Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-66
280 Az országgyűlés képviselőházának 66. alkalmasak orvoskamarai elnöknek sem. Ezt természetesen ilyen formában nem ismerheti be a kormányzat. Ez a gondolat el van rejtve a paragrafusban. Mi azonban mint ellenzékiek éppen a javaslatnak az elrejtett részeit nézzük, éppen azokat a csapdákat próbáljuk felfedni, amelyekbe törvényhozás közben gyanútlanul beleeshetünk. Mi ezt a gondolatot a törvényjavaslatban, mint elrejtett gondolatot megtaláljuk. Kétségtelen, hogy olyan díszes, olyan előkelő testületnek az élére, mint az orvosi kamara, nem az illetőnek a pártállása fogja meghatározni az ő alkalmasságát, hanem az egyéb személyi kvalitások. Helytelennek tartom a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését és ha már a belügyi kormányzat úgy gondolja, hogy a kamarai elnöknek megválasztásánál mindenáron befolyást kíván gyakorolni, úgy azt tartanám helyénvalónak, ha az első megválasztásnál tiltakozási joga legyen a miniszternek, ha azonban ennek dacára a kamara másodszor is megválasztja ugyanazt az elnököt, az esetben az elnök megválasztása véglegesnek legyen tekinthető. T. Képviselőház! Helytelennek tartom azt is, amit az előttem szólott képviselőtársam a törvényjavaslat egy nagy előnyéül tüntetett fel, t. i. azt, hogy országos kamarát, csúcskamarát létesítünk. A csúcskamara intézménye eddig ismeretlen fogalom volt. Ott van az ügyvédség, amely számbelileg azt hiszem van olyan, mint az orvosi kar, sőt talán számban meg is haladja. Az ügyvédség kerületi kamarákban képviseli kari érdekeit és soha nem merült fel az az óhaj, hogy a kamarák fölé még egy csúcsintézményt kellene helyezni. A kerületi kamarákban az orvosok is meg tudnák oldani azt a feladatot, amely ilyen érdekképviseleti szervre várakozik. A csúcskamara csak felesleges megterhelést ; jelent az orvosi társadalomra. Az orvosi társadalom, amely éppen azért törekedett a kamarának a létrehozásán, mert anyagi helyzetén így vél könnyebbülést szerezni, súlyosan meg van terhelve azáltal, hogy a kerületi kamarákon kívül még egy központi csúcskamarát is el kell tartania. Ennek az adminisztrálása ugyanis tetemes összegeket fog felemészteni, ami a mai súlyos és nehéz gazdasági viszonyok között az orvosi karra igen nyomasztó lesz. (Zsindely Ferenc: Nem fog nyomasztóan nehezedni!) Nem tartom kívánatosnak ezt a csúcskaniarát azért sem, mert az országos kamarában már megszakad a közvetlen kapcsolat az orvos és a kamara között. Itt tudniillik már nem közvetlenül a tagok, hanem a kerületi kamarák kiküldöttei, a kerületi kamarák elnökei ülnek, \ tehát nincs már meg az a közvetlen kapcsolat, amely a kerületi kamaráknál még megtalálható. De veszedelmesnek találom az országos kamarát egyéb szempontból is. Az országos kamara a kerületi elnökök és a választmányi tagokból áll. Budapest, melynek orvostársadalma körülbelöl 44%-át teszi az összes orvosoknak, nem tudom hány kamarára fog osztatni. (Bródy Ernő: Benne van a javaslatban: egyre!) Minél több kamarára fog oszlani, annál veszedelmesebb lesz. (Felkiáltások: Egy lesz!) Ha egyre lesz osztva, akkor pláne igazságtalan és méltánytalan helyzet adódik elő . . . (Elénk derültség. — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A múltkor az volt a baj, hogy hármat akartunk csinálni, most pedig az a baj, hogy egy lesz! Éles harc volt a három kamara ellen ! — Bródy ülése 1935 november 28-án, csütörtökön. Ernő: Helyes az egy! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha azt nézem, hogy minden orvos csak a kamara területén működhet, ebből a szempontból helyes, sőt észszerű az, hogy egy kamara legyen, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nahát!) mert lehetetlen elképzelni, hogy Budáról a Rottenbiller-utcába valaki ne praktizálhasson, azonban most leszek bátor áttérni a csúcskamara és az egyes kerületi kamarák között levő kapcsolatra, amit mint ellenzéki nem találok helyénvalónak. Minden kamarának az elnöke és a kamara választmányi tagjai lesznek a csúcskamara tagjai. Az egész budapesti kamarából, amely 3800 tagot számlál, összesen beküldenek egy elnököt és — nem ismerem az ügyrendet, nem tudom pontosan — talán 6 választmányi tagot. Ezzel a 3800 budapesti orvossal széniben a körülbelül 5000 vidéki orvos az összes többi kamarákból beküldhet 40 kerületi elnököt is, vagy pedig, ha a minimális kamarai számot vesszük figyelembe, amely szerint a legkisebbb kamarának legalább száz tagból kell állania, akkor elképzelhető, hogy 50 kamarai elnök jelenik meg ugyanakkor, amikor az egész 3800 orvost képviselő budapesti kamara részéről csak egy elnök fog megjelenni. Ugyanilyen lesz az arány a választmányi tagok tekintetében is. Ezt igazságtalanságnak és helytelenségnek tartom a budapesti orvosi kar érdekei szempontjából, de azért is, mert hiszen a budapesti orvosi kar — ez megint természetesen politikum — nemcsak tömegénél, nemcsak számánál fogva, de egyébként is kevésbé befolyásolható, mint a szétszórtan élő vidéki orvosok, tehát természetes, hogy a vidéki orvosok kis számuknál fogva — sokkal inkább megdolgozás alá vehetők politikai szempontból, ami persze túlsúlyt fog biztosítani bizonyos poiitikai irányzatoknak. (Zsindely Ferenc: A vidéket sohse féltsék a pestiek!) Azt hiszem, hogy ez lehet az egész csúcskamarai szervezetnek a tulajdonképpeni oka. Nehezményeznem kell azonban azt is, hogy az orvoskamarának csaknem minden megnyilatkozása belügyminiszteri, sőt bizonyos vonatkozásokban honvédelmi és pénzügyminiszteri jóváhagyásra is szorul. Tulajdonképpen, amikor beszédem elején hangsúlyoztam, hogy az egész kormánybeavatkozásnak nem volna szabad többre terjednie, mint a felügyeleti jog gyakorlására, akkor azt látjuk, hogy jóformán nincs ténykedése az orvosi kamarának, amely ténykedés a kormányhatóság jóváhagyását ne igényelné. Ez szerintem az egész autonómiát látszat-autonómiává szűkíti. T. Képviselőház! Hibának tartom azt is, hogy az ügyrend megállapítását a belügyi kormányzat nem a kerületi kamarára bízza. Az ügyrendben t. i. nagyon fontos kérdések szabályoztatnak. Az autonómiának iigen lényeges részei dőlnek meg az ügyrend megalkotásánál. Amikor tehát az ügyrend megállapítása kivétetik a kerületi autonómia kezéből és a jóváhagyás révén szintén a belügyi kormány kezébe helyeztetik, ezzel ismét az orvosok érdekeinek súlyos sérelme valósul meg. A javaslat 15. §-ában szintén politikumot vagyok kénytelen felfedezni. T. i. a javaslat 15. Í-a szerint nem lehet megválasztani sem a kerületi választmány tagjává, sem pedig más tisztségre azt a kamarai tagot, aki ellen fegyelmi eljárást indítottak. Ez lehetetlen, hiszen a fegyelmi eljárás megindításához jóformán semmi sem kell. A fegyelmi eljárás megindításához elég egy rosszindulatú feljelentés,