Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

502 Az országgyűlés képviselőházának 73, dig olyanoknak kerülhetett volna a kezükbe, akiknek magyar birtoknak ilyen nagy részben való kezükbe juttatása nem kívánatos. Kiemeli végül a bizottsági jelentés, hogy ez a módosítás nem jár azzal a következménnyel, hogy a leányivadékokat véglegesen és teljesen kizárja a felszabaduló vagyon egy-egy részéből, mert hiszen abban az esetben, ha fiúiva.dékok nincsenek, akkor természetesen a leány ivadékokra kerül a sor, akik azután a törvényes örökösödés szabályai útján jutnak a felszabaduló vagyonhoz. Meg kell még említeni, hogy a várományosok a felszabadult hitbizományi vagyon mikénti felosztását a törvényjavaslat intézkedésétől eltérőleg egyességileg is szabályozhatják. A részesedés jogával való üzérkedést zárja ki a javaslat 17. §-a, amely kimondja,, hogy »semmis az olyan szerződés, amellyel a várományos a részesedésnek megnyílása előtt a felszabaduló vagyonra vonatkozó reménybeli jogait a hitbizományi birtokoson és a részesedésre jogosultak körén kívülálló személyre átruházza, vagy arra ily személynek jogot ad.«A javaslatnak ez a rendelkezése, azt hiszem, igen lényeges és igen fontos, mert hiszen feltétlenül megakadályozza azt, hogy a nemzeti vagyonnak egyrésze esetleg spekulatív, vagy könnyelmű alapokon olyan kezekre kerüljön, amelyek nem kívánatosak, hogy megfelelő földbirtokvagyonnal rendelkezzenek. A javaslat meg kívánja oldani a hitbizományi reform összes kérdéseit, anélkül azonban, hogy ezen cél elérése szempontjából rombolni kívánna, ellenkezőleg, a haladó konzervativizmus jegyében teszi meg a szükséges intézkedéseket és figyelemmel van a jelenlegi hitbizományi birtokos szerzett jogaira s egyszersmind megakadályozza a magyar föld nagytömegű piacradobásából származó katasztrofális áresést. Az első célt megvalósítja a törvényjavaslat azzal, hogy a 30. §-ban kimondja, hogy a hitbizományi birtoklás, az utódlás megnyíltával, vagyis a . birtokos halálával, vagy birtoklási jogának egyéb okából bekövetkezendő megszűntével következik be. A második célt pedig a 19. § azon rendelkezése oldja meg, amely úgy intézkedik, hogy a hitbizományi kötöttségből felszabadult ingatlanvagyont e felszabadulástól kezdve mindaddig*, amíg a részesedés megnyíltától számított hat év el nem telt, sem élők közötti jogügylettel, sem halálesetre szóló jogügylettel nem lehet elidegeníteni, vagy pedig megterhelni. Itt említést érdemel a 19. § 2. bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint az elidegenítési tilalom nem akadálya annak, hogy az ilyen felszabadult és részesedésre jogosult személyekre átszállott ingatlan tulajdonosa az elidegenítési tilalommal terhelt ingatlan tekintetében törvényes örökösei között osztályt ne tehessen. A. javaslat 20. §-a bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy a felszabadult vagyon tulajdonosa az ingatlant terhelő ügyleti elidegenítési tilalom hatálya alól felszabadítást kérhessen. Köztudomású, hogy a hitbizományi vagyont különböző súlyos terhek: kegyúri kötelezettségek, tartás, ellátás, járadékok, kiházasítás, nyugdíjak stb. terhelik, amelyek a hitbizományi reform keretében feltétlenül megoldást kell, hogy találjanak. A kegyúri kötelezettség kérdését a törvényjavaslat 22. §-a szabályozza és itt az egyességi megoldásnak ülése 1935 december 12-én, csütörtökön. kíván nagy teret nyújtani. A hitbizományi vagyont terhelő egyéb kötelezettségekről a javaslat 23—29. §-ai intézkednek. A javaslat azokra a terhekre nézve, amelyek a hitbizományi; jogszabály, vagy pedig az alapítólevél rendelkezései alapján terhelik, továbbá a volt szolgálati alkalmazottak nyugellátása, kegydíja, végkielégítése, özvegyek ellátása, szóval, hogy úgy mondjam, a szociális terhekkel kapcsolatos kérdésekben az egyetemleges felelősség álláspontján van. A bizottsági tárgyalások során beható vita tárgya volt az, vájjon fenntartassék-e a javaslatnak ez az egyetemleges felelősséget megállapító intézkedése, avagy pedig ez a kérdés valamely más formában nyerjen megoldást. A bizottság beható tárgyalás után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényjavaslatban foglalt megoldást, vagyis az egyetemleges felelősséget tartotta elfogadandónak és megvalósítandónak. Lehetséges, hogy egy ilyen megoldás mellett esetleg bizonyos hátrányba kerülhetnek egyesek, a hitbizományi birtokos, vagy pedig a felszabaduló vagyon egyes juttatottai. Ez azonban még mindig kevésbbé méltánytalan és hátrányos, mintha a gazdaságilag gyengébb fél, a gazdatisztnek, vagy más egyéb alkalmazottnak özvegye, vagy más hátramaradottja, akit életjáradék, nyugdíj, vagy bármiféle ilyen járadék illet, kénytelen az egész hitbizományi vagyonnal szemben egységesen fennállott követelésnek, a legkülönbözőbb érdekeltekkel kapcsolatos behajtásával foglalkozni. Az az intézkedés tehát, amely az egyetemlegesség elvét tartja fenn, a gyengébb felet védi. A magyar törvényhozás ilyenirányú intézkedésekben mindig elöljárt, nincs tehát semmi ok arra, hogy éppen a hitbizományi reform megvalósításánál térjünk el ettől a magyar jogban annyira ismeretes és helyes elvtől. Természetesen a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a jogosultak egész követelésüket a hitbizományi birtokossal szemben is érvényesíthetik, amely esetben a hitbizományi birtokos regresszusa a többi érdekeltekkel szemben megvan. A most említett rendelkezést a bizottság szükségesnek látta még egy új bekezdéssel is kiegészíteni, amely lényegileg olyan intézkedést tartalmaz, hogy a hitbizományi birtokos javára keretbiztosítási jelzálogjog bejegyzés történik abban az esetben, ha a hitbizományi birtokossal szemben érvényesítik az ilyen igényeket, a többi juttatottakkal. illetve várom knyosok helyett és akkor ez a keretbiztosítási zálogjog megadja a jogi lehetőséget arra, hogy a törvény szellemének megfelelően az arányos kielégülés lehetséges legyen az arra juttatottak, illetve az arra kötelezettek közt. A törvényjavaslat 30. Va az eddigi joggal szemben a hitbizományi utódlásból való kizárás eseteit szélesebb alapon szabályozza, mint ahogy az eddig megvolt és ennek kapcsán a nemzeti és hazafias szempontoknak nagyobb teret biztosít. Kizárja az utódlásból bizonyos esetekben a viszonosság megfelelő szabályomellett a nem magyar állampolgárt., azt, aki állandóan külföldön tartózkodik, külföldön való tartózkodás szüksége nélkül és különösen kizárja azt az egyént, aki hazaárulást követett el. (Helyeslés.) Említést kell még tennem a 30. '§ utolsóelőtti bekezdéséről, amely a következőképpen szól (olvassa): »Az előd kizárása az ivadék utódlási jogát nem érinti. Ha^ az ivadék azután születik, miután a hitbizomány a kizárás kő-