Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1935 december 12-én, csütörtökön. 501 intézkedései, amelyek a hitbizományhoz tartozó vagyon kereteit megszabják. A bizottsági tárgyalások során indítvány tétetett arra vonatkozóan, hogy az úgynevezett történelmi borvidéki szőlők, majd a gyógyfürdők a hitbizományi kötelékben megtartassanak. A bizottság ezt az indítványt nem tette magáévá, mert az volt az álláspontja, hogy a javaslat 2. §-ának mostani 'Szövegezése, figyelemmel a 3. és 4. §nak azokra az intézkedéseire, amelyek a hitbizományhoz tartozó birtokterületek kijelölésére vonatkoznak, a kérdés megoldását külön intézkedés nélkül is lehetővé teszi. A javaslat 3. és 4. §-a általános irányelveket tartalmaz a hitbizományi terület kijelölésére nézve. A javaslat 2. $-a 2. pontjának, amelyet bátor voltam az előbb ismertetni, logikus folyománya a javaslat 5. §-a, amely a következő intézkedést tartalmazza (olvassa): »Egész terjedelmében továbbra is hitbizományi kötöttség alatt maj rad a hitbizományi vagyon, ha a hozzátartozó mezőgazdasági ingatlanok kataszteri tiszta jövedelem 30.000 koronánál nem több«. A javaslathoz csatolt, a hitbizományok adatait tartalmazó kimutatás áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy körülbelül 20—30 hitbizomány fog ennek a szakasznak intézkedései alá esni. A törvényjavaslat 3. §-a olyan intézkedést tartalmazott, amely szerint a hitbizományi kötöttség, alatt maradó vagyontárgyakat a hitbizományi birtokos kívánságának lehető figyelembevételével, a hitbizományi bíróság, a várományosok és a hitbizományi gondnok meghallgatása után az igazságügyminiszter úr jelöli ki, mégpedig amennyiben mezőgazdasági, vagy pedig erdőgazdasági ingatlanról van szó, a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve. Ennek az alapelvnek figyelembevételével az egész javaslat hasonló szellemben biztosított jogokat az igazságügyminiszternek, továbbá bizonyos vonatkozásokban a földmívelésügyi miniszternek és egyszersmind a vallás- és közoktatásügyi miniszternek is, utóbbinak a műtárgyak, képtárak, gyűjtemények tekintetében. Az egyesített bizottság ezt a hatásköri kérdést részletes megvitatás tárgyává tette, amelynek során a szakasz teljes átalakítása vált szükségessé, mert a bizottság a kijelölésre vonatkozó hatáskört nem a kormányhatalomra, hanem a hitbizományi bíróságra kívánta ruházni azzal, hogy az ennek az eljárásnak során felmerülő földbirtokpolitikai kérdésekben a földmívelésügyi miniszter állásfoglalása a hitbizományi bíróságra nézve kötelező. Ez a módosítás eloszlatja azt a felmerült aggályt, mintha ez a törvényjavaslat a hitbizományi birtokosokat a kijelölési eljárással kapcsolatban a kormánytól függő helyzetbe kívánta volna hozni. (Farkas István: Nono!) A javaslat 10. §~a értelmében a hitbizományi kötöttség alól felszabadult ingatlanok» a, részesedésre jogosultak várományi jogával terhelve, a hitbizományi birtokosok tulajdonába kerülnek. A javaslat legvitatottabb intézkedései közé tartozik a 12., §. amely arról intézkedik, hogy a felszabaduló hitbizományi vagyonban ki> részesedjenek. Ez a kérdés tulajdonképD

en mindenkinek és az összes érdekeknek figyelembevételével és kielégítésével, mindenki megelégedésével alig oldható meg. mert 'hiszen igen sok lehetőség, igen sok különböző megíldási tervezet merülhet fel és valósítható meg. Minden egyes megoldási tervezetnek megvan azonban a maga hiánya, a maga hibája, esetleg megvan a maga előnye is. Ilyen gondolat például az is, amikor azt mondják, hogy osz,szuk fel ezt a felszabaduló hitbizományi vagyont az összes várományosok között. Ámde ekkor teljesen figyelmen kívül hagynók egyrészt az alapító akaratát, másrészt pedig ez egy nagyobb családnál az ingatlanok olyan mértékű elaprózódására vezetne, amely egyenesen földbirtokpolitikai szempontból volna aggályos. (Farkas István: Szóval sürgessük meg az egykét!) Éppen ezért a törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felszabaduló vagyonban való részesedést a várományosok egy részére korlátozza és ezt a vagyont lehetőleg azoknak juttatja, akiknek az alapító juttatta, volna, ha ő volna abban a helyzetben, hogy most a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával neki kellene döntenie ebben a kérdésben. Ennek az elgondolásnak alapján a javaslat a felszabaduló vagyonban részesedő várományosokat három csoportba sorozza és ezek között a vagyont kétötöd, kétötöd és egyötöd arányban osztja el. A beterjesztett javaslat szerint a felszabaduló hitbizományi vagyon a következőkép oszlik meg. A vagyon kétötöd része azt illeti, aki a részesedés megnyílta idejében a hitbizományi alapítólevél szerint mint legközelebbi várományos utódlásra jogosult lett volna. A vagyon további kétötöd része a törvényes örökösödés rendje szerint a vagyon utolsó hitbizományi birtokosának azokat a fiúi vadékait illeti, akiknek a részesedés megnyílta idejében a hitbizományi alapítólevél szerint várományosi joguk lett volna. A vagyon utolsó ötöd része a törvényes örökösödés rendje szerint a vagyon utolsó hitbizományi birtokosának azokat a fiútestvéreit és ezek fiúivadékait illeti, akiknek a részesedés^ megnyílta idejében a hitbizományi alapítólevél szerint várományosi joguk lett volna. Az eredeti javaslat a 2. pontban előforduló »fiúivadékai« szó helyett »ivadékai« szót és a 3. pontban előforduló »fiútestvérei« szó helyett a »testvérei« szót alkalmazta. A törvényjavaslat bizottsági jelentése 8. oldalán igen részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és megokolja azt, hogy tulajdonképpen mire is verethető vissza a javaslatnak ez a megváltoztatása, ami lényegileg azt jelenti, hogy a fiúutódok jönnék előnyösebb helyzetbei a leányutódokkal szemben. A javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával a bizottság úgy látta, hogy a kérdés eldöntésénél két szempontot kell szem előtt tartani. Először azt, hogy lehetőleg az az elv valósuljon meg, amely az alapítólevélben van lefektetve, másodszor azt. hogv az alapítónak azt a föltehető gondolatát kell alapul venn',1, amellyel ő a kérdést eldöntötte volna az adott esetben. A bizottság által helyeselt ezt az elvet, azonban a törvényjavaslat eredeti szövege nem valósította meg teljes mértékben, amikor a fiú- és a leányvárományosokat egyenlő sorban kívánta részesíteni a felszabaduló vagyonból, annak ellenére, hogy az összes alapítólevelek szerint a fiúivadékok a leány ivadék okát abszolúte és feltétlenül megelőzték. Az a módosítás, amelyet a bizottság ilyen módon szükségesnek és jónak látott, a nemzeti vagyon sorsa szempontjából is jobban megfelel a helyes elgondolásnak, mint a törvényjavaslat eredeti szövege, amennyiben a bizottsági tárgyalás során igen sok olyan példát hoztak fel, amelyek szerint lehetővé vált volna,, hogy az ivadékokra eső ilyen egyötödrész vagyon a legtöbb esetben külföldieknek, vagy pe-