Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

68. ülése 1935 december 3-án, kedden. 332 Az országgyűlés kéjiviselöházának javaslat alkalmas arra, hogy ezt a szinvonalat necsakk fenntartsa, hanem fejlessze és hasonló szellemi üstökösöket löveljen fel a magyar szellem egére, arra az égre, amelynek hunyó csillagai ma is a magyar szellem tengerébe hullanak, északról délről, vagy keletről. Ezekre való figyelemmel a törvényjavaslatot elfogadom és fenntartom a magam részéről hangsúlyozottan azokat a kérelmeket, amelyeket bátor voltam tisztelettel előterjeszteni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az utóbbi években a törvények szerkesztésénél olyan gyakorlat kezd kialakulni, amely mindinkább^ kiveszi a törvényhozás hatásköre alól magát a törvényt és inkább felhatalmazást ad a miniszternek egy kerettörvényben arra, hogy különböző rendeletekkel szabályozza azt a kérdést, amelynek rendezésére a törvény tulajdonképpen készül. Látjuk ezt már a gazdasági életben is, ahol úgyszólván minden kérdés^ ki van véve a Képviselőház hatásköre alól, hiszen a felhatalmazási törvény, amely a 33-as bizottságot létesítette, jogot ad a kormánynak arra, hogy gazdasági kérdésekben még a bizottság meghallgatása nélkül is olyan rendelkezéseket adjon ki, amelyeket szükségesnek tart. Nem látom azonban be, miért kell ezt a gyakorlatot folvtani ennél a törvényjavaslatnál és miért kell egy szakkérdésbe ugyanezt a szellemet belevinni. Átnéztem ennek a törvényjavaslatnak különböző szakaszait és megállapítottam, hogv harminc esetben kell a 'belügyminiszter úrnak vagy rendeletet kiadni, vagy pedig a honvédelmi miniszterrel, illetőleg a pénzügyminiszterrel egyetértőleg különböző kérdésekben intézkedni. Ennek a törvényjavaslatnak Összesen — úgy tudom — 60 szakasza van, végrehajtása tárgyában nedig 20 rendeletet kell a miniszter úrnak a különböző (kérdésekben kiadni. Kérdem, mire jó akkor ez az egész törvényjavaslat, hacsak keretet kapunk meg, amelybe nagyjából le vannak fektetve azok az elvek, amelyeken az egész törvény felépül, de a lényeg, a részletek tekintetében, majd csak később nyer az érdekeltség valamelyes tájékoztatást, hogy mit szándékozik a kormány tenni. Ez a rendszer a német törvényhozás következménye, amelyhez a mi egész törvényhozásunk alkalmazkodik, amelyet Ausztriából örököltünk, amely, ellenkezik sok más ország törvényhozásával, amelyekben meghozzák a törvényt és a törvény az törvény, ahhoz nem kell külön magyarázat, ahhoz nem kell külön használati utasítás, ahhoz nem kellenek külön rendeletek, aztán végrehajtási rendeletek, nem kellenek külön intern-rendeletek sem. a törvénynek miként való értelmezése és végrehajtása tekintetében, amelyek megjelenése után mindig egész csomó kétely merül fel, hogy tulajdonképpen a törvény szakaszait miképpen is kell értelmezni, miképpen kell rendelkezni. En .a törvényszerkesztés, a tör vény alkotás* módját illetően is hibáztatom azt a szellemet és nem értek egyet azzal a tendenciával, amely ezt a törvényjavaslatot ide a Ház elé hozta. En minden társadalmi osztály szervezkedéséi; helyesnek, jónak, célszerűnek és szükségesnek tartom, de a társadalmi osztály maga emelkedjék tudatára annak, hogy milyen szervezkedésre van szüksége. (Ügy van u szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék tehát kényszereszközöket igénybe venni, mert mindaz, ami kényszer s mindaz, amire kényszerrel fogják össze az embereket, nem hozza meg azt a célt, amiért tulajdonképpen a szervezkedés létrejön. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad rámutatnom éppen azokra az egyesületekre, amelyek élén nekem van szerencsém ma állanom s amelyekre ismételten történt itten hivatkozás. Mi sohasem kérünk a kormánytól olyan rendelkezést, amelynek alapján kényszerszervezkedést mondjon ki, mert abból indulunk ki, hogy mindenki olyan testületnek, olyan egyesülésnek legyen tagja, amelynek alapelveivel egyetért s addig maradjon ott, amíg a maga érdekeit abban a testületben kellőképpen megvédve látja, s adassék meg neki a mód és lehetőség arra, hogy amikor azt látja, hogy az egyesület azoktól a céloktól eltér, amelyeket ő a maga részéről helyeseknek tart, akkor módjában legyen minden különösebb anyagi és erkölcsi károsodás r nélkül annak az egyesületnek kötelékéből kilépni. A szervezkedésnek ez az egyedül helyes és őszinte módja, (Farkas István: Ez az angol módszer!) minden más, amit itt készül, a rendi alkotmánynak és a parancsuralmi rendszernek valamelyes előretolt nyúlványa és én ezeket az előretolt nyúlványokat is hibáztatom, nem tartom azokat helyeseknek és célszerűknek. Különben is a gyakorlati életben a szervezkedésnek ezek a formái már teljesen megbuktak. Kérdezem a mezőgazdasági lakosságtól, hogy az ő anyagi helyzete mennyiben javult azóta, mióta a mezőgazdasági kamarákat létesítették? Kérdezem, hogy a nagybirtokok helyzete mennyiben rendezettebb, mióta a mezőgazdasági kamarákat létesítették, s hogy a mezőgazdasági kamarák egyáltalában be tudják-e tölteni azt a szerepet, amelyet nekik a törvényhozás szán. A mezőgazdasági kamarák ma egy elméleti társaság, ahol a tagok összejönnek bizonyos alkalmakkor és mindenki elmondja azt, ami a szívén fekszik anélkül, hogy annak visszhangja volna. Csak egyben értenek egyet általánosságban albban, hogy mindenki szidja a kamarát, mert tagdíjat kell fizetni. Ezzel szemben rámutatok arra, hogy az Omge-nek mennyivel nagyobb súlya van a gazdasági élet különböző kérdéseinek szabályozásánál és ha a kormánynak valamely véleményre van szüksége, ha a törvényhozás előtt, vagy a gazdasági életben valamely fontos problémát megoldani kíván, akkor nem a mezőgazdasági kamara az, amelynek véleménye a közéletben valamelyes jelentőséggel bír, hanem jelentőséggel bír az Omge álláspontja, az Omge véleménye az, amelyhez az egész mezőgazdaság irányítja magát annak ellenére, hogy az Omge-nél nincs kényszerszervezkedés, ott nem kell tagnak lenni, nem kell a tagsági járulékot fizetni, hanem a nagybirtokosság a maga jól felfogott érdekei szempontjából helyesnek és jónak tartja ezt az egyesületet. A vidéki gazdaköröknek tehát sok esetben nagyobb a jelentőségük ezekben a kérdésekben, mint a mezőgazdasági kamarának. Kérdem a mérnököktől, mit változott helyzetük a mérnöki kamara felállítása óta? Nagyon sok vita volt annakidején a kamaráról, amelynek megalkotását Hermann Miksa volt kereskedelemügyi miniszter erőltette s mérnök lévén, ő maga ajánlotta azt mérnöktársainak. De mit változtatott ez? — méltóztassék ezt nekem megmondani. Méltóztassék csak egy gyakorlati kérdést említeni, amelyet a mérnöki ka-