Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

288 Az országgyűlés képviselőházának 66, kintetében munkaadóiknak, felettes hatóságaiknak tartoznak felelősséggel — és kizárólag csak a honvédorvosok azok, akik fegyelmi hatáskör szempontjából is ki vannak véve. Ezt azonban szintén éppen a katonai fegyelemnél fogva indokoltnak taftom. A magángyakorlat szempontjából minden orvos, tehát ezek a tisztviselő- és honvédorvosok is (Cseh-Szombathy László: A honvédorvosok nem!) a kamara kompetenciájába tartoznak. Soltész János előttem szólott t. képviselőtársam beszélt erről a kérdésről és azt mondotta, hogy helytelen az, hogy a magángyakorlat engedélyezése a felettes hatóság részéről történhetik meg azáltal, hogy ha kirfevezik, akkor felveendő a kamarába az a tisztviselőorvos, ha egyébként nem is volt kamarai tag, és az, hogy gyakorolhat-e vagy sem, felettes hatóságától függ. Ebben én nem látok semmi kivetnivalót, mert hiszen ez az ügyvédeknél és minden szabad pályán levő embernél is így van. Ha ugyanis valaki valamilyen munkát akar vállalni, munkaadója esetleg eltilthatja, hogy még azonkívül is praktizáljon, vagy pedig megengedheti ezt neki. Ellenben csatlakozom Dulin képviselőtársamnak ahhoz az óhajához, hogy éppen a nehéz megélhetési viszonyok miatt, ezeknek a tisztviselő- és honvédorvosoknak a magángyakorlata általában szüntettessék meg, mert hiszen megélhetésük tulajdonképpen egyéb módon biztosítva van. Ez ilyenformán részben összeférhetlenségi kérdés is, amelyet különben a gyakorlat fog majd kialakítani. Méltóztassék megengedni, mélyen t. Képviselőház, hogy egyes szakaszokhoz még néhány szerény észrevételt tegyek. így az első fejezetnél a 10. szakasszal kapcsolatban meg kívánom állapítani azt, hogy az orvosi gyám- és nyugdíjintézet megszervezése nagyon i<s kívánatos volna, úgy mint ezt az ügyvédi kar részére már régebben megszervezték. Ennek a lehetősége a 10. § 2. pontjának (k) alpontjában tulajdonképpen adva van és ennek értelmében voltaképpen az országos kamarának lesz most már feladata az, hogy ebben az irányban előterjesztést tegyen. A 10. § 2. pontjának (k) alpontja ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »hivatása az országos kamarának orvosjóléti országos intézményeknek a létesítése«. • A 16. § 2. pontjával kapcsolatban is van egy szerény megjegyzésem. Itt a bizottsági tárgyalás során oda módosult ez a szakasz, hogy az általános többséget igénylő fegyelmi bírósági tagságnál, ha ismételten is meghiúsul a választás, tehát ha a jelöltek nem nyernek általános többséget, akkor sorshúzás dönt. A bizottsági módosítás azt mondja, hogy azok között kell sorsot húzni, akik a legtöbb szavazatot kapták, de azt nem mondja meg, hogy hány ilyen közötti Ez tehát így relatíve teljesen bizonytalan és én a magam részéről azt tartanám helyesnek, hogy mivel hat személy megválasztásáról van szó, ennélfogva azt mondanók ki, hogy a 12 legtöbb szavazatot kapott személy között dönt a sorshúzás. Különben — mondom — ez, hogy »legtöbb«, egyáltalán nincsen konkretizálva, ha nem mondom meg azt, hogy hányról van szó. A második fejezettel kapcsolatban én is osztom azoknak a felszólalt képviselőtársaimnak aggályát, akik a 22. § (a) pontjánál kifogásolják azt, hogy egy, büntetőbírósági- eljárás már akadálya lehet a tagfelvételnek. En ezt úgy óhajtanám módosítani, hogy csak a jogerős vád alá helyezés legyen felvételi akaülése 1935 november 28-án, csütörtökön. dály. (Surgóth Gyula: Ítélet!) Az ítélet még több. — Ha jogerős vád alá helyezés történt, akkor ezt már elfogadhatónak tartom, mert hiszen ez már egy bírósági határozat nyomatékos gyanúokok alapján. Ez több, mint az ügyészségi nyomozás, például egy vizsgálóbírói határozat is, kétségtelenül bírósági eljárást jelent és mint büntetőbírósági ejárás, már okul szolgálhat arra, hogy egy orvos elveszítse tagsági jogait. En ezért ezt aggályosnak tartom; véleményem szerint, helyesebb volna a jogerős vád alá helyezést legalább ebben a pontban kifejezésre juttatni és kellékül megszabni. (Esztergályos János: De ha a bíróság felmenti!) Akkor visszaállnak a jogai, az természetes! (Dinnyés Lajos: Közben pácienseit elveszti! — Esztergályos János: Addig tönkremegy az az orvos!) Ha már bíróság által megállapított nyomatékos gyanú áll fenn rá nézve, akkor bizony az illető viselni tartozik ennek konzekvenciáit. (Ügy van! jobbfelől! — Dinynyés Lajos: Névtelen feljelentéseknél! !) Ugyanezen fejezet 22. §-ának (e) pontjával kapcsolatban is kifogás tárgya volt az, hogy tagdíjnemfizetés is konzekvenciákkal jár. Ez, mélyen t. Ház, olyan enyhén van a szakasznak ebben a pontjában megfogalmazva, hogy én ebben semmiféle aggályt sem látok. Elsősorban is az van benne, hogy ha az illető egy évig nem fizeti meg a tagdíjat, akkor aktív és passzív választójogát veszti el és csak ha egy év múlva sem fizet, akkor kerül sor arra, hogy emiatt esetleg a tagok közül töröltessék. (Esztergályos János: Tessék gondoskodni arról, hogy az orvosok megélhessenek! Akkor majd fizetik a kamarai tagdíjat!) Erre törekszünk és segíteni is akarunk, t. képviselőtársam. Itt az a fontos, hogy ez a pont nem mondja ki, hogy okvetetlenül törlendő az illető, hanem csak azt mondja ki, hogy törölhető, végeredményben tehát az autonómiára van bízva, él-e ezzel a jogával, igen vagy nem? Ez pedig rendkívül enyhe intézkedés; sokkal enyhébb, mint amilyen intézkedések az ügyvédi kar tagjaira fennállanak. Mert ne méltóztassanak elfeledni, hogy az ügyvédi kar tagjai kamarai tagdíj címén alig fizetnek 20—30 pengőt, a többi az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézeti járulék; ez a nagyobb összeg. (Surgóth Gyula: 300 pengőt is fizetünk!) Az a 20—30 pengőt kitevő tagdíj, amely körülbelül az orvosi kamaránál is fizetendő lesz, nem olyan súlyos összeg, hogy azt egy gyakorló orvos ne tudná előteremteni. De, mondom, az illető nem fizető orvos még egyévi nemfizetés után sem okvetlenül törlendő a tagok sorából, mert, ismétlem, az autonómiától függ, hogy méltányosságot gyakoroljon és bizonyára majd az orvosi kamaránál is kifejlődik az a gyakorlat, amely az ügyvédi kamaránál megvan, hogy a szegényebbek kamarai tagdíját a kamara fizeti meg, vagy pótolja, vagy elengedi. Én tehát ebben a rendelkezésben semmiféle komoly szociális aggályt nem látok fennforogni, T. Ház! A törvényjavaslat harmadik fejezete, amely a magángyakorlattal foglalkozik, a javaslat egyik legfontosabb fejezete. Az öszszeférhetlenség kérdéséről már megemlékeztem. Az összeférhetlenséggel kapcsolatban helyesebbnek tartanám még azt is kidomborítani, hogy nemcsak jogi vagy erkölcsi tényleges akadályok fennforgása teremt összeférhetlenséget, hanem az is, ha gazdasági vonatkozások teszik indokolatlanná a jövedelem- és álláshalmozást. Ez a Budapesti Orvosszövetség felterjesz-