Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

348 Az országgyűlés képviselőházának tökéletesebb, ami az ügyvédeknél van! (De­rültség. — Rupert Rezső: Bárcsak az orvosok­nak is olyan kamarájuk lenne, mint nekünk! Éppen azt akarjuk kiküzdeni, hogy nekik ne legyen rosszabb kamarájuk, mint nekünk van!) Az Árvátfalvi Nagy István képviselőtár­sam részéről a szabad orvosválasztás kérdésé­ben elmondottakat tulajdonképpen én megis­mételtem. Teljesen egy véleményen vagyunk. Érdekes volt számomra az, amit Dinnyés • képviselő úr az ingyenrendelések kérdésében mondott, ezt azonban nem tudom a kamarai javaslat keretében megoldani. Majd a kamara dolga lesz, hogy ezt a kérdést feldolgozza. Bródy képviselő úrnak már feleltem akkor, amikor rámutattam, hogy miért nem lehet és miért nem volna helyes, hogy a budapesti ka­mara túlsúlyba kerüljön a vidéki kamarákkal szemben. Se nem országos érdek, se nem nép­egészségügyi érdek, se nem az igazság érdeke ez. Hangsúlyoztam, hogy ragaszkodom ahhoz, ami a javaslatban foglaltatik. Nagyon érdekes volt Schandl Károly igen t. képviselőtársam megállapítása a közegész­ségügy szempontjából Budapest és a vidéki vá­rosok, valamint a falu helyzete között. Töké­letesen úgy van: megfordult a helyzet. A há­ború előtti és az azt jóval megelőző időkben az egészség helye a falu volt, ma nem a falu az. Azzá kell tennünk. Györki képviselő úr csupa ellenmondást ta­lált a törvényjavaslatban és az indokolásban. Ugyanennyit találtam én az ő argumentáció­jában (Derültség) és ennek következtében a legjobban teszem, ha a részletekbe nem is me­gyek bele. (Derültség a jobboldalon.) Azt mon­dotta ugyanis többek között, hogy a felállí­tandó orvosi kamara exkluziv lesz, másik ki­jelentésében pedig azt a, szemrehányást tette, hogy mindenkit belekényszerítünk az orvosi kamarába. Hogyan lehet ezt a kettőt egymás mellé állítani: az egyik oldalon az exkluzivi­tást és a másik oldalon a kötelező belépést. (Rupert Rezső: Azután pedig a kötelező kilé­pés, ha nem tudja a tagdíját fizetni!) Ami a tagdíjat illeti, először jön a belépés, azután jön a tagdíjnemfizetés, ezt követőleg pedig elbírálása annak, hogy miért nem fizetett és a kollégák fogják megállapítani, hogy ben­marad-e, vagy nem. (Propper Sándor: Esetleg kifizetik helyette! — Rupert Rezső: Az a fon­tos, hogy jó doktor-e t vagy nem, nem pedig az, hogy tudja-e a tagdíjat fizetni, vagy nem!) Benárd képviselőtársamnak osztom azt a' véleményét, hogy itt rengeteg sok nyitott ajtót döngettek. Egy speciális szerrel vonatkozás­ban, amely a tuberkulózissal kapcsolatosan szerepel, nem kívánok nyilatkozni. (Rassay Károly: Nagyon helyes!) Ez olyan kérdés, amelyben én állást nem foglalok. (Felkiáltások: Ez szakorvosi kérdés!) Gralánthay-Glock Tivadar képviselő úr a há­ziorvosi intézményt kívánja vissza. En is visz­szakívánom, de hiába kívánjuk mi egyesíteni etekintetben az erőnket: nem fog visszajönni. Nánássy Imre képviselő úrnak az a meg­állapítása, hogy a javaslat a pártérdekeken felül áll, —őszintén megmondom;— nekem jól­esett, mert célja ez volt. Ez a javaslat a ma­gyar nép egészségét szolgálja, ebben pedig mindnyájunknak egyformáknak kell lennünk. Nincs is ebben a javaslatban egy pont sem olyan, amely ebből a szempontból kifogásol­ható lenne. A Peyer képviselő úr által elmondottakra — őszintén szólva — nem tudok válaszolni, 6 8. ülése 1935 december 3-án, kedden. mert előbb megvédte, aztán támadta az. indi­vidualizmust és nem volt a javaslatnak egyet­len olyan pontja sem, amelyet két oldalról meg nem világított volna és mindkét oldalról más­képpen. Még egyért tett engem és a törvényjavas­latot felelőssé. Az Oti. körül előfordult — mondjuk — orvosi hibákért, amelyeket felol­vasott. Ezek fennforoghatnak, de nem tartoz­nak az orvosi kamara javaslatának keretébe és nem vonható értük felelősségre a kormány és a belügyminiszter. Hiszen éppen azért van a kamarára szükség, hogy az fegyelmlleg jól J funkcionálva, majd más büntetésekét hozzon, ! mint amilyeneket igen t. képviselőtársam fel­olvasott. Magábanvéve az, hogy a fegyelmi lefolytatódott és háromhónapos fizetéselvonás­sal járt, még nem involválja azt, hogy ez a j kérdés a bíróság elé ne kerülhessen. Oda is 1 való. | Itt felhasználom az alkalmat annak kije­lentésére is, hogy továbbmenő védelmet a fe­lekkel szemben az orvosok számára, mint ami­lyent a törvény amúgyis megállapít, nem tar­tanék helyesnek. Különvédelem a pácienssel szemben az orvos részére nem statuálható sem­miféle vonatkozásban. Tudomásom szerint a magyar törvénykönyv egyetlenegy szakaszá­ban sem található ez a túlzott kívánság. T. Ház! El is érkeztem beszédem befejezé­séhez. Az orvosi kamarai javaslattal én egy épületet akartam építeni az orvosi rend szá­mára, a/mely épület itt áll nyers állapotban. Hogy kívülről hogyan kívánja feldíszíteni az orvosi kar, az az ő dolga. Hogy belülről ho­gyan kívánja berendezni s hogy odabenn mi­lyen beosztást akar, ez is rá tartozik. Eám az tartozik, hogy midőn majd az orvosi rend itt berendezkedik, akkor minél többször jöjjön ki abból a számára épített épületből hozzám, vagy ahhoz a faktorhoz, aki az orvosi nép­egészségügyi kérdéseket intézi. Ha odabent a tanácskozások, vitatkozások és mindenféle megbeszélések keretében tisztázta azokat a kér­déseket, amelyekben fellépni •• akar, forduljon mindig bizalommal az _ egészségügyi kormány­zathoz, amely tárt karokkal és őszinte, meleg szívvel fogja fogadni, nemcsak az orvosi rend, hanem elsősorban a magyar közegészségügy jósága érdekében. S miután a magyar köz­egészségügyet az orvosi rend szolgálja elsősor­ban, természetes, hogy a közegészségügy jósá­gához hozzátartozik az is, hogy az orvosi rend kérdései is helyesen legyenek megoldva. (He­lyeslés.) T. Ház! Szavaimat be is fejezem azzal, hogy köszönetet mondok az Országos Orvos­szövetségnek, midőn statuáltatik az egész or­vosi rend érdekképviselete. Az Országos Or­vosszövetség a magyar orvosi kar nívójának megfelelő emelkedettséggel, szeretettel, megér­téssel és eredményekkel képviselte a magyar közegészségügy és a magyar orvosi rend ér­dekeit. Hála és köszönet illeti meg munká­jáért s én ennek a hálának és köszönetnek ki­fejezésével fejezem be beszédemet, kérve a t. Házat, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. Lányi Márton képviselő úr mint az igaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom