugati példák is csábítottak és birtokosaink, hogy családjuk fényét és előkelőségét hosszú időt át biztosítsák, szívesen nyúltak a hitbizomány ok alapításához, amikor az 1867. évi IX. te. ezt lehetővé tette. Meg kell állapítanunk, hogy tulajdonképpen a hitbizományalapítás nagyobb mértékben akkor következett be a XIX. században, amikor leginkább támadták már a hitbizományi,^ ennek azonban szintén megvan a maga természetes, józan oka, tudnillik az, hogy az ősiségi akkor már megszűnt, tehát azt a^ csekély védelmet sem nyújtotta már a családnak, amelyet korábban nyújtott, így azután kizárólag a hitbizomány volt már csak a mentsvára azoknak a gondos családapáknak, akik családjuk részére a családi vagyont meg akarták őrizni. Az 1867 : IX. te. a hitbizomány-alapítás céljául azt mondja, hogy azért történik az alapítás, r »hogy^ az ország mágnásai és előkelői romlása elháríttassék, a fekvő jószág önkényes elidegenítése és elpazarlása megfékeztessék«. Nyilvánvalóan azért történt ez, hogy a vagyonmegőrzés révén a család dísze és fénye a splendor familiae megóvassék. Tényleg az volt a cél, hogy a család számára a vagyon megmaradjon, hogy a család el ne szegényedjék, a társadalmi, politikai életben és egyáltalában a közéletben elfoglalhassa és megtarthassa azt a pozíciót, amelyet múltjánál fogva bír« Nem szabad azonban szem elől téveszteni és téves volna azt hinni, hogy maga a törvényhozás csak azért tette lehetővé^ a családi hitbizomány alapítását, hogy családi és kizárólag magánérdekeket védjen^ konzerváljon. Nem, a törvényhozás a közjót és a közügyet akarta biztosítani, azt akarta, hogy a régi, nagymultú családok ereje, tekintélye a, köz érdekében megóvassék. ülése 1935 december 13-án, pénteken. . 5: Nemzeti érdekből akarta tehát a törvényhozás az akkori vezetőosztályt megmenteni, megtartani, szereplését a jövőben is lehetővé tenni. Kétségtelen, hogy maguk az alapítók — ez természetszerű dolog, a természet rendje is megkívánja — elsősorban saját családjuk érdekeit tartották szem előtt, saját családjuk fényét, díszét akarták megőrizni, nemzedékeken át biztosítani. Ez még akkor is, ha emberi gyengeség és hiúság, tiszteletreméltó szülői és családfői gondoskodás. De maga a törvényhozás, t. Ház, feltétlenül a közügyet és a közjót tartották szem előtt, (Ügy van! jobbfelől.) mert hiszen egyébként nem kötötték volna a hitbizományalapítást államfői megerősítéshez. Az államfői megerősítés azt akarta biztosítani, hogy olyanok alapítsanak hitbizományt, akik a haza javára válhatnak, akik képesek arra, hogy a haza javát, a közjót szolgálhassák. T. Képviselőház! Most már, ha ezeket a célokat ismertettem, amelyek részben implicite bennfoglaltatnak a törvényben, részben pedig annak természetéből folynak és évszázadokon át a közvélemény is ilyen célúaknak látta a hitbizományokat, az a kérdés: megfeleltek-e a hitbizományok ezeknek a céloknak és beálltak-e a hitbizományok képviselői a közügy, a nemzeti érdek, a közérdek szolgálatába. Tényként kell megállapítanom, hogy a családvagy on, a hitbizományos családvagy on a megvan, azt megőrizték a mai napig, (Br. Berg Miksa: Na! Na!) kivéve ott, ahol az államfő hozzájárulásával a feloldás hébe-hóba megengedtetett. Azzal, hogy ezek a családok átmentették a vagyont, nemcsak családi érdeket szolgáltak és óvtak meg, hanem a közügyet is szolgálták, mert szerény felfogásom szerint a nemzet számára legértékesebb rezervákat mentették át, amelyekre rnár is volt szükségünk, most is van szükségünk s esetleg a jövőben is lehet ennek a nemzetnek nagy nemzeti célok megvalósítása szempontjából ezekre a tartalékokra szüksége. A hitbizományi családok legtöbbjében egész sorozatát lehet találni olyan férfiaknak, akik bizony becsülettel szerepeltek a magyar közélet terén, becsülettel képviselték és művelték «a közjót, a közérdeket, a nemzeti érdeket. Nem egy kiváló katonát, diplomatát, politikust találunk köztük. De a politikusok, diplomaták és nagy« katonák mellett találunk olyan férfiakat is, akik a magyar közgazdaságnak díszei és vezéralakjai voltak. A társadalmi életben és tudományos életünk ben is kiváló szerepet játszottak a hitbizományi családok képviselői, sőt a tudomány, a művészet is sokat köszönhet nekik, mert eges« sorát alapították a mügyüjteményéknek alapítványoknak, kulturális intézeteknek és intézményeknek, amelyeknek eredete gyakran főnemesi családok egyes tagjai nevéhez kapcsolódik. Az igazság kedvéért mindezeket le kell szögeznem és ki kell jelentenem, hogy szerény álláspontom szerint még- az a fény és pompa is. amely a főnemesek, illetve a hitbizományok urainak udvarában található volt, a nemzet érdekében való volt. Helyesen cselekedtek akkor, amikor nagy udvartartásokat tartottak fenn, amikor sok embernek adtak megélhetést, helyesen cselekedtek, mert birtokaik jövedelmét ily módom visszaadták megint a népnek. Nagyon jól tudom, hogy könnyen lehet azt az ellenvetést tenni, hogy a főúri családok reprezentánsai közül igen sokan külföldön költötték el jövedelmüket. Ez is igaz, azonban e mellett is igazság marad az. hogy fényes 76*