Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. i dalmi szükségesség volt, de viszont méltóztassék végignézni egész Európán, főként Középés Kelet-Európán, ajánlok egy kitűnő forrást — Sering berlini professzornak van egy gyönyörű munkája, amelyet nem azért dicsérek, mert a Magyarországra vonatkozó részt éppen én írtam, hiszen talán az benne a leggyengébb — abban meg méltóztatik látni, hogy egész Európában mindenütt csődött mondott, illetve nem érhetett el teljes eredményt a földreform, mert meg kellett csinálni egy társadalmi nyomás hatása alatt pénzügyi és gazdasági megalapozás nélkül. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon es a középen) Abban az időben az államkötvényeket nem lehetett elhelyezni, hiányzott tehát a pénzügyi megalapozás. De ez nemcsak magyar betegség volt, nem morbus hungaricus volt (Zaj.) T. Képviselőház! Ez egyetemes baj volt, amelyet a háború idézett elő, amelyet még ma is nyögünk, amint majd rá fogok térni.. (Zaj a szélsőbaloldalon .— vitéz Scheftsik György: Az intelligens embert hallgassuk meg! — Rassay Károly: Hallgatjuk! Bár önök hallgatnának annyira!) Nagyon örülök a kérdéseknek, mert jó, hogy ezek a kérdések végre megtárgyalódnak és méltóztatik látni legalább az én szemüvegemen keresztül, — lehet, hogy hibás pápaszemet hordok — hogyan állnak ezek a dolgok. Visszatérve beszédem menetére, igyekeztem bebizonyítani, hogy mennyire szükséges a helyes társadalmi tagozódás és ennek keretében mennyire szükség van a nagybirtokra és a középbirtokra. Ha szükség van ezekre a birtokformákra, akkor gondoskodnunk kell a megvédésükről is, mert ilyen megvédés nélkül fennmaradásuk és jó kezekben való tartásuk, amely nemzeti érdek, még normális időkben sem biztosítható. Fényes Elek, a néhai nagyérdemű magyar statisztikus 1851-ben tette közzé geográfiai szótárát. Ebben a szótárban minden község határában fel vannak sorolva a földesurak. A háború előtt megnéztem ezeket a községeket és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy alig hatvan egynéhány esztendő elteltével a hitbizományi birtokok kivételével alig egy-két földesúri családot lehetett megtalálni a község határában. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) És ez nemcsak nálunk van így, ez sem speciális magyar jelenség. (Rassay Károly: Ez a liberalizmus bűne!) Kérem, én nem szóltam a liberalizmusról egy szót sem. Éppen azt mondom, hogy ne tegyük magunkévá az ilyen kérdések megítélésénél a meggyökeresedett doktriner nézeteket, hanem az élet követelményei szempontjából nézzük a dolgot. Nemcsak nálunk van ez így, Brandenburgban, a porosz Junkertumnak főfészkében, az egyik kerület 22 nemesi birtoka közül egyetlen egyet lehetett találni, amely három nemzedéknél tovább maradt meg egy család kezében. (Farkas István: Ellumpolták!) Parancsol! (Farkas István: Semmit sem mondtam! — vitéz Scheftsik György: Na, mondja, mondja! — Derültség.) Szívesen válaszoltam volna, hiszen azért vagyunk itt, hogy egymást felvilágosítsuk, én is szívesen hallgatom a tanítást mindig. (Rassay Károly: A történelem ismer olyan esetet is! — Zaj. — Elnök csenget.) Az imént voltam bátor ráutalni, hogy jön egy jégverés vagy aszály és nagyon sok becsületes gazdaember, akinek kártya nem volt a kezében és egy korty ital le nem ment a torkán, mégis tönkremegy az elemi csapások következtében. (Reisinger Ferenc: Előfordul ilyen is!) De ha előfordulKÉPVISELÖHÁZT NAPLÓ IV. ese 1935 december 12-én, csütörtökön. 513 hat ilyesmi normális időkben, akkor fokozottabban fordulhatnak elő ilyen bajok ma. Most térek rá arra, amit a túloldalon egyik képviselőtársam a háborúval kapcsolatban mondott. A párizsi és párizskörnyéki békeszerződések és diktátumok következményei, az államok- elzárkózása, az önellátási elv megvalósításának az esztelenségig menő túlhajtása, a termelés anarchiája, a forgalom megbénítása, a fogyasztás összezsugorodása... (Éber Antal: A liberalizmus mellőzése! — Derültség és ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Sajnálom, hogy beszédem elején nem méltóztatott itt lenni, én akkor à liberalizmus kérdésével foglalkoztam... (Éber Antal: Ez mind az volt, amit fel méltóztatott sorolni! — Zaj. — Ralijuk! Halljuk! — Petrovácz Gyula: Hagyjuk nyugodni a halottakat!) kipróbált világgazdasági szervezetek megsemmisítésével a termelés és fogyasztás szükséges összhangjának megzavarása, a jövedelemeloszlás struktúrájának eltorzítása egyéb következések mellett a mezőgazdasági termények árzuhanására, az iparcikkekhez viszonyított jelentős árdiszparitására és a földbirtokos társadalom valamennyi osztálya ellenálló erejének elhanyatlására kellett, hogy szükségképpen vezessenek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogyne volna tehát akkor most szükség igen erélyes gazdavédelmi intézkedésekre nemcsak nálunk, hanem másutt is — mint nagyon jól tudjuk — és hogyne kelleme igen erélyes intézkedésekkel megteremteni és megvédeni a földbirtok társadalmi megoszlásának helyes rendjét. Bölcs elgondolása tehát a javaslatnak, — (meggyőződésem szerint — hogy ennek a védelemnek egyik leghatásosabb eszközét, a hitbizományi intézményt fenn kívánja tartani es javára válik az elgondolásnak azi, hogy a hitbizományi intézmény fenntartásában, nem megy közérdeket sértő túlzásba. Ellenkezőleg, megszünteti a hitbizomány legkárosabb, a kritikát a legélesebben és legjogosabban kihívó azt a Itatását, amely a latifundiumok képzésében és állandósításában áll, ami egyes vidékek társadalmi, gazdasági és népesedési viszonyait oly kedvezőtlenül befolyásolja. (Ügy van! a jobboldalon.) Megszünteti a javaslat a mamimutihitbizományokat, utat ad egészséges, közép- ós kisbirtok létesítésére. (Rassay Károly: Azért lesz 150.000 holdas hitbizomány a jövőben is!) Mindjárt számszerűleg meg fogom mutatni... (Rassay Károly: Lesz! — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Hány ember él belőle? — Rassay Károly: Csak azt mondom, hogy nem szüntetik meg ! — Friedrich István : Lesz mammut is, azt mondja! — Halljuk! Halljuk!) A Hunyadiak korában még 2 millió holdas nagybirtokok is voltak, amint tudni méltóztatik. A fejlődés mindig a felaprózás, az elmorzsolódás felé halad magától is. Bátor leszek mindjárt számszerűleg kissé megvilágítani a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat — isimétlem — elejét veszi a latifundiumok népritkító hatásának. Ebben a tekintetben a reform várható hatását talán a legszembeötlőbben az az adat világítja meg, hogy míg ma a hitbizomány ok a mezőgazdasági művelés alatt álló terület 3*5 százalékát kötik meg, a reform fokozatos életbelépésével ez a (Százalékarány a felénél is kevesebbre, 1*7 százalékra fog alászállni.^ Azt senki sem állíthatja, hogy a mezőgazdasági mívelés alatt álló terület 17 százalékos hitbizományi megkötése útját állná a (kisbirtok terjeszkedésének, 74