Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-67
320 Az országgyűlés képviselőházának 67, ügyminiszter úr intézkedésétől van függővé téve egy csomó intézkedés; hibájául rótták fel azt, hogy a törvényjavaslat .szerint miképpen lehet a kamarából valósággal kigolyózni és exisztenciájuktól megfosztani azokat az orvosokat, akik belekerültek a kamarába. (Rupert Rezső: És hogyan lehet a budapesti orvosokat majorizálni!) A legsérelmesebb intézkedése ennek a törvényjavaslatnak valóban az, hogy azokat az orvosokat, »akik ellen« — mint a javaslat 22. |-a mondja — »bűntett vagy a törvényszék hatáskörébe tartozó, nyereségvágyból elkövetett, vagy hivatalvesztéssel, vagy a vi; seit hivatal, vagy állás elvesztésével büntetendő vétség miatt büntetőbírósági eljárás van folyamatban« — nem lehet felvenni az orvosi kamara tagjai közé. Az előttem felszólalt jogászképviselők utaltak arra, hogy ilyen drákói rendelkezés nincsen sem az ügyvédi perrendtartásban, sem a mérnöki rendtartásban. (Ügy van! Ügy van! half elől.) De tovább megyek ennek a kérdésnek .megvilágításában: aláírva mindazt, amit jogász képviselőtársaim e tekintetben mondottak, a t bemgymiiniszter úrnak is figyelmébe ajánlanám az elődje, Keresztesí-Fisclier Ferenc volt belügyminisizter ÚT által beterjesztett, az orvosi kamaráikról és az orvosi gyakorlatról szóló törvényjavslatot, 'amely törvényjavaslatnak 4. §-ában ugyancsak hasonló rendelkezés van, az eltérés mégis az, — nagyon helyes jogi disztinkcióval — hogy a iszerint a javaslat szerint nem lehet fevenni a kamara tagjaii közé azt az orvost, aki ellen jogerősen vádat emeltek, vagy aki azzal egyenlő erejű bírói határozat hatálya alatt van, vagy bűncselekmény miatt vizsgálati fogságban van. Nem íkell külön hangsúlyoznom, hogy a kettő között milyen éles határvonal van, (Rupert Rezső: Pedig még ez sem elég biztosíték!) bár amikor ennek a Keresztes-Fiseherféle javaslatnak a bizottsági tárgyalása volt, akkor ez ellen is tiltakoztunk. Annak fenntartása azonban, .amit ez a mostani javaslat tartalmaz, jogi szempontból egyenesen lehetetlen, úgyhogy ennek megváltoztatását, feltétlenül kérem. (Rupert Rezső: Az életben rettenetes igazságtalanságokat, tragédiákat fog ez okozni!) Egy másik súlyos rendelkezése a törvényjavaslatnak az, hogy ha valakit valami oknál fogva nem vesizneik fel a kamarába, — az eset lehet egy átírás, amikor az egyik kamara területéről a másik kamara területére akarja áttenni működését az orvos — az e fölötti panaszt a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalja, A törvényjavaslat ugyan megállapítja, hogy ebben a kérdésben három hónap alatt köteles a közigazgatási bíróság ítéletet hozni, sajnos azonban, a közigazgatásli bíróság annyira túl van halmozva ^munkával, (Farkas István: Pláne ha még nyilt szavazás lesz!) hogy alig hiszem, hogy ilyen rövid idő alatt — ha ezt rövid időnek lehet nevezni —• el tudná intézni ezt a kérdést. Azért ennek a kérdésnek olyan módon való szabályozását kérem, hogy a köziga^gatásli bíróság döntése három hónap alatt valóban megtörténjék, és semmi körülményeik között se lehessen ezt a határidőt meghosszabbítani. (Rupert Rezső: Nem bírnak a rettentő sok anyaggal! Van 1920-as ügy, amelyet még nem intéztek el!) Súlyos hibája továbbá ennek a'javaslatnak am, hogy az orvosi kamarának tulajdonképpen nincs önálló hatásköre, mert minden intézikedése a belügyminiszter hatásköre alá tartozik. Ha Melegíti előttem felszólalt Schandl t. képzése 1935 november 29-én, pénteken. viselőtársamat az, hogy a mezőgazdasági kamarában is így van ez a rendelkezés, ez még nem jelenti azt, hogy kielégíti az orvosokat, vagy kielégítene engem is, mert hiszen az orvosok elég érettek arra, hogy maguk válassizák meg — és .remélem, rneg is tudják választani — a kamara elnökét és a osúcskamara, az országos kamara elnökét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hallottunk már ebben a képviselőházban Bethlen István volt 'miniszterelnök úrtól olyan kijelentést, amikor a titkos választójog bevezetését sürgettük, hogy a magyar nép nem érett a titkos választójog bevezetésére. (Zaj.) SLehet, hogy a volt miniszterelnök úrnak akkor az volt az álláspontja. Azóta, úgy tudom, megváltoztatta e tekintetben is az állásfoglalását, (Farkas István: Elég későn!) ami azt jelenti, hogy elég érettnek tartja a magyar népet arra, hogy a titkos választójogot bevezessék. (Egy hang a jobboldalon} Most nem a választójogról van szó! — Farkas István: Most levitézlett államférfiakról van szó! — Zaj.) Ha elég érett a választójoggal rendelkező, négy elemi iskolát végzett,' tehát írni-olvasni tudó emlber arra, hogy az ország ügyeibe — ha közvetve is — beleszóljon, akkor nem tartják az urak érettnek a magyar orvosi kar tagjait arra, hogy tudják, hogy kit válasszanak meg elnöknek! Ehhez kell a belügyminiszter úr jóváhagyása 1 ? Hát miért? Annyira bizalmatlan a t. belügyminiszter ÚT az orvosi karral szemben, annyira éretlennek, annyira kiskorúnak tartja a t. belügyminiszter úr az orvosi kart, hogy nem meri rábízni azt, hogy az elnököt ő maga megválaszthatja és azt választhatja meg, akit a legalkalmasabbnak tart ennek a tisztnek betöltésére? Méltóztassék ezt •&.% orvosokra nézve sérelmes, egészen bántó, sértő és .megszégyenítő rendelkezést a törvényjavaslatból kihagyni és intézkedni, hogy ez a törvényjavaslat e nélkül a rendelkezés nélkül léptettessék életbe. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Az országnak ez a legelitebb társasága és nem akarják rábízni, hogy az elnökét megválaszthassa?!) T. Képviselőház! Maximum tízpercnyi meghosszabbítást kérek, de remélem arra sem lesz egészen szükség. Elnök: Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást, megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Györki Imre: ^Felhívom a t. Képviselőház figyelmét a törvényjavaslat 4. és 10. szakaszának rendelkezésére. Az egyik a kamarák hatáskörét szabályozza, a másik pedig az országos kamara hatáskörébe tartozó ügyköröket sorolja fel. Fel van sorolva a 4. § h) pontja alatt a segélyalap létesítése, a 10. § k) pontja alatt pedig az orvosjóléti intézmények létesítése. Szeretném, ha erre vonatkozólag precízebb megállapítás lenne a törvényjavaslatban és a miniszter űr nyilatkozatában. Ne segélyalap létesítéséről és ne orvosi jóléti intézmény ^létesítéséről méltóztassék beszélni ebben a kérdésben, hanem beszéljünk őszintén, beszéljünk nyíltan és méltóztassék az orvosok részére a kötelező nyugdíjbiztosításnak a bevezetéséről gondoskodni. (HeDyeslés a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: De ne úgy, mint az ügyvédeknél!) Ez a kérdés teljesen szabályozatlan. Ma ez a kérdés többé-kevésbbé az Országos Orvos-
