Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-74
526 Az országgyűlés képviselőházának 7U. életet éltek, nem úgy, mint az ma sokszor látható és észlelhető a gazdagok között, akik a jövedelemszerzést célnak tekintik és nem eszköznek. (Ügy van! bal felől!) A mi magyar faj szeretettől és nemzetszeretettől áthatott régi vezéralakjaink és nemeseink a jövedelmet nem célnak tekintették, hanem eszköznek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) olyan élet eszközének, amely nemcsak nekik, hanem egész udvartartásuknak, egész környezetüknek javára vált. (Müller Antal: Mások az új nemesek!) A törvényjavaslat indokolása meg is állapítja azt, hogy a hitbizományok faji és nemzeti szempontból becses értéket képviselnek. Az érdekelt családoknak elégtételül szolgálhat a javaslat indokolásának az a megállapítása, amely szerint a nagy történelmi múlttal bíró, erős faji és nemzeti hagyományokkal rendelkező családok gazdasági erejének viszonylagos megtartása maga is fontos nemzeti érdek és hogy számos hitbizomány bizonyos 'körben és határok között művelődési és gazdasági szempontból kedvező hatású. Ha így megállapítottuk azt, hogy a hitbizományok megfeleltek annak a célnak és rendeltetésnek, amely célokért és érdekekért alapíttattak, ha megállapíthatjuk azt, hogy a hitbizományok képviselői, reprezentánsai is elfoglalják a nemzet életében azt a helyet, amelyet pozíciójuknál fogva el kellett foglalniok; ha megállapíthattuk azt, hogy a közérdeket, u nemzeti célokat, a nemzeti politikát szolgálták, akkor tulajdonképpen még azt kellene megállapítanunk, — amikor ennek az intézménynek előnyeit látjuk — hogy ilyen körülmények között talán kár a hitbizományi jog- és vagyonrendet megbolygatni. Csakhogy meg kell néznünk és meg kell vizsgálnunk az érem másik oldalát is. A hitbizományi intézmény mégis csak emberi mű, tehát nem lehetett és nem is lehet tökéletes. A javaslat tulajdonképpen csak két alaphibáját látja a mai hitbizományi rendszerünknek, két főhibát lát a hitbizományban. Különösen a javaslat célját tekintve, az első. és fő hiba az, hogy arra való tekintettel, hogy a törvény szerint a hitbizomány-alapítás érték és mérték tekintetében megkötve semmiképpen nem volt, a hitbizományok borzasztó nagyokká nőttek és egyes helyeken olyan dimenziókat öltöttek, hogy már túltengőknek tekinthetők, mert a nemzeti élet továbbfejlődésének akadályai. A másik hibát a javaslat már inkább szociális téren találja meg, amennyiben helytelennek és igazságtalannak véli azt a helyzetet, hogy a hitbizományi öröklés miatt egyesek jóléte, egyesek gazdagsága mellett ugyanannak a családnak a többi tagjai esetleg szűkölködnek, szegénységbe kerülnek, amely helyzetnek azután az a további káros következménye és folyománya, hogy egy bizonyos főúri proletariátus alakul ki, amely főúri proletariátus nem kívánatos társadalmi réteg, mert származásánál, nevelésénél fogva természetszerűen nehezen tud a kenyérkeresŐ-pályákon elhelyezkedni. Nevelésénél fogva nem igen bírja a kenyérért folytatott sokszor kegyetlenül könyörtelen harcot és így a szegénységet is nehezebben bírja elviselni. Olyan nagyon gazdag hitbizomány pedig nincs, amely egy nagyon szétágazó család összes tagjait kellőképpen el tudná tartani. Igaz, hogy bármilyen előrelátó és bölcs rendezést is találnának ki, örök időkre nem lehet a dolgoknak ezt a^ részét méggyógyítani, mert az idők folyamán ez a ülése 19'35 december 13-án, pénteken. visszás szociális helyzet megint csak újra mutatkozik, ez azonban nem lehet ok arra, hogy me keressük a gyógyítást, az enyhébb elbánást ott, ahol a mai viszonyok (között a mai kor számára azt meg tudjuk találni. Kétségtelen, hogy a hitbizományok túltengése a földbirtok helyes megoszlásának útjában áll. Kétségtelen az is, hogy a túlságosan sok nagybirtok a népesedést megakasztj egészséges népeloszlás akadálya. Az is bizonyos, hogy úgy a magán, mint a közgazdaságot óriási hátrányok érhetik akkor, ha ilyen nagy területeken nem folyik okszerű, célszerű és a nemzeti szempontokat is figyelembe vevő' gazdálkodás. A kisebb birtokokon való roszszabb gazdálkodás nem okozhat akkora hátrányokat, mintha egy nagybirtokon nem okszerűen gazdálkodnak. A javaslat éppen ezért ezen a ponton fogja meg a hitbizományokat és a nemzeti termelés érdekében jelentékeny javításokat hoz. A javítás a törvényjavaslat szerint a vagyonkezelés, az ellenőrzés és a felügyelet terén érvényesül. Azt sem lehet a hitbizományi rendszer javára írni, hogy az anyagi erőalap mellett a szellemi erőalapot semmiképpen sem garantálja. A család anyagi ereje a vagyonnal nemzedékeken át hiztosítva van, mai hitbizományi rendszerünk mellett azonban nincs garantálva, hogy a várományos, akit az utódlás illet, minden körülmények között kellő szellemi ^képességgel legyen megáldva, testi-lelki egészsége olyan legyen, amely képessé teszi azoknak a magas feladatoknak a teljesítésére, amelyeket a hitbizomány reprezentánsának teljesítenie kell. Ez hiánya a mai rendszernek és a javaslat igen bölcsen, ebben a tekintetben igyekszik segíteni, bár jogi szempontból elég komoly ellenérvek hangzottak el a rendezésnek éppen ezen módszere ellen. A magam részéről egészen nyugodt lélekkel vallom azt, hogy a hitbizományok a velükjáró hátrányok ellenére fontos nemzeti miszsziót teljesítenek és hozzájuk fontos nemzeti érdekek fűződnek. Éppen azért, mert a hitbizományok, a nemzeti élet, f a nemzetgazdaság szempontjából fontos erőtényezők és mert viszont a hitbizományoknak megvannak a maguk hátrányai, a szakkörök már 150 esztendő óta vitatkoznak azon, hogy a hitbizományokkal mi történjék. Nem tudtak megállapodásra jutni, hogy a hitbizományokat megszüntessük-e, hagyjuk-e vagy pedig csak korlátozzuk. Korlátozás esetén nem tudtak megállapodásra jutni, hogy milyen mérvű legyen ez a korlátozás. A kormány javaslata végre szakít ezzel a 150 esztendős kunktátorsággal, : hezitálással és a kérdés megoldásához fog, még pedig azon a már rég hangoztatott alapon, hogy a hitbizományokat mint olyanokat és az ezekkel járó előnyöket átmenti a nemzet részére, a hátrányokat viszont lehetőleg igyekszik kiküszöbölni. A kormány javaslatát mindenekelőtt azért tudom üdvözölni, mert egy már 150 esztendő óta kísértő kérdést juttat nyugvópontra. Nincs a nemzet, nincs az érdekeltek érdekében, hogy ez a kérdés továbbra is függőben maradjon, ez senkinek sem áll érdekében már csak azért sem, mert elkövetkezhetnék egy olyan idő, amikor talán kevesebb megfontoltsággal, de annál több radikalizmussal nyúlhatna a nemzet ehhez a kérdéshez a nemzet és érdekeltek mérhetetlen kárára. Örüljünk, hogy ezzel a kérdéssel a mai, aránylag nyugodt időkben, nyugodt