Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-67
312 Az országgyűlés képviselőházának 67. ezt. Az Országos Betegápolási Alapra való adóval minden legkisebb embernek az adókönyvecskéje meg van terhelve. Ezek a falusi kisemberek látják az adókönyvből, hogy az Országos Betegápolási Alapra is fizetnek. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) En annyival is inkább kérem a miniszter urat, hogy minél gyorsabban változtassan ezen, mert hiszen azt, akinek a falun csak egy háza és két kis állata van, még nem lehet olyannak tekinteni, akit meg lehet terhelni ilyen nagy kórházi költséggel. Előfordul.az is, hogy egy községben felmondanak a pásztornak azért, mert 2—3 apró nyomorék gyermeke van és félnek attól, hogy ha 4—5 évig ottmarad, községi illetőséget nyer és azután a községnek kell ezeket a nyomorékokat eltartani. Ez megint szégyenfoltja közállpotainknak. Ennek megszüntetéséről megint csak gondoskodni kell, hogy ezek az apró emberek ne legyenek kénytelenek vándorolni, hiszen végül is sehol sem találnak helyet. Meg vagyok győződve arról, hogy a belügyminiszter úrnak olyan érző szíve és annyi energiája van, hogy ezeknek az állapotoknak véget tud vetni. En várom ezeket az intézkedéseket a közegészségügyi törvény revíziójával kapcsolatban. Ezt a javaslatot magát úgy tekintem, mint a közegészségügyi törvény revíziójának előfutárját. En nem elégedném meg magával ezzel a javaslattal s a magam részéről azt a reményemet fejezem ki, hogy ez a revízió el is következik és beszédemet azzal zárom, hogy hivatkozom az élő magyar írók legnagyobbikára, aki a falu egészségügyi ankétjét többek között a következő ^szavakkal vezette be (olvassa): »A mi földmíves népünk békében és háborúban tanújelét adta olyan kiváló testi és lelki tulajdonságainak, hogy joggal számíthatjuk Európa legkülönb emberanyagához. Fájdalmas tapasztalás, hogy ennek a pompás és^ hajdan olyan nagy viharban állott fajtának népesedési mozgalmai mind kedvezőtlenebbül alakulnak. Mivel a földimíves nép a nemzet állandó és egyetlen erőmedencéje, meg kell állapítanom, hogy a magyar életerő és vele a magyar jövendő vonala veszedelmesen lefelé görbül. Nem zárkózhatunk el egy kínos megállapítás elől: a nép vezetésére hivatott értelmiség hiányosan teljesítette kötelességét. Hogy a magyar földmíves, akiben olyan feltűnően ^ erős kurtúriképességek vannak, sok helyen még ma is pókhálóval akarja elállítani^ a vérzést, hogy trágyát rak a nyitott sebre és a születéseknél nagyobb szerepe jut a babonának, mint a tisztaságnak, ez szégyen, de bizony nemcsak a népnek szégyene. Aki meg akarja javítani a falu egészségét, annak igénytelen nézetem szerint meg kell szerveznie a művelt magyarság mentőszolgálatát.« Herczeg Ferenc mondotta ezeket a szavakat. En Herczeg Ferenc szavait aranyba szeretném foglalni és amikor ez a javaslat előttem van, akkor is azt állapítom meg, hogy igenis, meg kell szervezni a művelt magyarság mentőisizolgálaíát. Ebben a munkaközösségben, ebben a mentőszolgálatban a vezéri szerepet az orvosi karnak szánom. A magyar orvosok^ menjenek elől kitűnő tudásukkal, áldozatkészségükkel és a magyar értelmiségnek párt- és mindennemű különbség nélkül kötelessége utánuk menni. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) ülése 19 S5 november 29-én, pénteken. Elnök: Eckhardt Tibor képviselő úr személyes kérdésben óhajt szólni. Eckhardt Tibor: T. Ház! Tegnap a napirendi vitánál Huszovszky Lajos t. képviselőtársam egy bizonyos (megállapítást, illetőleg kijelentést tett, amellyel szemben kénytelen vagyok rektifikációval élni, illetőleg a helyes tényállást megállapítani. A képviselő úr beszédében a következőket mondotta (olvassa): »A (miniszterelnök úr a választások előtt, mégpedig hozzávetőleg három héttel a választások előtt, szegedi programbeszédében kifejezetten kijelentette, hogy a,titkos választójogot programba iktatja, a priuszt, az első helyen való elintézést azonban a gazdasági kérdéseknek tartja fenn.« Eddig rendben van a dolog, magam is így emlékszem, azt hiszem, körülbelül ezt mondotta Gömbös Gyula miniszterelnök úr Szegeden. Ami ellen azonban kifogásom, mégpedig jogos kifogásom van, az az, hogy Huszovszky Lajos képviselőtársam ezután azt mondotta, hogy (olvassa): »Ezt az álláspontot foglalta el és tette magáévá a független kisgazdapárt is akkor, amikor ennek az álláspontnak tudomásulvételével elfogadta a miskolci közös listát.« A képviselő úr itt két állítást tesz. Az egyik az, hogy a független kisgazdapárt magáévá tette a miniszterelnök úrnak imént idézett kijelentését, a másik állítása pedig az, hogy a független kisgazdapárt vagy én bármiféle miskolci közös listát ezen az elvi alapon fogadtunk volna el. Mind a két állítás téves, anii nagyon könnyen bizonyítható is. Téves azért, mert a miniszterelnök úr szegedi beszéde előtt és után Szegeden, Debrecenben, Kecskeméten minden programibeszédemben változatlanul a leghatározottabban hangsúlyoztam a választójogi kérdésnek mindenek felett való fontosságát, (Helyelés balfelől.) sőt elsőbbségét is. De tovább megyek. Az az idézet, amelyet Huszovszky Lajos t. képviselőtársam tegnap itt felolvasott, egyáltalában nem azonos azzal az állásponttal, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök úr a választások után már itt a házban és legutóbb Vácott is magáévá tett, mert a között, hogy a gazdasági kérdéseknek valaki elsőbbséget acLés a között, hogy a választójogi kérdést ^egy négyéves munkatervnek legutolsó, legbátrabb való pontjaként állítja he, talán egy kis különbség van? (Egy hang balfelől: Igen nagy különbség!) De ismétlem, én a miniszterelnök úrnak ezt a megállapítását sem. tettem magamévá, hanem minden alkalommal a leghatározottabban az ellenkező álláspontot fejtettem kii. Az az álláspont, amelyet a miniszterelnök úr Szegeden kifejtett, különösen azok után az ígéretek után, amelyeket előzetesen a nagy nyilvánosság előtt és az előző képviselőházban is tett, természetesen egyáltalában nem értelmeztethettek általam úgy, hogy a miniszterelnök úr, ha majd többséget hoz be a Házba, egy négyéves -munkaterv legutolsó pontjára fogja hátratolni a választójogi kérdést. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezt senki Magyarországon így nem értelmezte és senka sem volt kellemetlenebibül meglepve, — nem akarok erősebb kifejezést használni — mint én voltam akikor, amikor a miniszterelnök úr .május 22-i felsőházi beszédében arra az álláspontra helyezkedett, amelyet azóta is vall itt a Házban és a nyilvánosság előtt, és amely május 22-i megállapításai tették számomra és ennek a pártnak számára lehetetlenné azt, hogy bármilyen politikai munkát folytathassunk vele.
