Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

328 Az országgyűlés képviselőházának olyan helyzetet teremtett, amelyet szó nélkül nem hagyhatok. A javaslat szerint ugyanis a közszolgálatban lévő orvos csakis felsőbbsége engedélyével folytathat magángyakorlatot. A fogalmazásból nem lehet biztosan megállapítani, hogy kikre vonatkozik ez az intézkedés. Magától értetődik, hogy a felsőbbséget minden fegyelmi jogtól meg nem foszthatjuk: és konciliáns, jóakaratú főnök kezében ez a paragrafus nem is jelentene veszedelmet. De már Pál apostol a Thimotheuslhoz írt első r levelében mondja, hogy a törvényt nem a jó és kifogástalan emberek számára alkották, hanem azok miatt, akik visszaélésre hajlandók és így ki kell jelentenem, hogy ennek a törvénynek fegyelmi erejét nemcsak felülről lefelé kell érvényesíteni, hanem ibizonyos támaszt kell nekik nyújtani a felülről lefelé történt erőszakosságok ellen. Az orvosi kart ne tekintsük kizárólag foglalkozási ágnak. Az orvos egyúttal a tudomány embere is és éppen az orvostudomány^ terén a magyar orvosok nemcsak hazánk szűk határai között, hanem a világtudomány előtt ' is elsőrendű szerepet játszanak. Csak így kapásból említek néhány nevet, mint Semmelweis, Winternitz, Herzog, SchuUek, Bársony, Hültl, Giósz, MüUer Vilmos és így további: mindanynyian ragyogó csillagok a tudomány égboltozatán. Ha most szem előtt tartom azt az „emberi gyengeséget, hogy a középtehetségű főnök igen gyakran féltékeny tehetségesebb alantasára, úgy nincs kizárva, hogy törvényjavaslat adta jogával élve, azon lesz, hogy a nála tehetségesebb fiatalt lehetőleg leszorítsa, hogy az érvényre ne jusson. Es így felmerül a kérdés, vájjon a t. Ház szolgálatot tesz-e a magyar orvosi tudománynak, ha e törvényjavaslat elfogadásával lehetővé teszi, hogy ennek segítségével újabb Semmelweisek, Winternitzek és a többiek kifejlődésükben akadályoztassanak, vagy legalább is késleltessenek. A mai kor egyik hibájának tartom, t. Ház. hogy a régi, jól bevált háziorvosi intézmény kezd lassan kiveszni. A különféle biztosító intézetek nemcsak az orvos szabad keresetét nehezítették meg, hanem közvetve a háziorvosi intézmény megszűnését is elősegítették. Pedig a háziorvos sokkal több volt/a múltban a család számára egyszerű egészségügyi tanácsadónál: résztvett a család lelki életében és ennek alátámasztásában is,, szóval testileg

1 és lelkileg a családregenerációt szolgálta. Az élet a degeneráció és a regeneráció folytonos küzdelme. Az orvos az utóbbi szolgálatában áll és itt, ezen a téren különösen egy magyar katonaorvost, Ertl Jánost kell felemlítenem, aki az ő regenerációs elméletével nemcsak fanatikus prófétája a magyar nemzet, regenerációjának, hanem gyakorlatilag is csodálatos eredményeket ért el, amelyekkel a világ tudományosságát előzte meg, például az állkapocssérülések gyógyításával, amelyek eddig rendesen halállal végződtek, vagy pedig az illető ember arcának elcsúfításával, ma pedig ezeket mesésen gyógyítják. A jó háziorvos nemcsak a test, hanem individuális kezeléssel a lélek regenerációját is szolgálja és így nemzetmentő munkát végez, amire ma, amikor a belső revíziót tartjuk szem előtt, égető szükség van. Az orvosi kar számára biztosított autonómia csak akkor bír igazi értékkel, ha megszabadul az államhatalom minden felesleges gyámkodásától. 68. ülése 1Ù35 december 3-án, kedden. Szükséges, hogy a kamara ellenőrző és ítélkező jogát is gyakorolja, de nem szabad ennek a jognak odáig terjednie, hogy a tagdíját fizetni nem tudó orvost eltiltsa az orvosi gyakorlat folytatásától. Nem volna-e ez helyrehozhatatlan merénylet újabb tehetségeink kifejlődése ellen? Igaz, hogy a rendelet enyhén szól, mert azt mondja, hogy eltilthatja, de mit szólna lelkiismeretünk, ha egy újabbi Semmelweisből csak azért nem lehetett volna a magyar orvosi tudomány nagyja, mert tagdíját fizetni nem tudta. Ep a zseniálisabb emberek tulajdonsága, hogy az anyagiakkal kevesebbet törődnek és így igen könnyen juthatnak szűkebb életviszonyok közé. Hozzám fordult a fogtechnikusok országos szövetsége is és itt hangsúlyozom, hogy a fogtechnikusok a végzetes katasztrófa alól csak olyképpen volnának megmenthetők, ha az 1911. éyi rendeletben statuált vizsgajog rájuk is kiterjesztetnék és ezáltal lehetővé válnék, hogy a fogpótlással kapcsolatos tényeik mentesíttetnének az 52. § hatálya alól és ezáltal mint v vizsgázott fogászok a fogtechnikusok is az 57. §-iban kifejezésre jutó mentesítő rendelkezések alá esnének. Ezzel sok magyar család jövőjét biztosítjuk és a külföldön fennálló jogszabályok szerint a legszélesebb néprétegek légellátásának ügyét is szolgáljuk. Különösen sérelmes volt az 1911. évi rendelet a katonaszolgálatban álló fogtechnikusokra, kiknek nem állt módjukban, hogy levizsgázhassanak és egyenesen a háborúba mentek. Ezen hadviselt fogtechnikusok méltányosságból jogkiterjesztést érdemelnek annál is inkább, mert a fronton nagyrészben ők látták el a katonaságot veszélyeztetett helyeken. Sok elismerő bizonyítvány tanúskodik a fogtechnikusok ügybuzgó tevékenységéről, amelyek közül bátor leszek egyet felolvasni. (Olvassa.): »40. Honvédhadosztály fogászati műterme. Tábori posta 414. — Bizonyítvány. Alulírott ezennel bizonyítom, hogy Szabovits Viktor fogtechnikus (Őrmester) 1915 április 1-től 1918 október hó 25-ig a fogorvosi műteremben alkal• mázva volt. Ezen idő alatt a tiszteknek és legénységnek különféle harctereken önállóan dolgozott. Mindenféle foghúzások, fogtömések, aranyhidak, kaucsuk fogsorok, regulatorok és szájbetegségeket a legnagyobb megelégedésemre végezte el. Bátran mondhatom, hogy Szabovits Viktor kitűnően és önállóan dolgozott és ajánlhatom bármely elsőrendű fogműterembe. Dr. Szász Géza parancsnok.« > Tekintettel arra, hogy ezek a frontharcos bajtársaink a felsoroltak alapján megélhetésük lehetőségét veszélyeztetve látják, kizárólag frontharcos bajtársi érzésemből kifolyólag a javaslatnak ezt a részét elfogadhatómaik: nem tartom, de meg vagyok győződve róla, hogy a (miniszter úr ő nagyméltósága nem feledkezik meg azokról, akik a fronton vele együtt harcoltak és véreztek és meg fogja találni az útját és módját, hogy ezeknek a frontharcos .bajtársainknak aggályait eredményteljes mérlegelés tárgyává tegye Elnök: Szólásra következik Nánássy Imre képviselő úr. Nánássy Imre: T. Ház! Az előttünk fekvő, orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslathoz a bizottságban és a teljes-ülésben már a Ház minden oldaláról hozzászólótok, ennek a törvényjavaslatnak minden előnyét és minden olyan ihátI rlányát, ami minden emberi alkotást kísérni szo-