Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

Az országgyűlés képviselőházának 68 . ülése 1935 december 3-án, kedden. 347 is fellebbezhet. Ki tudna jobban fellebbezni, mint az ügyvéd!) T. képviselőtársam nagyon érdekesen beszélt a meg nem engedhető inkollegialitás és konkurrencia kérdéséről. Természetes, hogy a kamarai javaslat ezt a kérdést nem oldhatja meg. Majd meg fogja oldani maga az orvosi kamara (Ügy van! jobbfelől.) és propozíciókat fog tenni ebben a tekintetben. Megoldhat sok mindent a maga hatáskörén belül és amit nem oldhat meg a saját hatáskörén belül, azt ïnajd meg fogja oldani velem együtt. Propper képviselő úr természetesen az egész javaslatot éles ellenzéki szempontból kezelte. Mindarra, amit felhozott, tulajdonképpen feleltem. Korrigálni kívánom egy megállapítását, amelyből látszik, hogy végeredményben nem a való helyzet, hanem politikai szempontok alapján nyilatkozott arról, milyen rettenetes rossz a magyar egészségügyi helyzet a rákkal kapcsolatban. Először is a ráknak preventív gyógyítása nincsen. Én nem vagyok orvos, de annyira én is tájékozódva vagyok, hogy a rákbetegség nemcsak Magyarországon mutat olyan pusztító arányokat, hanem emelkedőben van világszerte mindenütt. Nem az én hivatásom, hogy megállapítsam, miért. Azt hallottam és ebben látok nagyon sok plauzibilitást, hogy amióta az emberi átlagos életkor nagyon emelkedett, a rák pedig az idősebb generációk betegsége, ma rákban pusztul el egy csomó ember, aki különben valami más betegségben korábban pusztult volna el. (Ügy van! jobbfelől.) Brogli képviselő úr a közegészségügy terén nemcsak az irányítást tartja állami feladatnak, hanem annak elmélyítését is kívánta. Teljes mértékben osztozom véleményében. Müller Antal és Éber Antal t. képviselőtársaim a fogtechnikus-kérdésben szólaltak fel. Erre válaszomat már megadtam. Rakovszky Tibor képviselő úr azt állította, hogy a kamara egészségügyünk csúcsszervezete. Én rámutattam arra, hogy nem az. Az egészségügyi csúcsszervezet egészen más. Annál jobban örülök azonban beszéde azon részének, amely az orvosok kinvezése körüli protekcióra és orvosválasztásra vonatkozott, mert hiszen a túlsó oldalról is elhangzott egy beszéd az egészségügy államosítása érdekében. Nagyon közel áll hozzám mindaz, amit Drobni Lajos képviselő úr az egészségüggyel kapcsolatban mondott. Kéthly Anna képviselőtársam szíves elnézését kérem, hogyha megállapítom, hogy miután halk hangon elmondott beszédét utólag elolvastam, kicsit megijedtem azokon a hallatlanul erős megállapításokon, amelyeket csak ilyen halk hangon lehet elmondani. (Rupert Rezső: Ma már csak a nők bátrak, az egész férfihad gyáva lett!) Igen t. képviselőtársam aikademiker-gőgről és a diplomások lefelé irányuló gőgjéről beszélt. En ezzel a szelekció gondolatát állítom szembe és mint kifejtettem, igenis, azon az állásponton vagyok a fogtechnikuskéTdésbesn, hogy a magasabb kvalifikáció dönt ebben a tekintetben. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztatott egy hasonlatot is használni. Miután a magyar nyelv sava-borsa imár úgyis kiveszőben van, végtelenül örülök, ha minél szebb allegóriákat hallok. Igen t. képviselőtársam békaperspektíváról beszélt a javaslattal kapcsolatban. Méltóztassék megengedni, hogy én ezt a békát minősítsem; ez egy kecskebéka, (Derültség.) amely amint a magyar népdal mondja, felmászott a fűzfára és így se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan sem volt az jó. Ennek a jegyében történt a felszólalás. (Derültség és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen,) Osztozom Kajniss Ferenc képviselőtársam véleményében, aki szerint érthetetlen, hogy éppen a szociáldemokrata oldalról támadják ajkamarát, mint az érdekképviselet megtestesítőjét.^ Kényszertársulással argumentálnak a szociáldemokrata oldalról, de megfeledkeznek • arról, hogy végeredményében ez nagy lépés előre, merte javaslat szerint a honvédelmi miniszter úr jóvoltából még a katonaorvosi kar is tagja lesz a kamarának, ami évtizedes kívánság volt. (Rupert Rezső: De különleges jogokkal!) Igen t. képviselő úr, a katonaorvosi kar szigorú fegyelem alatt álló testület és méltóztassék elhinni nekem, hogy az ő fegyelmi hatóságuk sokkal, de sokkal szigorúbb és nem oldható meg ez a kérdés máskép, mint ahogy itt megoldást nyert, öfc kamarai tagok és ha az ő magánpraxisukkal kapcsolatban észrevétele vagy kifogása lesz valakinek, annak módjában lesz az illetékes katonai hatóságnál megtenni a maga észrevételeit, feljelentést tenni; a hatóság azt el fogja bírálni, de külön bíráskodást nem lehet statuálni; ez a lépés is sokkal több, mint amilyenre számítani lehetett. Soltész képviselő úr az orvosi magánpraxisról beszélt; erre én már kitértem. Sajnos, az élet keresztülmegy rajtunk az ő hatalmas kerekeivel, annak nem lehet ellenállni. A magánpraxis fogyóban van és fogyóban lesz. A társadalombiztosítás átveszi az orvosi tevékenységnek azt a részét, ami a magánpraxisból kimarad. Nincs kormány, amely ezen változtatni tudna. Ez az élet, amely egyformának mutatja magát Európa összes országaiban. (Mózes Sándor: Miből fizetik akkor az orvosok a tagdíjakat?) Béldi képviselőtársam megemlítette az Egészségpolitikai Társaságot, mint olyant, amelyben nemcsak orvosok, hanem más foglalkozási ágakhoz tartozó olyan intellektuelek is vannak, akik az egészségügy különféle kérdéseivel foglalkoznak. Az bizonyos, hogy mihelyt az orvosi kamara funkcionál és jól funkcionál, akkor központja lesz mindazoknak a megbeszéléseknek, amelyek a legkülönfélébb helyekről orvosi és egészségügyi kérdésekben odairányulhatnak, fel fogja venni ezekkel a Különféle társaságokkal az érintkezést és közös nevezőre fogja hozni a kérdéseket. Bulin képviselő úr élesen támadott, hogy politikai tendenciákat szolgál a javaslat. Többek között azt hibáztatja, hogy a javaslat az ügyrend megállapítását nem a kerületi kamaráikra bízza. Végre is nem lehet többféle ügyrend. Végeredményben nem fontos kérdés, hogy milyen ügyrend alapján végzi az orvosi kamara a munkáját. Méltóztassék elképzelni, mi lenne, ha mindegyik kamara maga állapítaná meg ügyrendjét. Ha egy ügyrendet az Országos Orvosi Kamara jónak talál, miért ne legyen jó az az ügyrendje annak a vidéki orvosi kamarának is? Csak azért ne, hogy ezzel dokumentálja az önállóságát? Az önálló felfogását dokumentálhatja másképpen is. Például a tiszántúli orvosi kamara dokumentálhatja azáltal, hogy a Tiszántúl speciális problémáival különösen foglalkozik, de nem az ügyrend kérdésében. (Rupert Rezső: Ezért nem kell a csúcskamara! Nekünk ügyvédeknek igen jó a kamaránk, ezt kellene mintának venni!) Nem bizonyos, hogy mindig az a leg-