Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-70

426 Az országgyűlés képviselőházának 70, intézmény arra, hogy csak olyan orvost alkalmaz, aki feddhetetlen előéletű ós mindenben megbízható volt. Utalok arra, hogy az egyik vasúttársaság alkalmazott egy olyan orvosa aki éppen erkölcsi, etikai kérdés miatt az illető fiókszövetség kebeléből kizáratott. Amikor ez a vasúttársaság elnökigazgatójának tudomására jutott, azonnal elbocsátotta az illetőt. Méltóztatik látni, menyire fontos az az erkölcsi presszió, amelynek a tagokat össze kell tartania. De mennyivel fontosabb ez egy kényszertársulás keretem belül. Igaz, hogy az igen t. miniszter úrnak ez a fogalmazása, amely itt fekszik, bizonyos mértékű haladást jelent azzal a javaslattal szemben, amelyet a bizottsági ülésen méltóztatott előterjeszteni, mert hiszen itt kimondja már azt, hogy az Oti.-nál és egyéb hasonló alkalmazásban lévő. de nem tisztviselőként, hanem szerződésileg alkalmazott orvosok között olyanokat nem alkalmazhat, akik nem kamarai tagok, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: 145-tel szemben 2300!) Nem 145-tel szemben, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De igen!) Miniszter úr, méltóztatik tévedni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ennyi Oti. tisztviselő van!) Nemcsak az Oti.-ról van szó, hanem a Mabi.-ról, a dohányjövedékről, a vasútról, a postáról, a hajózási betegbiztosító intézetről s még egyéb vállalati pénztárakról, amelyeknél erre könnyebben van meg a lehetőség, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ezzel szemben akkor 3500 áll a másik oldalon). Méltóztassék megengedni, igen t. miniszter úr, hogy ezt én határozottan bizonyos sérelemnek tekintem. Nem is hiszem, hogy a katonaorvosi tisztikarba olyat vegyenek fel, aki nem kamarai tag. Miután pedig az igen t. miniszter úr az orvostársadalomnak szociális gondolkoappellál, egész bizonyossággal nem fognak olyan tagdíjakat megállapítani, hogy az illetők be ne jöjjenek a kamarába. Viszont nem tudom elképzelni, hogy aki meg tud élni máról holnapra, annak ne akadjon egy pengője arra, hogy ezt a tagdíjat lerója, annál is inkább, mert hiszen az orvosi társadalomban régi bevett szokás az összes ilyen társadalmi és hasonló egyesületekben, hogy azoknak az orvosoknak, akiknek mondjuk csak három éve van érvényes diplomájuk, vagy nincs megfelelő állásuk, tagsági díjaikat vagy névmegjelölés nélkül szokták elengedni, vagy pedig ezeknél egyenesen apodiktiee kimondja az alapszabály, hogy ezek minimális, tehát a legkisebb tagdíjjárulék fizetésének kedvezmény ére^ tarthatnak igényt. Ezért az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak szövegezését helyesnek tartom. Belenyugszom abba is, hogy a honvédorvosokra méltóztatik a felvételnél kivételt statuálni, . de tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék itt a tisztviselőkön túlmenőleg is bizonyos lehetőséget biztosítani, mert utalok arra, hogyha az igen t. miniszter úr és a miniszter úrnak kedves munkatársa, az államtitkár úr a prevenciót kívánja kiszélesíteni, akkor már nemcsak arról a 150 tisztviselő-orvosról lesz szó. Akkor a tisztviselő-orvosoknak százairól lesz szó, akik ennek a statútumnak alapján kamarai tagság nélkül tagjai lehetnek a kamarának,, akkor pedig nem érvényesül az egyenlő elbánás elve. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Rögtön be kell lépni a kamarába, mert enélkül nem folytathat praxist, ennek tehát semmi gyakorlati jelentősége nincs.) Szerintem van gyakorlati jelentősége és azonkívül a jog és igazság is ezt követeli. ülése 1935 december 5-én, csütörtökön. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 23. § 1., 2. és 3. bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Méltóztatnak-e a 23. $ 4. bekezdésének eredeti szövegét elfogadni, szemben Cseh-Szombathy László képviselő úr indítványával? (Igen)! A Ház a 23. § 4. bekezdését az eredeti szövegben fogadta el. A 24. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 25. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a 25. §-t): Csilléry András! Csilléry András: T. Ház! Visszavonom indítványomat. Elnök: A képviselő úr indítványát visszavonta. Következik? Szeder János jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szo. Rupert Rezső: T. Képviselőház! A kamarai tagság szünetelésére vonatkozóan azt mondja ennek a szakasznak b) pontja, hogy a kamarai tagság megszűnik akkor is, ha a tagot gondnokság alá helyezték. Ezt módosításképpen kiegészíteni kívánom azzal, Ihogy a gondnokság alá helyezés csak akkor legyen megszűnési ok, ha nem tékozlás miatt történt. Megtörténhetik ugyanis, hogy egy orvost tékozlás miatt helyeznek gondnokság alá, de ez nem jelenti még azt, hogy az illető nem kitűnő orvos és erkölcsileg nem integer. Sőt megtörténhetik, hogy valaki annyira szent a maga hivatásában, annyira megszállott, hogy vagyonát ingyengyógyításra költi, hogy gyógyszerrel látja el a betegeit, a szegényeket termsézetesen, anélkül, hogy piszkos versenyt támasztana orvostársainak. Kórházat, intézetet állít fel például emberbaráti szeretetből, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem igen látjuk!) Erre megy el a vagyona, amelyet más tisztességes célokra is elkelthet, például múzeumoknak ajándékoz egyes dolgokat, a Szépművészeti Múzeumnak vesz képeket, stb. (Antal István: Ezért nem helyeznek gondnokság alá senkit!) Igenis, ezért is lehet gondnokság alá ihelyezni valakit, mert az is esztelen költekezés, ha amit tesz, nincs arányban a vagyoni lehetőségeivel és erejével. Hiszen sokszor magának a községnek kell kérni valakinek a gondnokság alá helyezését, mert a község a végén attól félhet, hogy az illető eltartása a nyakába szakad, ímert odavaló illetőségű. Ennélfogva semmi okát nem látom annak, hogyha az orvost csak tékozlás miatt helyezik gondnokság alá, ezzel mindjárt a tagsági joga is megszűnjék. Azt hiszem, az Orvosszövetségnek is ez az álláspontja, és előkelő orvostestületek részéről is elhangzott ez a kifogás a szakasz ellen. Nem szükséges lemásolnunk más törvényeket, ahol más okokból folytonosan szerepel ez a refrén, hanem a józan ész szerint kell disztingválnunk és ha azt látjuk, hogy olyan gondnokság alá helyezés is lehetséges, amely különben az illető orvos képességét semmi irányban nem érinti, akkor ezt a disztinkciót igenis meg kell tennünk és az ilyen orvost ki kell vennünk ennek a szakasznak szankciója alól. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vázsonyi János!