Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

Az országgyűlés képviselőházának 6 kott, már elmondották, úgyhogy első képviselőházi beszédem alkalmával valósággal a legnehezebb útra vállalkoztam. Mégis megkezdem törvényhozói kötelességem gyakorlását abban a hitben és tudatban, hogy ha kitaposott utakon is indulok meg, a kitaposott úton is találni olyan virágokat, amelyek elkápráztatják a nézőket, ha azok úgy gondolkoznak, hogy nagyon jó, ha a tövis közül rózsa nő és nem azon bánkódnak, hogy a rózsa közül tövis nő. Ennek a rendtartásnak az a sorsa, ami minden magyar reformé, minden újításé. Évtizedeken keresztül vágyva-vágyakoznak utána, sóhajtva óhajtják és amikor megérkezik, akkor gáncsolják és kifogásolják. Ez természetes is, mert a magyar újító sorsa nem taps és babér, mint a színésznőké, hanem kínt és gyötrelmet szenved az, aki véletlenül a magyar messiási útra téved. Most is a szabadságot féltik a javaslat ellenzői a legjobban. A magyar orvostársadalom valóban a szabadság ősi korában élt mind a mai napig és szinte csodálkozni lehet rajta, hogy ebben a szabadságban hogyan tudott közel kilencezerre felszaporodni anélkül, hogy a maga részéről veszélyeztette volna azt a hatalmas szellemi energiát, amelyet kitermelt. Mi azonban úgy vagyunk ezzel az ősi szabadsággal, mint a magyar vadászok voltak a vizek lecsapolásával: keservesen megátkoztuk a vízi mérnökök lécét, hogy elvették a madárvilág életlehetőségét, amikor azonlban azt láttuk, hogy locs-pocs helyett, madárvilág helyett kalászt rengető rónák támadtak, akkor magunk is ibeláttuk, hogy így kell ennek lennie, ez a természetes fejlődés rendje, inkább az élet, mint a szórakozás, inkább milliók élete, mint egyesek szórakozása. T. Ház! Ennél a javaslatnál két szempontot kell figyelembe venni. Elsősorban figyelembe kell venni azt, hogy ez a javaslat megfelel-e a nemzeti érdekek védelimének, másodsorban azt kell néznünk, hogy megfelel-e az orvosi rend védelmének. Ez a javaslat pártokon felül emelkedő javaslat, amelynél a pártérdeket a vitába bele sem szalbad vonni. Az én meggyőződésem szerint ez a hat fejezet, amely az orvosi kamarák szervezeteiről, a kamarai tagságról, az orvosi gyakorlatról, valamint fegyelmi és átmeneti intézkedésekről rendelkezik, alkalmas arra, hogy az orvosi kart a mai ideális szín^ vonalon levő állapotban megtartsa, sőt fejlessze., Különösen a javaslat jogorvoslati rendszere, amely szerint jóformán minden sérelemnek a közigazgatási bíróság orvosi tanácsa a legfőbb fóruma, olyan biztonságot nyújt, amely alkalmas arra, hogy minden kritizálót 'bizalommal töltsön el a miniszter úr iránt, hogy itt pártérdekről szó sem lehet. Ha a javaslat jó oldalait akarnám a magam részéről felsorolni, csak a javaslatot ismételném. Meg kell azonban emlékeznem egynéhány olyan dologról, amelyet az eddigi érdekképviseletek szerintem alaptalanul kifogásoltak. Az első ilyen alaptalan kifogás volt az én megállapításom szerint az, amikor azt kérték, hogy ebben a Házban abban az értelemben szólaljanak fel, hogy a kamaráknak minimális 500-as taglétszámuk legyen. Ehelyett sokkal jobb az eredetileg tervezett százas taglétszám, még pedig azért, mert a kamarák költségvetését csökkentenők ugyan azáltal, hogy nagyobb területet foglalnánk bele a kamarába, de feltétlenül elkövetkeznék az anyagi hátrány azáltal, hogy egyes orvosok messzebb vidékről jönnének be a kamarákba és így a . ülése 1Ù35 december 3-án, kedden, 329 kamara elnökségével, választmányával való érintkezésük jóval több költséget róna rájuk. Ennélfogva az eredetileg tervezett százas létszám felel meg legjobban a célnak, már csak azért is, mert egy kamarának 5000—6000 pengős költségvetése teljesen alkalmas arra, hogy ideális kamarai életet éljen. Kifogásolták a javaslat 10. §-át, ennek is a) és h) pontját. Az ügyrend jóváhagyását, valamint az orvosi tarifa megállapítását ki akarnák venni az országos kamara hatásköre alól és a kerületi kamarákra bíznák azon a címen, hogy az ügyvédi kamaráknál is így van. Ez igaz, hogy így van az ügyvédi kamaránál, de eleget kifogásoljuk a magunk részéről, mert egységes tarifát, egységes ügyrendet csak abban az esetben remélhetünk, ha az országos kamara állapítja meg, amelyben minden kerületi kamara részt vesz, azonkívül pedig ezáltal érhető el az a cél, hogy aki ugyanazt a munkát végzi, ugyanazzal, a hallal tápláltassék. Az orvosi tarifák kérdésébe egyeségesen bele kell szólni abban a tekintetben, hogy se alulról, se felülről vissza ne éljenek vele, hanem az egyes kerületi kamarák a saját érdekük szerint lehetőleg előmozdítsák az egész ország területére egységes orvosi tarifa kifejlődését. A Budapesti Orvos szövetség panaszolta a maga részéről, hogy a 11. § nem megfelelő részére azért, mert az a budapesti orvosi kar, amely kétségtelenül a legkiválóbb, legzseniálisabb orvosokat adta az országnak, számbelileg az országos kamara választmányában, sőt közgyűlésében is háttérbe van szorítva azáltal, hogy a vidéki orvosok numerikus többséget alkotnak ott. Szellemi bajtársként nyugtatom meg a Budapesti Orvosszövetség tagjait, hogy vidéken is vannak kiváló orvosok és abban a tekintetben is megnyugtatom, hogy a vidéki orvosoknak is hasonlóképpen ugyanazért a célért dobog a szívük, mint az ország központjában gyakorlatot folytató orvosoknak és a vi,déki orvosokat háttérbe szorítani ebben a tekintetben nem lehet, annyival inkább sem, mert erre semmi körülmények között nem szolgáltattak okot. Az országos kamarában valószínűleg nem a fejek fognak szám szerint dominálni, hanem az érvek, ebben a tekintetben pedig teljes egyformasággal képviselik az orvosi érdeket mind a vidéki kerületek, mind a budapesti központi szervek képviselői. Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam kifogásolta ebből a szempontból a javaslat 30. Vát, amely szerint a tisztiorvosoknak, helyesebben a közalkalmazásban lévő orvosoknak magángyakorlatot csak felsőbbségük jóváhagyásával szabad folytátniok. Ez is téves beállítás, mert előfordult egyes kivételes helyeken, hogy valóságos álláshalmozást követtek el a közszolgálatban lévő tisztiorvosok, vagy más közszolgálatban álló orvosok, akik a saját tulajdonképpeni főhivatalukat elhanyagolták a mellékhivatalokért, a mellékjövedelmekért. Eddig is beleszólhatott ebbe a felsőbb hatóság, most azonban előzetes engedélyt kell kikérni, amivel megtakarítják tulajdonképpen azokat a visszásságokat, ahol utólag kellene intézkedni. Nagyon természetes, hogy a kevés fizetéssel rendelkező orvosok közül egyetlen egyénnek sem fogják megtiltani a magángyakorlatot, úgyhogy ebben a , tekintetben alkotmányjogi sérelmet az én szerény véleményeim szerint még nagyítóüveggel sem lehet felfedezni. Kifogásolták — és a kifogásuk elsősorban engemet is rabul ejtett — a javaslat 40. §-ának 48*