Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-72
Az j országgyűlés képviselőházának 72. A tárgyalás alatt álló egyezmény az 1909. évi XIV. tc.-ben foglalt és a polgári eljárásra vonatkozólag Hágában létrejött nemzetközi egyezménytől lényegileg nem különbözik. Mutatkoznak ugyan egyes eltérések, ezek azonban inkább a részletkérdésekre vonatkoznak. Ilyen eltérés mutatkozik például a kézbesítés és a bizonyításfelvétel költségeinek kérdésében, a javaslat 6. és 11. cikke és az 1909 : XIV., te. 16. cikke között. Míg ugyanis az utóbbi szerint a megkeresések teljesítéséért általában véve semmiféle díj vagy költség megtérítésének helye nincsen, addig a javaslat 6., illetőleg 11. cikkei szerint a megkeresés teljesítésével járó költségek megtérítéséről a megkereső hatóságnak kell gondoskodnia. Ennek a rendelkezésnek magyarázata, hogy Angliában nincsenek olyan hatóságok, amilyen például nálunk Budapesten a központi kézbesítő hivatal, amelyek az iratok kézbesítésére volnának hivatva, hanem ott a kézbesítést díjazott ügynökök végzik. További eltérés mutatkozik például a perköltségbiztosíték alóli mentesség kérdésénél a javaslat 12. cikkének és az előbb említett 1909 : XIV. te. 17. cikkének rendelkezései között. A hágai egyezmény szerint ugyanis a szerződő államok polgárai nem kötelezhetők semmiféle biztosíték adására, sem azon az alapon, mert idegenek, sem pedig azon az alapon, mert az országban' nincs lakóhelyük. Ezzel szemben a javaslat szerint csak abban az esetben nem kötelezhetők a másik magas szerződő fél állampolgárai vagy alattvalói perköltségek és illetékek költségeinek biztosítására, ha azon a területen laknak, ahol az eljárás folyamatban van, vagy ott perköltségek és az illetékek biztosítékának fedezésére elegendő ingatlanvagyonuk, vagy olyan vagyonuk van, amit nehezen lehet más helyre szállítani. Ez a rendelkezés a brit jogrendszernek abban a sajátosságában leli magyarázatát, amely megengedi azt, hogy brit állampolgárt is kötelezhessen biztosíték adására, mert a brit jog nem az állampolgárságot, hanem a lakóhelyet tekinti irányadónak. Mindezek az eltérések azonban nem lényegesek és inkább a részletekre vonatkoznak. Maga a tárgyalás alatt álló nemzetközi egyezmény öt részre oszlik. Az első rész bevezető rendelkezéseiben egyenlő elbánást biztosít a szerződő államok polgárai és alattvalói számára a törvényes védelem és a bíróságok igénybevétele tekintetében. Az egyezmény tulajdonképpeni tárgyát, tehát a nemzetközi jogsegély szabályait, vagyis az iratok kézbesítésének és a bizonyítás felvételének szabályait a második és a harmadik rész foglalja magában. A negyedik rész a perköltségbiztosíték, a szegénységi jog és a személyi fogság tekintetében biztosít egyenjogúságot a bíróságok előtt a szerződő államok polgárai és alattvalói számára. Az Ötödik rész általános rendelkezéseket tartalmaz, így az egyezmény területi hatályát, aláírását, megerősítését, felmondását. Jelentős ez a javaslat nemcsak azért, mert az eddigi igazságügyminisztériumi rendeletek és közlemények nem ölelték fel a jogsegélyre vonatkozó egész anyagot, hanem azért is, mert ez a brit kezdeményezésre létrejött egyezmény szervesen kapcsolódik bele az 1927:XVIII. tc.ben beiktatott magyar-angol kereskedelmi egyezménybe, azonfelül pedig az első etappját képezi annak a brit részről kifejezésre jutott szándéknak, hogy a jövőben más jogi vonatkozású egyezményeket is terveznek vélünk kötni. Az előadottak alapján a javaslatot úgy ülése 1935 december ll-én, szerdán. 467 általánosságban véve, mint részleteiben is elfogadásra ajánlani bátorkodom. Elnök: Szólásra következik 1 ? Rakovszky Tibor jegyző: Senki sincs feliratkozva! Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Lázár Andor igazságügy miniszter: T. Ház! (Halljuk! Haltjuk!) Nem célom az, hogy ezt a javaslatot a Képviselőházzal az előadó úr beható ismertetése után még részletekben ismertessem, egyedüli célja mai. felszólalásomnak, hogy őszinte örömömet fejezzem ki afelett, hogy a nagy brit birodalommal Magyarország ezt a kölcsönös polgári jogsegélyegyezményt éppen Nagy-Britannia kezdeményezésére meg^ kötötte. (Helyeslés.) A két nemzet egymás iránti nagyrabecsülésének egy törvényben megnyilatkozó, megnyilvánuló jele ez, amelynek jelentőségét nem szabad a mai nehéz időkben lebecsülni. Amikor én itt ezt a kijelentést teszem, nem mulaszthatom el, hogy különös köszönetemet ne fejezzem ki azoknak az uraknak, akik brit és magyar részről ennek a részleteiben nehéz kérdésnek letárgyalásánál nagy bölcseséggel közreműködtek. Két némileg eltérő jogrendszer intézményeit kellett Összhangba hozni és ez ebben az egyezményben mindkét nemzet jogrendszerének teljes respektálása mellett igen szépen sikerült. Én tehát azzal az óhajtással ajánlom ezt a törvényjavaslatot a t. Háznak elfogadásra, vajha a nemzetek békés együttműködésének útján az a mérföldkő, amelyet ez aiz egyezmény jelent, további mérföldkövekkel szaparodnék. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: T. Ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedj ék a törvényjavaslat címét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1. %-át, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül efogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. A törvényjavaslat harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslatnál fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a királyi bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazhatásáról szóló 1899 : XLVIII. te. hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 117, 120.) Váry Albert előadó urat illeti a szó. Váry Albert előadó: T. Képviselőház! A királyi ügyészek és bírák alkalmazása az igazságügyminisztériumban évtizedes gyakorlat. Ahhoz azonban, hogy királyi bíró és ügyész az 1 igazságügyminisztériumba berendelhető^ és alkalmazható legyen, külön törvényhozási felhatalmazásra van szüksége az igazságügyminiszternek a bírói függetlenség tiszteletbentartása, védelme és megóvása okából. Ez a törvényes felhatalmazás 1886. évtől, tehát öt évtizeden át minden öt évben újólag megadatott, mindig ideiglenesen azzal a céllal, hogy az igazságügyminisztériumba királyi ügyészek és 68*
