Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. i lásgyermekeket vizsgálják. Elképesztő állapot tárulna elénk, ha e vizsgálatok eredményét elővennénk. Bátran megmondom, hogy azokat a községi orvosokat, akik ezeket a vizsgálatokat egy védőnő és tanítónő előtt elvégzik, nem üldözni kell, hanem megdicsérni, mert strucpolitika az, amíikor attól való félelemben, hogy ezek roppant kellemetlen adatokat tárnának elénk, leintjük vagy elijesztjük a községi orvosokat, hogy ne vizsgáljanak. (Györki ImreNem védőnők, hanem öreg kéjencek előtt vizsgálják a gyermekeket. — Mozgás jobbfelől. — Farkas István: Uorozsmán történt.) Ezekéit a községi orvosokat, akik az egész országban vizsgálnak, meg kell védenem, (vitéz Benárd Ágost: Nem szabad könnyelműen vádaskodni!) Miközben az apró gyermekeket végigvizsgálják a hajuktól a fogukig és a légzőszerveken keresztül végig a bőrbetegségekig, megállapítást nyert, hogy például a falusi iskolásgyermekeknek 80%-a rossz fogazattal rendelkezik. (Farkas István: Kossz tüdővel és rossz cipővel!) Tudok arról, hogy a főváros iskoláiban rendszeres fogápolás folyik az iskolás gyermekek között. Laikus vagyok, de látom és hallom e tekintetben, hogy micsoda rettenetes betegségek származnak abból, hogy a falvakon fogápolás nem történik. Nem a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, csak megemlítem, hogy fogászati, stomatológiai intézet az országban, ahol kiváló klinikák vannak, csak három van: Budapesten, Debrecenben és Szegeden. Az ország többi részében a stomatológia részére nincs intézet. Ne méltóztassanak állandóan vitát folytatni a fogorvosok és fogtechnikusok között. Ehhez nem is szólok hozzá, de azt kell követelnem, hogy a fogkezelést teljes mértékben keresztülvigyük az egész országban a legsúlyosabb népbetegségek megelőzése érdekében. Keresztül kell vinni a nép körében is és az előtt, aki e tekintetben végez becsületes munkát, én meghajolok. (Eckhardt Tibor: A fogtechnikus még mindig jobb a borbélynál.) Áttérek azután a legveszedelmesebb népbetegségre, a tuberkulózisra. A Tiszán túl, mint megállapítják az adatok, 21%-a van a lakosságnak tüdőbetegségben. A Dunántúl csak 17%. (Esztergályos János: Három év alatt több mint félmillió ember pusztult el tüdővészben!) Nem akarok további adatokra hivatkozni. Ezek elég szomorúak és közismerték. T. Ház! A tüdőgondozás tekintetében a magam részéről nagyon helyesnek tartom a közegészségügyi intézet tervét, hogy itt is alkalmazzuk a méreteket anyagi képességünkhöz képest. Tudom, hogy nem lehet minden faluban tüdőgondozó intézetet felállítani, járásonként azonban feltétlenül lehet. Az orvosokat pedig el lehet látni megfelelő instrukciókkal, hogy ebibe a szolgálatba belépjenek. De kezdem az iskolai oktatásnál. Hiszen a tüdővész s a többi ragályos betegség azért terjed, mert^ népünknek sok helyen nincs kellő tájékozottsága a higiénia iránt. Már a falusi elemi iskolában kezdeném taníttatni a tisztaság jelentőségét és folytatnám a többi iskolákban. A magam részéről kevésnek tartom azt, amit a jegyzői tanfolyamokon, a tanítóképzőkben tanítanak az egészségtanban az egészségügyről. Kendszeresen kellene az egészségügyet tanítani, úgy, hogy a falusi vezetők együtt működjenek az orvossal. Nem arra gondolok, hogy kontárkodjanak, kuruzsoljanak a faluban, — a kuruzslást a legmesszebbmenőén ése 1935 november 29-én, pénteken. 311 üldözni kell — hanem arra, hogy az orvos utasításai szerint mindenkinek közre kell működniök abban, hogy a falu egészségügye fejlődjék. Ezrével vannak állás nélkül a tanítónők. Az állásnélküli tanítónőket védőnői tanfolyamokon képezném ki arra, hogy segítsenek a falusi orvosoknak. Amint több fedezet lesz, egyre több védőnőt lehet beállítani a falu egészségügyi szolgálatába. T. Ház! Még a járványok elleni küzdelemről is kell beszélnem. Itt is csak a közegészségügyi intézet adataira hivatkozom és azt mondom, hogy nem olyan hiábavaló ez a küzdelem. A difteriás oltások következtében a közegészségügyi intézet által megszervezett hat mintajárásban bámulatosan visszament a difteriás betegek száma. Ezen az úton kell továbbhaladni. Ha az állategészségügyi törvény gondoskodott arról, hogy az állategészségügyi szolgálat tekintetében a gazdáknak megfelelő segítség álljon rendelkezésre az ebadó alapból és a földmívelésügyi minisztérium állategészégügyi alapjából, akkor kell fedezetet találni és fedezetről gondoskodni arra is, hogy az emberegészségügyi preventív szolgálat tekintetében is meg legyen az a minimális fedezet, amelyre a közegészségügyi intézet tervei- szerint szükség van. Ez nem pártpolitika. Nem ismerek pártpolitikát a közegészségügy szempontjából, s a magam részéről nem látok itt válaszfalakat. Itt olyan dolgokról van szó, amelyeknek érdekében az egész nemzetnek fel kell vennie a küzdelmet. Végül a belügyminiszter úr figyelmét felhívom egy körülményre. Azért is határoztam el magam a felszólalásra, hogy ezt szóvátegyem. Eendkívül szomorú eseteket látunk ma a falun. Hála Istennek a falusi ember már rászánta magát arra, hogy hitvesét és családtagjait gyógyíttassa. Most már nem találunk olyan falusi polgárokat, akik azt mondották a jó békeidőben, hogy az állataik gyógyítására rászánják a költségeket, de a családtagjaikéra nem. Ezek az egyedek kivesztek. A falun ma érző emberek vannak, akik már orvost hívnak a beteghez, sőt ha az a falusi doktor azt mondja, hogy csak operációval lehet segíteni a betegen, a legtöbb falusi polgár már elviszi a 'betegét a legközelebbi kórházba hitvesét vagy gyermekét és nem kérdezi mennyibe kerül, hanem gyógyíttatja. (Br. Berg Miksa: Es aztán elárverezik a házát! — Farkas István: Ez igaz!) Mi történik? Egy városi szegény embert, akinek nincsen háza, — a városokban villák és bérházak vannak — (Farkas István: Fel se veszik a kórházba!) nem terhelnek meg kórházi költséggel, az operáció súlyos költségeivel, de ha a faluból egy olyan kis munkás ember, akinek fél kunyhója van, megy el a kórházba vagy viszi betegét kórházba, rövidesen elkövetkezik a pár száz pengős kórházi költségnek házára való rátáblázása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt politikára ne használjuk fel. Valamennyiünknek egyöntetűen arra kell törekednünk, a miniszter urat arra kell kérnünk, hogy ezt az állapotot minél gyorsabban szüntesse meg. Találkoztam olyan esettel, amikor egy apró kis védett gazda felhozta beteg gyermekét, ikerét megoperáltatta és azután kétségbeesve jött hozzám, hogy a klinikán az operációért 900 pengővel tartozik. (Rassay Károly: Hogy lehet ez, szinte lehetetlen!) Nem fontos itt a személyek megnevezése, ez csak egy rendszer, amelyen szintén változtatni kell. Meg vagyok róla győződve, hogy maguk az orvosok sem helyeslik