Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-74

524 Az országgyűlés képviselőházának 7í. ülése 1935 december 13-án, pénteken. mennyi!) mert már Szent István királyunk is szeuett el ilyen birtokoüat (.Jüsztergaiyos János: lííUU-ban, läOO-ban, i4uu-ban is szeutek el:) — rátérek arra is — azonban két okból: az egyik ok az volt, hogy a nemzetségek esetleg kínáltak, (Esztergályos János: Denogy! Akié a lóid, azé a hatalom — mondották egyeséül) a másik pedig az, nogy lázadók, pártütők voltak. Ami az utóbbi okot illeti, ezt bizony megtesszük még ma is, mert aki a hazával szemben súlyos bűnt követ el, annak birtokát ma is elkobozzák, (helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: De ez egészen más! — Egy hang a jobboldalon: fogalomzavarban van!) A második érve az volt Takács képviselőtársamnak, hogy a mai hitbizományok tulajdonképpen árulásból keletkeztek, hogy a mai hitbizományosok elődei árulással szerezték azokat a birtokokat, amelyekből azután hitbizományokat alapítottak. Képviselőtársam aposztrofálta az Esterházy akat. Szeretném képviselőtársam figyelmét felhívni a történelemre. Olvassa el Esterházy Miklós és Pál hercegek élettörténetét és akkor azt hiszem — mert tartom eléggé igazságérző férfiúnak — be fogja látni és meg fogja állapítani, hogy eddigi felfogása helytelen. Olvashatná azt, hogy az Esterházy-családnak ez a két kiváló képviselője egész élete feladatául azt tűzte ki, hogy a hazát a Habsburgok segítségével a törököktől megszabadítsa. Ez végeredményben sikerült is; Pál herceg 20.000 emberrel vett részt Buda visszafoglalásában. Ha ez a törekvés, a két nagy Esterházynak ez az elgondolása árulás, akkor joggal kérdezhetném, mi tulajdonképpen a hazafias érdem? Nem tettek ők mást, mint azt, amire most mi törekszünk, amikor revíziót akarunk. Nekik, hála Istennek, sikerült a revízió, sikerült elérniök, hogy a törököket a Habsburgok segítségével is kiverhettük, — bár nekünk is sikerülne minél előbb, hogy valahonnét, bárhonnét is, jönne a segítség és akár segítséggel is a történelmi haza határait visszaszerezhetnek. Takács képviselőtársam egy igen érdekes kijelentést tett, (Biichinger Manó: Tett több érdekes kijelentést is!) amikor azt mondotta, hogy őt nem érdekli az, hogy a vagyonos emberek tönkremennek. Igaz, én is azt vallom, hogy nem feltétlenül a haza, a nemzet érdeke az, hogy az országban kevés nagyon gazdag ember legyen; a nemzet érdeke az, hogy minél több embernek meglegyen a tisztességes megélhetése és minden ember aránylagos jóléthez jusson. Az egyetemes nemzeti érdekeket azonban még sem lehet szolgálni olyan mentalitással, amely megnyilatkozott Takács képviselőtársamban, amikor azt mondotta, hogy őt nem érdekli a vagyonos osztályok tönkrejutása. Ilyen szempontokkal, ilyen mentalitással nem lehet a nemzet egyetemes érdekeit szolgálni, már pedig mindenkinek, aki ebbe a Házba,, ebbe a terembe beteszi a lábát, kötelessége, hogy a nemzet egyetemes érdekeit szolgálja. Meggyőződésem az, hogy &

r munkásság érdekeit is csak akkor lehet igazán és becsületesen szolgálni, ha érdekeiket a nemzet többi osztályainak érdekeivel össze tudjuk egyeztetni. A törvényhozás és a törvényhozó minden körülmények között, minden tettével, cselekedetével nagy felelősséget vesz magára, de különösen nagy felelősség elé állíttatik akkor, amikor törvényalkotással szerzett jogokat kell érintenie, szerzett jogokat kell magasabb nemzeti szempontokból és érdekekből, máskép meg nem valósítható nemzeti célok elérése érdekében érintenie, esetleg elvonnia s amikor — mint a jelen esetben — nemcsak elvonunk, vagy elvonni akarunk az egyik oldalról jogokat és vagyoni előnyöket, hanem másfelől juttatni akarunk olyan helyre és azoknak, akiknek még nem, vagy alig, talán csak nagyon esetlegesen nyílhatott volna meg vagy nyilt volna meg az alkalom arra,, hogy ilyen jogokhoz jussanak. Az ilyen kérdések megítélésénél, megbírálásánál és az ezekben való állásfoglalásnál nagyon óvatosan kell eljárnunk. Ügy vagyunk ilyenkor, mint az operatőrorvos, akinek szintén csak végszükségben, ultima ratioként sza,íbad az operálókéshez nyúlnia. Mi is úgy vagyunk, hogy az ilyen jogoperáláshoz, amputáláshoz csak úgy szabad hozzá nyúlnunk, ha a megoldandó feladatok másképpen, mint a magánjog érintésével, meg nem oldhatók. A kérdés — amint mondottam — felelősségünk tudatában nagyon óvatos kezelést igényel. Előrebocsátom, hogy a törvényjavaslat előkészítése körül én e tekintetben semmi hibát sem látok. A törvényjavaslatot a lehető legnagyobb alapossággal és gondossággal készítették elő; úgy látom, az idevonatkozó belföldi és külföldi anyag teljes ismeretében voltak és ezt fel is használták azok, akik ezt a törvényjavaslatot előkészítették. Annak ellenére, hogy a törvényelőkészítés során a külföldi anyagot is tanulmányozták — maga az indokolás eléggé kimerítően foglalkozik vele — és annak ellenére, hogy a hitbizományi kisbirtoknál találunk bizonyos érintkezési pontokat a porosz Reichserbhofgesetz intézkedéseivel, ennek a javaslatnak mégis egyik előnye, hogy eredeti magyar alkotás, a magyar viszonyokhoz alkalmazkodik, a magyar viszonyokat veszi figyelembe és bár az eddigi helyzet átalakítását és bizonyos tangálását jelenti, mégis mintegy belekapcsolódik, belekapaszkodik a magyar jogrendszerbe. Még a hitbizományi kisbirtoknál sem lehet állítani, hogy ez idegenszerű volna, hogy ez talán a Reichserbhofgesetztoől devirálódnék, mert ennek is megvannak a magyar elődjei, amelyek ott vannak a hadi telek, a vitézi telek, a családibirtok, az oszthatatlan családi birtokok formájában, tehát ennyiben ez. a hitbizományi kisbirtok sem indul idegen példák után, hanem hazai törvényhozásunk példái után. Természetesen a hitbizományi kisbirtok az előbb .említett kategóriákkal szemben erősen kifejlődik és simul a családi hitbizomány intézményéhez. T. Képviselőház! Amikor ezzel a törvényjavaslattal szemben állást kell foglalnunk, — de egyáltalán minden törvényjavaslatnál — az első kérdés, amely felmerül, az, hogy törvényhozási intézkedésre van-e szükség; a második kérdés az, hogy a javaslat célkitűzései megfelelők-e; harmadsorban pedig feltolul az, a kérdés, hogy a javaslattal a kitűzött célokat el lehet-e érni. Ha megállapítjuk, hogy valamely javaslatra szükség van, akkor természetesen meg kell felelni arra a kérdésre, hogy milyen mértékben, milyen szempontból van szükség a javaslatra. A kormány javaslata a hitbizományi intézményt nemcsak elvileg, hanem tényleg is fenntartja, csak arra az álláspontra helyezkedik, hogy szükséges a területileg túltengő hitbizományok korlátozása. Hogy meg tudjuk ítélni, vájjon helyes-e a kormánynak ez az állásfoglalása, szükséges, hogy tisztában legyünk a hitbizományok céljával, rendeltetésével; tisz-