Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1935 november 29-én, pénteken. 321 szövetség nyugdíjintézetének keretében van megoldva, jól-rosszul, inkább azt kell mondanom, hogy rosszul. Mert disztingváltak itt A) és B) csoport között. Nevezetesen a volt munkásbiztosító-pénztári orvosokra vonatkozólag két csoportot teremtettek meg. Az A) csoportba azok tartoznak, akik ezidőszerint is szolgálatban állanak, a B) csoportba pedig azok, akik az 1927-es törvény rendelkezése alapján nem vétettek át az Országos Társadalombiztosító Intézet hatáskörébe. Az az anomália állott elő ebből a kettős megosztásból, hogy míg az A) csoportba tartozó és nyugdíjazás alá kerülő orvosok 100%-os nyugdíjat kapnak, addig a B) csoportba tartozóknak a nyugdíja természetesen évről évre csökken, mert utánpótlás, további befizetés nincsen. Ez az összeg ma már leolvadt 58%-ra. (Csilléry András: Mindig annyi volt! Nem olvadt le!) Szóval az 58%, ami teljesen helytelen, mert egy ilyen, amúgy is kihalóban lévő szervet dotálni kellene addig, amíg az ott lévő öreg orvosok, akiknek száma évről évre csökken, öregségükre megkapják legalább azt a nyugdíjat, amelyet megérdemelnek hosszú szolgálatuk után. Az előző kormányok erre ígéretet is tettek, adtak is valamit ennek az alapnak a dotálására, de információm szerint jóval kevesebbet, mint amennyit ígértek. Ennek az intézkedésnek a megváltoztatását kérem. Mint szellemi munkás teljesen szolidáris vagyok az orvosokkal és meg kell állapítanom, hogy ebben az országban senki sem végez annyi ingyenes munkát, mint az ügyvédek és orvosok. Amikor tehát az orvosok ingyenes rendelést végeznek és az ügyvédek ingyen jogsegélyt, jogi támaszt adnak, akkor a legkevesebb követelmény az, hogy ezeket is dotálják valami összeggel. Mielőtt _ felszólalásomat befejezném, a már beterjesztett határozati javaslatomhoz még két határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni. Az első a kötelező iskolaorvosi intézmény bevezetését célozza és a következőképpen szól (olvassa): »Utasítsa a képviselőház a belügyminiszter urat, hogy gondoskodjék az iskolaorvosi intézmény bevezetéséről és az iskolaorvosok hatáskörébe vonassék be a kisdedóvókba, az elemi, polgári és középiskolákba járó tanulók összessége.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A második határozati javaslatom így szól (olvassa): »Utasítsa a képviselőház a kormányt, terjesszen elő oly törvényjavaslatot, amely népjóléti és népegészségügyi minisztérium felállításáról rendelkezik.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) A népjóléti és népegészségügyi minisztérium újból való felállítását azért tartom szükségesnek, mert mindaddig, amíg ennek^ a nagyfontosságú problémának, a közegészségügyi kérdésnek, önálló minisztériuma nincs, addig ez a probléma a magyar kormányzatnak mindig mostohagyermeke marad. Ebben az évben külön ipari minisztériumot állítottak fel; a korábbi kereskedelemügyi minisztériumot szétválasztották ipari, továbbá kereskedelmi és közlekedésügyi minisztériummá. Meg kell állapítanom, hogy az ország érdekében sokkal fontosabb volna, ha a^ magyar közegészségügynek lenne önálló intézménye, önálló minisztériuma, amely önállóan intézkednék ezekben a kérdésekben, mely ezeket a kérdéseket az ország közegészségügyi követelményeinek megfelelőleg oldaná meg. Minthogy ebben a törvényjavaslatban nem látok_ mást, mint egy korporációs intézkedést, egy jogi osztó rendelkezést, az orvosokat megnyomorító intézkedést, — nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogadhassam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! Bészemnől a jelen pillanatban nem arról van szó, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos beszédemet mondjam el. Az előttem szólott Györki igen t. képviselőtársam a magyar képviselőháziban — azt hiszem — precedensként síkra szállt az egyke mellett. Nem vagyok hajlandó várni addig, amíg: beszédemet elmondhatom, azzal, hogy a kormány, a nemzet és a magyar nép nevében mindazt, amit t. képviselőtársam ezzel az üggyel kapcsolatban , elmondott, a leghatározottabban •visszautasítsam. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. — Györki Imre: Kenyeret és munkát adjanak, .miniszter úr! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. képviselő úr, az egyke a nemzet halálát jelenti és ön a nemzetnek ezt a halálát propagálja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Nem ezt propagáljuk," hanem kenyeret akarunk! — Zaj a baloldalon.) A magyar nép, a nemzet és a kormány nemzeti és valláserkölcsi alapon áll. Mindazt, amit a képviselő úr e tárgyban mondott, úgy a nemzet jövője, örökléte szempontjából, mint e valláserkölcsi felfogás alapján, a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Ennek akartam kifejezést adni azzal a pár szóval, amelyet mondtam. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Györki Imre: Kenyeret és munkát adjanak a meglevőknek, miniszter úr! — Buchinger Manó: Tízezrével pusztulnak el évente. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik vitéz Benárd Ágoston képviselő úr. vitéz Benárd Ágost: T. Képviselőház! Három kormánynak voltam tagja, mint a magyar közegészségügy legfőbb őre, a képviselőház orvostagjai közül a legidősebb vagyok. Azt hiszem, meg méltóztatnak érteni, ha szót kérek akkor, amikor orvosról, egészségről, közegészségügy ről, az ^orvosi rendtartás törvényjavaslatának tágyalásáról van szó. Jórészt végighallgattam a javaslat tárgyalásának sok-sok részletre kiterjedő vitáját és noha eleve elhatároztam volt, hogy magam is siaót kérek, jegyzeteket mégsem készítettem, mégpedig azért nem, mert nincs szándékomban minden egyes elhangzott állítással vitába szállni, nincs szándékomban a törvényjavaslat minden egyes sízakaszát külön-külön megvitatni. De igenis elhatároztam, hogy szólani fogok kérdésekről, amelyeket fontosaknak tartok, kérdésekről, amelyeket itt többen hangoztattak, amelyekre nézve jegyzeteket készítenem sem kellett, mert fontosságuknál fogva úgysem fogok róluk megfeledkezni. Azt mondottam, hogy nem akartam vitába bocsátkozni az egyes állításokkal, mégis az előttem szólott Györki képviselő úr tett néhány olyan megjegyzést, amelyeket semmiképpen sem hagyhatok szó nélkül. Erok közt a legelső és» legfontosabb az lett volná^ amelyre nézve az igen ít 'belügyminiszter úr volt már kegyes .a leghatározottabb formában megfelelni. T. Ház! Amikor, mint orvos is köszönetet