Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1935 november 28-án, csütörtökön. 279 szájban való működéssel kapcsolatban kérnek és követelnek, azt orvosok végezzék. A fogtechnikusoknak >az a feladata és az a szerepe, amely ipari funkciókkal kapcsolatos, megmarad érintetlenül és bántatlanul. Ezért tehát nem találom indokoltnak ezt a törekvést, s a törvényjavaslat ezirányú intézkedéseit teljesen megnyugtatónak és kielégítőnek tartom, különösen akkor, ha itt, ismétlem, nem kicsinyes és bizonyos szemszögből önérdekű, öncélú érdekeknek képviseletében, hanem az egyetemes szociálpolitikai, szociális, hygiéniai és nemzetpolitikai érdekekből nézzük a törvényjavaslat intézkedéseit. Speciális orvosi vonatkozásain kívül ezek az általános, a nemzeti társadalom megszervezésével kapcsolatos intézkedései és hatása a törvényjavaslatnak szintén teljes mértékben megnyugtatók és kielégítők, ezért abban a biztos tudatban, hogy ezzel a törvényjavaslattal, majd ha törvényerőre emelkedik és megalkotja az orvosi rend kamaráit, autonóm igazgatási szerveit, tulajdonképpen egy további hatalmas erőt és lökést biztosítottunk a magyarság jövő életének megszervezése tekintetében, a törvényjavaslatot elfogadom. (Taps a jobboldalon.) Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Ház! Az érdekképviselet értékét az a körülmény szabja meg, hogy milyen mértékben képes az érdekeltek anyagi és erkölcsi boldogulását elősegíteni. Ez az ismérve egyúttal az érdekképviselet létjogosultságának és életrevalóságának is. A gyakorlat általában azt mutatja, hogy az ilyen szervek akkor életképesek, akkor létjogosultak, akkor tudják leginkább feladataikat megoldani, ha struktúrájukban minél erősebben érezhető az önkormányzati szellem, mert csak ez esetben lehetséges, hogy az érdekképviselet tényleg a képviseltek érdekeit, a képviseletek akaratát, óhajait juttassa kifejezésre. Az állam beavatkozása általában minden autonómiára, így az érdekképviseleti szervekre is sorvasztólag hat. Ha a kormányzati befolyás predominálólag jelentkezik, az esetben az érdekképviseleti szerv valósággal kifordulj lényegéből, egy üres formává, egy üres keretté jelentéktelenül, amelyet azután a kormányzat tölthet meg saját tetszése és ízlése szerint tartalommal. Ebben az esetben azonban az érdekképviseleti szerv már nem előny az érdekeltekre nézve. Annak csupán hátrányát érzik, viselniök kell t. i. azokat az áldozatokat, amelyekkel az ilyen érdekképviseleti szerv fenntartása jár. Szerény véleményem szerint az állami beavatkozás nem terjedhet tovább, mint amit a legszűkebb értelemben vett felügyeleti jog jelent, nem terjedhet tovább, mint hogy az érdekképviseleti szervet a törvények betartása, vagy nemzetpolitikai szempontokból ellenőrizze. Minden további beavatkozás az érdekképviseleti szervek életébe, bénítólag hat. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslatról — sajnos — meg kell állapítani, hogy az önkormányzati szellem, a kormányzat beavatkozási lehetőségével szemben erősen inferioritásba került és ez a körülmény, amint azt más ilyen hasonló intézményeknél látjuk, károsan fogja hatását éreztetni. Maga az orvosi társadalom évtizedek óta foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon szükség van-e egyáltalán kamarára s miután még nem voltak kamarásítva, az a vélemény kerekedett felül, hogy a 'kamarai szervezkedés a kari érdekek igen lényeges elősegítésére fog szolgálni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. Tekintve, hogy az orvosi kar még nem ismerte tapasztalatból a kamarákat, úgy mint azok a foglalkozási ágak, amelyek már kamarákkal rendelkeznek, érthető, hogy az orvosi társadalom többsége ragaszkodott a kamarák létrehozásához, úgy, hogy a kormányzat ezt a törvényjavaslatot mint az orvostársadalom többségének kívánságát hozza ide. Most tehát, amikor megvalósítás előtt áll az önkormányzati szerv, csak arra szorítkozhatunk, hogy igyekezzünk a lehetőség szerint oly állapotot, oly helyzetet teremteni, hogy azok az előnyök, amelyek az orvosi kamarából származtathatók, meghaladják azokat a hátrányokat, amelyeket az iníézmény életrehívása szül. T. Képviselőház! Ha ezt a törvényjavaslatot a korábbi hasonló törvényekkel, az ilyen kamarákról szóló törvényekkel, például az ügyvédi kamaráról szóló törvénnyel, vagy a mérnöki kamaráról szóló 1925:XVIÍ. tc.-kel összehasonlítjuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a régi és az új javaslatok úgy viszonylanak egymáshoz, mint a szabad ember és a gondnokság alá helyezett egyén. Sajnos, ez nem egészen véletlen. Az újabb törvényjavaslatokon, amelyekkel az igen t. kormány a törvényhozás elé lépett, valamennyin végighúzódik az az akarat, az az óhaj, — ezt minden egyes törvényjavaslatnál szakaszonként ki lehet mutatni — hogy a lehetőség szerint minél több függő exisztencia teremtessék, hogy lehetőleg minél többen legyenek azok, akik exisztenciális érdeküknél fogva függő helyzetbe kerülnek. Sokszor ér b énünket a vád, hogy szakkérdéseknél, szakjavaslatoknál politikummal foglalkozunk. Nem tudunk ettől elzárkózni, mert ezekben az úgynevezett szak javaslatokban is politikum van elrejtve. Ha tehát ez ellen védekezni kívánunk, kénytelenek vagyunk magunk is a politikum szempontjából is vizsgálni az egyes javaslatokat. T. Képviselőház! A javaslatnak kiemelkedőbb hibáival foglalkozva, elsősorban szembeszökik az, hogy bár a kamarák elnökeit, úgy a kerületi kamaráknak, mint az országos, csúcskamarának elnökét a kamarák taggyűlése választja, az elnök azonban csak a belügyminiszter jóváhagyása után kezdheti meg működését. Nem tudom megérteni ennek indokát; ilyen t. i. sem az ügyvédi kamaránál, sem az 1925-ben alakult mérnöki kamaránál nincsen. Az ügyvédi és mérnöki kamarák úgylátszik elég megbízhatók a tekintetben, hogy elnökeiket szabadon választják, szelektálják maguk közül. Az orvosokkal szemben viszont érthetetlen bizalmatlanság nyilatkozik meg. Pedig ez a kar, amely kétségtelenül a magyar társadalom elitjéhez tartozik, mindenesetre bír azzal a mérlegelési és meggondolási képességgel, hogy saját elnökeit az orvosok legkiválóbbjai közül fogja kiválasztani és semmi körülmények között sem fog e díszes pozíciókba olyan egyéneket helyezni, akik akár a nemzeti megbízhatóság szempontjából, akár pedig az előélet makulátlansága tekintetében kifogás alá esnek. Nem lehet megérteni, hogy miért kell ezeknek az elnököknek a megválasztásához kormányhatósági jóváhagyás. Egyetlen magyarázatot találhatok, —ez megint természetesen politikum — hogy t. i. csak azokat a megválasztott kamarai elnököket fogja megerősíteni a belügyminiszter úr, akik politikai vonatkozásban a kormányhatóság előtt megbízhatóknak mutatkoznak, s akik történetesen nem tartoznak az egységes párthoz, azok nem lesznek 41