Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

322 Az országgyűlés képviselőházának 67, kell, hogy mondjak tisztelt képviselőtársaimnak, akik a javaslathoz hozzászólva, szinte valamennyien a legnagyobb elismeréssel és megértéssel nyilatkoztaik as orvosról és az orvosi hivatásról, ugyanakkor nem hagyhatom szó nélkül Györki 'képviselőtársamnak egy megjegyzését, amely — .azt hiszem, őneki ez nem is volt szándékában — alkalmas lett volna őt magát ágy tüntetni fel, ^ mintha az orvosokról nem volna olyan jó véleménnyel, mint a többli képviselő úr. (Györki Imre: A legjobb véleménynyel vagyok róluk!) Azt mondta tudniillik, hogy a törvényjavaslatoit fel fogják használni alkalmul, illetve ürügyül egyes orvosok, hogy maguknak különleges jogokat biztosítva, náluk szegényebb orvostársaikat megfosszák az orvosi diplomától. Bocsánatot kérek, ennek feltételezését az egész orvosi kar nevében is a leghatározottabban Vissza kell utasítanom. (Helyeslés a jobboldalon. — Farkas István: A törvényjavaslat szövege teszi lehetővé, arról van szó! Alkalom szüli ,a tolvajt!) Az orvosokat nem fogja tolvajokká tenni semmiféle alkalom, megnyugtathatom a t. képviselő urat. (Zaj.) Általában meg kell állapítanom, hogy a képviselő urak hozzászólásai igen objektívak voltak. Megtörtént, hogy olyan képviselőtársam, aki végeredményben nem fogadta el a javaslatot, a javaslat bírálatában korántsem volt olyan szigorú, mint például az, aki a javaslatot elfogadta, úgyhogy végeredményben valakinek ellenzéki álláspontja, vagy kormánytámogató pártállása csak abban az egy mondatban csúcsosodott ki, amellyel beszédét befejezte, hogy elfogadja, vagy nem fogadja el a javaslatot. Én magam szintén igyekezem tökéletesen objektív lenni ebben a kérdésben, amely kérdés szerintem pártpolitikai szempontból való megítélést meg sem tür. (Úgy van! Ügy van!) Mondottam, hogy a képviselő urak legnagyobb része ezt tudomásul is vette, nem vette azonban ezt tudomásul az igen t. baloldal, nem így cselekedett Györki t. képviselőtársam,, aki beszédének mindjárt kezdő mondataiban, nem mondom, hogy rosszhiszeműen, de — azt hiszem, ez a legenyhébb szó. amelyet itt használhatok — elfogultan azt állította például az előtte szólott Schandl képviselőtársáról, hogy amikor államtitkár volt, módjában lett volna a falu közegészségügyének segítségére sietni és ezt nem tette meg. (Farkas István: Módjában lett volna! Ne Lillafüredre költöttek volna, hanem munkásbiztosításra!) Schandl képviselőtársam nem költött Lillafüredre. (Farkas István: Dehogy nem! Pocsékoltak!) Nem pocsékolt pénzt sem erre, sem arra, mert nem volt neki pocsékolnivalója, de ha lett volna, szilárd meggyőződésem, hogy elsősorban igyekezett volna a falu közegészségügyén javítani. (Györki Imre: Kérdezze meg, hogy mennyi akció volt! A tyúkkölcsön, meg a hízlalási kölcsön! Ezt mind az ő idejében adták! — Esztergályos János; Egyezzünk ki abban, hogy támogatta az államtitkár úr azt a rendszert! — Farkas István: Önök is igazat adnak nekünk! — Zaj. — Elnök csenget.) Végeredményben a pénzpocsékolás farsangos^ ideje lejárt, és nem tudom megérteni, hogy a képviselő urak miért haragszanak arra a^ kormányzatra, amely levonva a múlt tanulságait, minden garast a köz javára igyekszik fordítani. A kormányzat igenis, bebizonyította már eddig is, hogy minden tekintetben elsősorban a dolgozó társadalom segítségére igyekszik sietni, amint sietett például — akárhogyan is méltóztatik csűrni-csavarni a dolgot — a gazdaadósságok rendezésének törvényjavaslatával. ülése 1935 november 29-én, pénteken. (Farkas István közbeszól.) Akármit is méltóztatik mondani, igen t. képviselőtársam, a tíz- és húszholdas gazdákon igenis, lényegesen segített. (Farkas István: Azokon nem segít, hanem csak az ezerholdasokat segíti! — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Zaj.) Ezt t. képviselőtársam maga sem hiszi el, mert nagyon jól tudja, hogy éppen a tíz- és húszholdas kisbirtokosokon segített radikálisan az említett javaslat. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Egyébként ez a törvényjavaslat is — amely most itt fekszik a t. Ház előtt — azt bizonyítja, | hogy igenis, a kormány el van szánva arra, hogy a sokat ócsárolt közegészségügy terén is elhatározó lépéseket tegyen. Jól mondotta Schandl Károly igen t. képviselőtársam, hogy ő ezt csak egy kezdeményező lépésnek tekinti, de egy olyan lépésnek, amelyre feltétlenül szükség volt. Egyébként tudomásom van arról, hogy a belügyi kormányzat a miniszter úrnak eddigi rövid minisztersége alatt máris tett ezirányban igen komoly lépéseket. Meghonosította például a vándorfogászok rendszerét és máris van tudomásom szerint 18 olyan fogorvos, aki 'a falvakban iskoláról iskolára jár és igyekszik a gyermekek fogazatát rendbehozni. Én a legteljesebb bizalommal vagyok a bélügyminiszter úr személye és az egész kor mányzat iránt, de nem volnék bizalommal iránta, ha nem volnék meggyőződve arról, hogy ennek a kormányzatnak a politikája igenis, népies politika és a szó legnemesebb értelmében vett nemzeti és demokratikus keresztény politika. T. Képviselőház! Györki igen t. képviselőtársam — amikor a javaslatról szólva, a gyógyászat és a közegészségügy kérdéseinek terére lépett_ — többek között megkockáztatott olyan megjegyzéseket, amelyeket, mint orvos, szó^ nélkül nem hagyhatok, de amelyek tekintetében pártpolitikai szempontból és nem orvosi, tudományos meggyőződés alapján összes képviselőtársai nyomban támogatták őt. Azt mondotta, — mint valami borzasztó dolgot — hogy a skarlatinás betegeket — nem tudom pontosan, hogyan mondta — nem oltják be vagy nem izolálják és nem viszik mind kórházba. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a skarlátban való megbetegedéshez különös egyéni adottság és hajlandóság kell és hogy Angliában az utóbbi időben éppen ezért a skarlátos betegeket már nem is izolálják. Én nem vennék magamnak bátorságot arra, — amint Györki igen t. képviselőtársam tette — hogy egészségügyi kérdésekben tanáccsal lássam el az egészségügyi kormányzatot, aminthogy nem veszek magamnak bátorságot arra, hogy az igazságügyi kormányzatot jogügyi kérdésekben tanácsokkal igyekezzem ellátni vagy éppen útmutatásokat igyekezzem adni neki. (Györki Imre: Ön is rászorul egy kis orvosi tanácsra! — Zaj.) Könnyen mondhatja ezt, aki a kérdéshez nem ért és el tudom képzelni, nagyon szeretné, ha a kérdésekhez nem értve és valamiképpen hatalomhoz jutva, dirigálhatna. Hiszen ki is jelentette, hogy a belügyminiszterrel szemben nemcsaík programmot hirdetne, hanem rögtön rendezné az ország közegészségügyét és nagy, merész javaslatokkal állana elő, amelyekkel azonban szerintem nyitott ajtót döngetne, mert ezekkel a kérdésekkel igenis, a belügyi kormányzat már régóta foglalkozik és ezeknek a kérdéseknek megoldásához már igazán nem kell más, mint idő és pénz. Mert hogy a jóakarat kétségtelenül