Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. megvan, arról Györki t. képviselőtársam teljesen meg lehet győződve, ha egyébként nem akarja, hogy jóhiszeműségében kételkedjünk. T. Képviselőház! Györki t. képviselőtársamon kívül még két képviselőtársam tett olyan megjegyzést, amelyet mint orvos szó nélkül nem hagyhatok. Az egyik igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy Németországban és más nyugati államokban az orvosok száma kisebb, mint nálunk, de a közegészségügy sokkal magasabb fokon áll, mint nálunk és ebből azt a következtetést vonta le, hogy az orvosi rend a maga egészében a szerint részesüljön a nemzeti vagyonosodásból, a nemzeti jövedelemből, amilyen jól áll ebben az országban a közegészségügy. Tudom, hogy ez a kijelentés egészen jóhiszemű/ volt, de félreértésekre adhat alkalmat. A közegészségügynek alacsonyabb vagy magasabb fokon való állása egy-egy országban tudnillik a legszorosabban összefügg az országnak és lakosságának anyagi jólétével és kulturáltságával. Az orvostársadalom nem tehet arról, hogy mi, szegény magyar nemzet, századokon át véreztünk csak azért, hogy nálunk szerencsésebb, nagyobb nyugati nemzetek ugyanez alatt idő alatt vagyonosod janak és előrehaladást tegyenek a művelődés terén. Erről az orvostársadálom igazán nem tehet. Kétségtelen, hogy bár Németországban kevesebb az orvos és a közegészségügy magasabb fokon áll, de bizonyos az is, hogy bár nálunk lehet több orvos, de annak a több orvosnak is sokkal több teendője volna a közegészségügy terén, mint a német orvosoknak, amiből logikusan osajk az a következtetés volna levonható, hogy tehát a magyar orvosi rend még jobban volna honorálandó, mint a német orvosi rend és nem megfordítva. E&y másik képviselőtársam, akinek jóhiszeműségében szintén nem kételkedem, beszéde során egy betegség kezelésével kapcsolatban egy orvosnak és egy gyógyszernek a nevét említette. Meg kéli mondanom, mint tapasztalt orvosnak, hogy ezt nem tette helyesen és különben is tévedett. Tévedett, mert a tuberkulotikus megbetegedés, különösen a tüdőtuberkulózis, ma még egész biztonsággal semmiféle orvos által nem kezeltetik és ennek a súlyos megbetegedésnek ma még egyáltalában nincsen biztos gyógyszere. T. Képviselőház! Azok, akik a javaslathoz hozzászóltak, általában arról beszéltek, ami nincs benne a javaslatban és nem arról, ami benne van. Említették például, hogy hiányzik a javaslatból, aminek pedig különös fontosságot tulajdonították, — igen (helyesen, mert valóban nagyfontosságú is — az orvosi kenyér kérdésének, a megoldása. Ez a javaslat nem fog kenyeret adni az orvosnak. (Esztergályos János : Elég baj!) Kétségtelen, igaz, — és ez elég baj — hogy minden nyomorúságot — és nemcsak az orvosi rend nyomorúságát — nem tudunk egyszerre megszüntetni, de az orvosi nyomorúság függvénye az általános nyomorúságnak és végeredményben az általános nyomorúság legfőbb okát, hazánk esonkaságát egy javaslat keretében meggyógyítani nem lehet. Ennek a javaslatnak nem is az a célja, hogy kenyeret adjon, hanem az, hogy az orvostársadalom végre képviselethez jusson, amely éber őre lesz az orvostársadalom erkölcsi és anyagi javainak és egyben hatalmas erkölcsi tényező legyen, amely a törvényjavaslat 1. §-a szerint hivatva van arra, — s ez KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ilése 1935 november 29-én, pénteken. 323 kötelességévé is tétetett — hogy orvoskari és közegészségügyi téren megfelelő előterjesztéseket tegyen a belügyi közegészségügyi kormányzatnak. Nem is lehet kétséges az, hogy a törvényjavaslat intenjeióinak megfelelően, a közegészségügy terén, célszerű - javaslatokkal előállva, ne találkozzék a közegészségügyi kor• mányzat részéről a legnagyobb előzékenységfipelAzt is kifogásolták sokan, hogy ebben a javaslatban nincs megoldva a közegészségügy problémája. Mások szociálpolitikai problémák megoldását várták ettől a javaslattól, megint mások kulturális kérdések eldöntését. Kétségtelenül igaz, hogy a közegészségügy, a szociálpolitika és a kultúra számos kérdése a legszorosabb szerves összefüggésben van egymással, de kétségtelen az lis, hogy mindezeket egy javaslat keretén belül és pedig egy keret-törvényjavaslatban megoldani nem lehet. Természetesen alkalmat adtak ezek a komoly és nagy kérdések arra, hogy igen t. képviselőtársaim e téren szerzett tudásukat bebizonyítva, itt valóban helyes elgondolásokat hangoztassanak, de végeredményben — mint parlamentáris nyelven mondani szokták — nem a javaslat mellett, hanem melléje beszéltek; olyan értelemben, amint ez a költségvetési javaslat általános vitájában szokásos. T. Képviselőház! Sok szó esett ezenkívül arról, hogy ez a törvényjavaslat rendkívül szigorú, mert kimondja azt, hogy a kamarai tagnak fizetni kell. Nincs a világon kamara, sem orvosi kamara, sem mérnöki kamara, sem ügyvédi kamara, lamelyben tagdíjat fizetni nem kellene. Ezt feltétlenül ki kellett mondani A kamarát fenn is kell tartani, fenntartásához anyagi esizközökre van szükség. Kiknek legyen a feladata ési kötelessége az anyagi eszközök előteremtése, ha nem azoknak, akiknek érdekében van a kamara megalkotása. Az orvostársadalomnak eszeágában sincs ez ellen tiltakoznia. • • Amikor erről szólottak egyes igen t. kép• viselőtársalim, főleg ellenzéki képviselőtársaim, eleve elsiratták azt a szegény orvost, aki sokkal okosabb és jobban képzett, mint szerencsésebb, gazdagabb orvostársai és mégsem lehet majd a kamara tagja, mert nem tudja megfizetni a tagdíjat. (Esztergályos János: Azokat az orvosokat, akik egy héten húsz fillért sem keresnek! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Hát a szociáldemokratapártban nem fizetnek tagdíjat! Micsoda beszéd ez? — Esztergályos János: Fizetnek: mii azonban nem fosztunk meg senkit a munkalehetőségétől, ha nem fizet tagdíjat. Ez a javaslat azonban megfosztja a munkalehetőségtől azokat az orvosokat, akik nem fizetnék tagdíjat. Ez a különbség, t. miniszter úr! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Engedjék el a tagdíjakat a párttagoknak, kedves képviselő úr! — Esztergályos János : Mi nem kötelezünk senkit sem, ez a javaslat azonban kötelez a fizetésre és aki nem fizet, attól megvonják az életlehetőséget! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem olyan kötelező, mlintha maguktól függne. — Zaj. — Farkas Elemér: Maguknál igenis kötelező a fizetés! — Esztergályos János: Nem kötelező! A Nep-nél kötelező lehet, nálunk nem! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Tévedés! — Elnök csenget ) Méltóztassék megengedni, hogy következő szavaimmal talán képviselőtársamat megnyugtathassam. Azt hiszem, nincs a világon még egy olyan kamarai javaslat, amely 47