Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

Âz országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1935 december 12-én, csütörtökön. 499 szóhoz és az 1848. évi törvények eredményében kulminált. A reformmozgalom kétirányú volt. Nagy államférfiaink közül számosan,. Kossuth, Deák, Széchenyi, Kölcsey Ferenc, Trefort Ágoston, stb. a hitbizomány eltörlése mellett voltak. Igen érdekes megállapítani, hogy Deák Ferenc lényegileg mivei indokolta meg azt az állásfoglalását, hogy a hitbizományokat teljesen el kell törölni. Deák Ferenc azt mondotta, hogy »a szabad rendelkezés joga oda nem terjedhet, hogy a rendelkező még a sírban is örök törvényt szabjon az élőknek és századokon keresztül oly törvényt, amely az ő hiúságának a haza virágzását, az egész nemzet emelkedését, szóval a közboldogságot alája vesse.« Kossuth Lajos a Pesti Hírlapban 1842-ben több vezércikket írt a majorátusról. Ezek a vezércikkek nemcsak külső megjelenési formájukban* de egyszersmind belső tartalmukban is a legkitűnőbb alkotások közé tartoznak. Ezek a vezércikkek a kérdés lényegével is igen behatóan foglalkoztak. Mások nem voltak azon az állásponton, hogy a hitbizományokat el kell törölni, hanem a hitbizományi reformot, a hitbizományi intézmény megszorítását, a változott viszonyok által kívánt és ehhez mért reformját tartották szükségesnek. Az alkotmányos életnek 1867-hen történt visszaállítása óta alig volt kormány, amely ne foglalkozott volna a hitbizományok reformjával, sőt annyira foglalkozott, hogy majdnem minden kormány egy-egy hitbizományi reformjavaslatot készített, ezek azonban parlamenti tárgyalás alá nem kerültek. Az 1918. évi, úgynevezett Wekerle-féle tervezettől eltekintve,, a kormányzat sohasem helyezkedett a hitbizományi intézmény eltörlésének álláspontjára, hanem az elavult intézmény korszerű reformját akarta megvalósítani. Sok nagyon érdekes terv merült fel e munkálatok kapcsán s ezek között különösen megemlítést érdemel a híres publicistának, Beksics Gusztávnak az az elgondolása, hogy a hitbizományok nemzetiségi vidékekre telepíttessenek át. Akkortájt ez nagyon tetszetős elgondolás volt, és ennek a megoldásnak az országban igen sok híve volt, mégis, ha mai szemmel nézzük a helyzetet, hálát kell adnunk Istennek, hogy Beksics Gusztáv terve nem valósult meg, mert hiszen hány százezer hold földet húztak volna ki az utódállamok törvényei magyarjaink alól egy hitbizományi reform címén is. A magyar általános polgári törvénykönyv előkészítő tárgyalásai során igen behatóan foglalkoztak hazánk legelső jogászai a hitbizományi reformmal, többek között abból a szempontból is* hogy a hitbizományi kérdés külön törvénnyel vagy pedig az általános magánjog keretén belül nyerjen-e megoldást. A reform szükségessége vitán felül áll, de nem jogi, hanem politikai, társadalmi és gazdasági okokból. Kimondották, hogy gondoskodni kell arról, hogy a hitbizományok az egészséges nemzetgazdasági fejlődést, ne akadályozzák, az agrárszociális bajok kiapadhatatlan forrásaivá ne legyenek. Vigyázni kell arra, hogy a hitbizomány az alsó- és középosztályt ne nyomja, ne élesítse ki a vagyoni ellentéteket és bár el kell ismerni azt, hogy a hitbizomány keletkezéséhez az alapító adja meg az impulzust, mégis arra kell törekedni, hogy az intézményt ne az alapító megmerevült akarata, hanem az állam érdekeinek szem előtt tartásával megalkotott törvény dominálja. Fel kell tehát a,z akkori felfogás szerint jogosítani az államot, hogy a tulajdonos akarata ellenére is bizonyos állagváltozásokat eszközölhessen, különösen akkor, ha az ingatlanok megkötöttsége esetleg egész vidékeken szembeszökő gazdasági hátrányokat okoz. Látjuk tehát, hogy a hitbizományi intézmény előnyei és egyszersmind hátrányai is alapos megvitatásban részesültek. , Érdekes megállapítás az, hogy hazánk legértékesebb politikusai és jogászai majdnem mind, kivétel nélkül a hitbizományi intézmény eltörlésemellett foglaltak állást... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakí Lányi Márton előadó:... és ennek ellenére kormányainkat nem a hitbizományi intézmény eltörlésének, hanem megfelelő reformálásának gondolata foglalkoztatta. Ennél a kormányelhatározásnál a vezető gondolat nyilván az volt, hogy a földet, a magyar állam létének legfontosabb alapját konzervatív kezekben akarták látni. A nagy magyar paraszt tömegek földdel való ellátásának gondolata akkor anég távol volt meimosak a megvalósítástól, hanem talán még az elgondolástól is. (Buchinger Manó: Elég baj!) A hitbizományi földek nagytömegű megmozdulása megfelelő földbirtokpolitákai Programm nélkül kétségtelenül katasztrofális jellegűvé válhatott volna. A mozgalom ilymódon a latifundiális túliméretezés szabályozása, a földbirtok terén mutatkozó kirívó aránytalanságok megszüntetése és kiküszöbölése területén mozgott. Kétségtelen, hogy a hitbizományi intézmény konzervatív intézmény és így megreformálásának is konzervatív alapon kell történnie. A hitbizományi reform tehát nem foglalkozhatik mással, mint kizárólag a hitbizományi intézmény visszásságainak kiküszöbölésével (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem?) és az intézmény korszerű reformjával. Végzetes tévedés volna a törvényjavaslat jelentőségének méltatásánál és intézkedéseinek vitatásánál más alapokból indulni ki és esetleg azt kutatni, hogy a hitbizományi reform mit jelent a földinség csökkentése kérdésének szempontjából. A hitbizományi reform nem jelent és nem is jelenthet földosztást. (Farkas István: Nana!) Más a hitbizományi reform és más a telepítés. Mind a kettő együttesen alkothatja a kormány földbirtokpolitikájának tengelyét és éppen ezért eredményeit is mind a két intézmény együttes szemléletével lehet csak vizsgálat tárgyává tenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Pár szóval meg kell emlékeznem az úgynevezett központi hatalmak szétosztásából keletkezett államokban végrehajtott hitbizományi reformokról. A törvényjavaslat indokolása igen részletesen ismerteti az erre vonatkozó bőséges anyagot és különösen^ behatóan foglalkozik Ausztriának, Csehszlovákiának, Romániának, Jugoszláviának, Németországnak és Lengyelországnak vonatkozó törvényeiivei. A német birodalomban a weimari alkotmány elvileg a hitbizományi intézmény eltörlése mellett döntött, azonban az egyes államokra bízta e kérdés megvalósításának mikéntjét. Hogy ezt Németországban miként valósították meg, arra vonatkozólag csak egyetlenegy példát vagyok bátor felhozni és pedig azt, hogy például Poroszországban az 1919. évben fennállott 1347 hitbizományból még ma is fennáll ezeknek a hitbizományoknak körülbelül két1 harmad része. Ausztriában a hitbizományok 72»