Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. mára megoldott. Az, hogy ebben a mérnöki kamarában különböző gyűlések alkalmával a \egtumultuózusabb jelenetek folytak le, bizonyítja, hogy a szervezkedés itt sem helyes formáiban történt, hanem apró kis csoportok alakultak, amelyek magukhoz ragadták azt a hatalmi szervet, amelynek lehetőség adódott arra, hogy a maga képviselőit küldje be a különböző zsűrikbe, különböző bíráló testületekbe és ezekben mindegyik a mellényzsebében hordva a jelszót, amely alatt valaki pályázik, ítélkezik pártatlanul barátai javára; ez köztudomású dolog. Az nem sok, hogy hébe-korba előadást rendeznek ebben a mérnöki kamarában, ahová úgyszólván kötéllel kell fogni egypár hallgatót, és ha el is mennek oda hallgatni, csak azért mennek el, hogy az illető előadó-tanár lássa, hogy ott vannak ezek a műegyetemi hallgatók, hogy az index aláírásánál kedvezőbb elbírálásban részesüljenek. Ezt látjuk ott, de nem látjuk azt, hogy ott valami komoly munka folynék. Ez egy testület, amelyben az emberek nagy tömege van benn, de olyanok, akiknek a kvalitásuk nagyon kicsiny, csak a menyuyiségülk nagy. Ott vannak az állami mérnökök, akiket szintén ebbe a kategóriába, soroznak, akik a vasúton a pályát mérik, azt hiszem, 1350 milliméter a sineik közötti távolság, ezt a mérnöki munkát végzik ők és ezek egyenlő elbírálásban részesülnek azzal a mérnökkel, ajkinek európai híre van, akinek kiváló képessége és óriási tndása van. Arranézve, hogy ez a szellem mit termel ki, legyen szabad csak arra rámutatnom, hogy az az építész, aki egy nemzetközi pályázaton mint ismeretlen ember pályázott. — tehát nem egy, a jelszó birtokában levő zártkörű társaságban — ott, ahol az egész, viláf? építészei oályáztak a genfi népszövetségi nalota építésére, nyerte el az egyik megbízatást. De ez az építész nem lehet tagja a magyar mérnöki kamarának, úgyhogy pl. az illető neve a telefon könyviben a következőkép van felvéve: magánzó, a genfi népszövetségi nalota tervezője. Ez a mérnöki kamara szelleme, ilyen embert nem vesznek fel a mérnöki kamarába, dp az, aki, mit tudom én, a flaszterköveket veszi át a fővárosnál, vagy pedig a vízvezetéki csövek átmérőjét méri, vagy a csatornák távolságát bírálja el, természetesen tagja a mérnöki kamarának és ezek szavazatukkal döntik el. hogy valaki tagja lehet-e a mérnöki kamarának vagy sem. (Rupert Rezső: Az orvosi kamaránál is sok ilyen eset lesz.) Nagyon félek attól, hogy az orvosi kamarában hasonló esetek ismétlődnek meg és apró, tehetségtelén kis stréberkedők lesznek azok, akik a tehetséget el fogják nyomni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a tehetségesek lesznek azok. akik félreállva. névjegyükre rá fogják nyomtatni azt, amit itt rányomtatott a genfi népszövetségi palota tervezője. En ebből a szempontból tartom hibásnak ezt és kérdem, a mérnöki kamara súlypontja micsoda, hol nyilatkozik meg a mérnöki kamara? Végzi a reárótt hivatalos kötelességet, de semmi egyebet. (Farkas István: Bürokrácia, semmi egyéb!) Folytathatnám ezt tovább. Ott van pl. a kereskedelmi és iparkamara: nem tudják, hogy most mit csináljanak vele, miután a minisztériumot kettéválasztották, nem tudják, a kamarát is hasítsák-e ketté, vagy hagyják-e egy* benl A kereskedelmi és iparkamara sem tud a közéletben olyan szerephez jutni, mint amiülése 1935 december 3-án, kedden. 333 lyenhez tagjainak érdekképviseletében kellene jutnia, hanem végzi a rárótt hivatalos munkát, amely megnyilatkozik különböző bizonyítványok, igazolások és egyebek kiosztásában, ami szorosan összefügg a mai kötött gazdálkodási rendszerrel. Mi a kereskedelmi és iparkamara befolyása a Oyosz-éhoz képest, vagy a Vasművek és Gépgyárak Egyesületéhez

r képest, vagy a Textilgyárak Egyesületéhez képest, vagy a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületéhez képest, holott ott nincs kényszerszervezkedés, abban minden tag a saját jól felfogott érdekében vesz részt és gazdasági érdekeik megvédésénél nem a kamara véleménye dönt, hanem pl. a Gyosz. véleménye, vagy a Tébe. véleménye dönt. Pedig a bankároknak nincs is kamarájuk! S amint hallom, legközelebb az újságírók kapnak kamarát, azután a gyógyszerészek és még pár foglalkozási ág részére van ilyen újabb intézmény alkotása tervbevéve. En ezzel csak azt akarom dokumentálni, hogy ezeknek a kényszerszervezeteknek nincs meg a gazdasági életben a súlyuk, sem a mezőgazdaságban, sem az iparban, sem a mérnöki karban. Tehát egy lateiner-foglalkozásban sem. Hol tudott a kamara^ érvényesülni? Legfeljebb az elnöke jutott hídépítési megbízatáshoz. Ez megtörtént, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az orvosi kamara elnöke nem fog hidat építeni. — Malasits Géza: Csak vakbelet operálni! — Farkas István: Professzor lesz! — Eber Antal: A kereskedelmié sem épített!) Lehetséges, hogy ez azoknak sürgős, akik felsőházi tagságot akarnak nyerni. (Csiliéry András: Megvan most is!) Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a falu egészsége egy cseppet sem fog javulni azáltal, hogy az orvosi társadalom kap egy kamarát és a kamarán keresztül képviseletet kap-e valamely előkelő testületben, igen, vagy nem. En tehát a javaslatot magát szükségtelennek tartom. Magának a javaslatnak a szelleme olyan, amely a szervezkedésnek még korlátolt formáját sem engedi meg. A leghelyesebb lett volna sokkal rövidebbre fogni ezt az egész törvényt és azt mondani, hogy ez egy törvényjavaslat. ' amely az orvosi kamaráról szól s hogy abban mit szabad tenni, azt a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. (Derültség a baloldalon.) Es ezzel be lett volna fejezve. Ez egyszerű, rövid törvényszerkezet lett volna és nem kellett volna annyit erőlködni, hogy még 30 rendeletet kell, utólagos használati utasítással kiegészítve, az illetők rendelkezésére bocsátani. Hiszen ami ezen túl a gyakorlatban történik, az nem más, mint amit a miniszter úr akar. Ha egy testületben a határozatok meghozatalánál minden egyes esetben joga van valakinek, vagy az illetó érdekeltnek a választmány és a közgyűlés határozata ellen fellebbezni a belügyminiszterhez és minden egyes határozatnál tulajdonképpen a belügyminiszter dönt, ha az elnök megválasztását a belügyminiszternek kell jóváhagynia, akkor természetes, hogy itt önkormányzatról abban a szellemben, ahogy csak a legminimálisabb formában elgondolja valaki, szó egyáltalán* nem lehet. En az önrendelkezési jogot úgy képzelem el. hogy Iminden testületnek joga van a maga jól felfogptt gazdasági érdekei védelmében megtenni mindazt, amit szükségesnek tart, ha ezen túlmegy, ott van a kormány felügyeleti joga. A kormány gondoskodjék arról, hogy ezeket a