Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

514 Az országgyűlés képviselőházának 73, vagy a népesedés egészséges alakulásának, (Ügy van! ügy man la jobboldalon.) főleg, ha ez a reform véget vet a hitbizományok helyenkint valóban nyomasztó, egészségtelen túlzsúfoltságának és gondoskodik egyenletesebb elhelyezkedésükről. A hitbizományok nyomását ma sem annyira területi nagyságuk feszíti olyan érzékennyé, hiszen a szántóföldi terület

: nek alig töblb, mint 3%-át kötik meg, hanem egyenlőtlen elhelyezkedésük. Legnagyobb tömegükkel a Dunántúlra nehezednek. A 823.000 holdból 602.000 a Dunántúl földforgalmát köve siti meg és hatásuk, korlátaiknak merevsége, ott annál ridegebb, mert tudvalevőleg a Dunántúl egyúttal a nagybirtok hazája is. A nagybirtok pedig akkor is, ha jogilag nincs is megkötve, gazdasági erejénél fogva nehezebben enged utati a szabad forgalomnak úgy, hogy ha a hitbizományi, valamennyi egyéb fajtáját korlátolt forgalmú birtokokat és a nagybirtokokat — értve az 1000 holdnál nagyobb birtoktesteket — egybefoglaljuk, a Dunántúl földjének több, mint kétötödrészében, merném mondani, pontosan 43%-ában tilos vagy meg van nehezítve a szabad forgalom- Meg vagyok azonban győződve arról, ihogy a hitbizományi földeknek az a jelentős mértékű feloldása és főleg a mezőgazdasági mívelés alatt álló terület eddig lekötött részéből több mint felének felszabadítása, amit a reform fokozatosan magával hoz, meg fogja törni latifundiális korlátaik merevségét, társadalmi ©s gazdasági nyomasztó hatását és tompítani fogja az ellenük intézett támadások élét. De talán még jobban lohasztaná ezeknek a támadásoknak tüzét 'az, ha a kisibérleti rendszernek nagyobb teret tudnánk engedni. (Helyeslés jobbfelől.) Igaz, hogy a 'hitbizományok területének ma is valamivel több mint egyharmadrésze, 279.000 ihold bérbe van adva, csakhogy ebből mindössze 17.500 hold, tehát neim egészen 4'5% van kisgazdák kezén, a többi 261.000 holdon 328 nagybérlő osztozik. (Rassay Károly: Mi ennek az oka? Ki adta ezeket bérbei' — vitéz Scheftsik György: Biztosan a tulaj! — Rassay Károly: Es ki a tulaj? A nemzetfenntartó elem!) Éppen ezen akarnak segíteni. (Rassay Károly: Eddig is adhatták volna kisbérletbe! Nem volt jogi akadálya! — Farkas István: De nem adták! — Györki Imre: Es ahol adták, ott most kidobják a bérletből! Húszharmincéves bérlőket dobnak ki!) A javaslat — eredeti fogalmazás szerint, ha jól emlékszem, a 41. § — könnyítéseket ad ugyan a 20 holdnál kisebb parcellákban való bérletek engedélyezésére. En azonban, megvallom 'őszintén, igen t. miniszter úr, szeretnék egy lépéssel továbbmenni és nem riadnék vissza attól sem, hogy ott, ahol a helyzet úgy követeli, a hitbizományi szántóföldek egy részének bérbeadását megfelelő feltételek fennforgása esetén kisgazdák számára kötelezővé tegyük. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A hitbizományi gazdálkodás kárai közé szokták sorolni a gazdálkodás silány voltát. Poirosz-Szilézia elmaradt vidékeire nézve ugyan kimutatták, hogy a gazdálkodás színvonalát éppen a hitbizományi nagybirtokok emelték, de azért ez a kifogás egészben helytálló és részben a (hitbizományi birtok latifundiális jellegével van összefüiggésiben, részben pedig abban bírja az alapját, hogy a hitbizományi birtok rendszerint olyan csekély forgótőkével rendelkezik, amely semmiképpen sincs arányiban a földbirtok nagyságával. Ezt a hitet a hitbizományi ülése 1935 december 12-én, csütörtökön. gazdálkodás silányságáról különösen az a körülmény táplálja, hogy a gazdálkodás elhanyagolása főleg olyankor szokott ijesztő mértékben bekövetkezni, amikor küszöbön áll a hitbizoimiány áthár árulása az oldalágra. Ilyenkor, amint méltóztatik tudni, ami megmozdítható szög van, — legalább a német adatok szerint — még azt is kihúzzák. A javaslat ezen a hiányon akar valamelyest segíteni azzal, hogy a hitbizományi gazdálkodást szakszerű ellenőrzés alá helyezi. Minthogy azonban a forgótőke hiányát a legszakszerűbb ellenőrzés sem pótolhatja, bátor volnék meggondolásra ajánlani, nem kellene-e a hitbizományok engedélyezését egyidejűleg megfelelő készpénztőke, vagy értékpapír fundálásiának feltételéhez kötni. Ezzel egyrészt segítenénk a forgótőke hiányán, másrészt pedig ez újabb piacot jelentene az állampapíroknak és általában a magyar értékeknek. T. Képviselőház! Az eddig elmondottakban igyekeztem a hitbizomány fenntartásának és alapos reformjának szükségességét megokolni a nagy- és középbirtok tekintetében, ami természetesen közvetve hatással lesz majd a kisbirtok terjeszkedésére is. Van azonban a javaslatnak olyan intézkedése, olyan elgondolása is, amely nem csupán a nagy- és középbirtokosotk keskeny sávját érdekli közvetlenül, hanem a földmívelŐ nép széles rétegeit is. Ez, mint bölcsen méltóztatik tudni, a hitbizományi kisbirtok. A hitbizományi kisbirtok védeni akarja a kisbirtok életképességét és a gazdálkodás folytonosságát azzal, hogy meg akarja akadályozni a földbirtok további elmorzsolódását és igyekezik azt lehetőleg egy család kezében tartani. Mindkét célkitűzés helyes. Az elforgáosolódás kárai ismeretesek. A túlságosan elaprózódott földszilánkok megművelése nehéz — sokszor még ekével is alig lehet megfordulni bennük — és nem is gazdaságos. A határbarázdák túlnagy területet vonnak ela míveléstől és minthogy azok a határbarázdák gondozatlanok, a senki földjei, bőséges alkalmat nyújtanak a kártékony gaiz és bogarak tenyészésének, znSint ezt tisztelt gazdaképviselőtársaim nálam jobban méltóztatnak tudni. A túlságos! elforgácsolódás ezenfelül felszökteti a könnyen megszerezhetőnek látszó, igen keresett kisparcellák árát, ami azután nehéz időkben, — ezt láthattuk most — amikor diszparitás áll be az értékben, könnyen elbuktatja a földre éhes, de többnyire kispénzű vevőt. A pántlika-birtok, ahogy egyes vidékeken a néphumor a túlságosan elhasogatott törpebirtokot nevezi, nem tud egy családnak sem megélhetést adni, elszakítja tehát egymástól a szülőket és a gyermekeket kereset céljából. Hogy pedig a családi kötelék összetartó kapcsainak meglaizulása minő társadalmi és erkölcsi hátrányokkal jár, arról azt hiszem nem kell sokat beszélni. Ez az elforgácsolódás különösen a háború előtt volt megdöbbentő mértékű. Méltóztatik tudni, 'hogy a háború előtt Nagy-Magyarországon a gazdaságok 54%-a a területnek nem egészen 6%-ára zsugorodott össze és az 5 holdasnál kisebb törpebirtokosok majdnem fele átlagban még egy fél hold földet sem mondhatott magáénak. A háború utáni reform lényegesen javított ezen a helyzeten, a törpebirtokosok területi arányszámát 6%-ról 11%-ra emelte fel, de azért még ma is az a helyzet, hogy a gazdaságok több mint 70%-a kisebb két hold terjedelemnél. Helyeselnünk kell tehát a javaslatnak azt a célját, hogy a további elforgácsolódást meg akarja akadályozni. Hogy pedig a hitbizományi kisbirtok fő-