Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-66
278 Az országgyűlés képviselőházának 66. tet megszervezni csak egyféleképpen lehet, hogy jövőt adóan és jövőt hozóan tudjon haladni a maga útján, úgy hogy a, különböző foglalkozások, különböző hivatások bár autonóm bástyáik között, de ne egymással szemben, hanem egymásért és egymás mellett harmonikus közösségben dolgozhassanak. Mindaddig, amíg az érdekképviseletek csak egyes kamarákban jutnak kifejeződésre, anélkül, hogy ezek között a kamarák között r akár egy csúcsszervezet, akár bármilyen más intézmény által a szükséges komplementer összmunka megteremtődjék, addig az érdekképviseleteknél mindig fennforog a rendi harc, vagy az osztályharc veszélye. Kernéijük, hisszük és tudjuk, hogy ez az érdekképviseleti javaslat éppen úgy, mint a többi is, amely sorra fog kerülni ennek a kifejlődő vonalnak irányában, ennek a nemzetszervezésnek irányában fogja áldásos működését kifejteni. Az új érdekképviseleti felfogas tehát ezt hirdeti és ebben a tekintetben átlós ellentétben áll a liberális érdekképviseleti felfogással, amelyben a nemzet megszervezése nem jut kifejezésre, csak egyes osztályok érdekeinek megszervezése. Az új érdekképviseleti felfogás ezzel szemben az egyes hivatások, rendek és osztályok érdekeit nem különállóknak, nem speciálisaknak és főleg nem öncélúaknak tekinti, hanem azokat csakis a nemzet erdekeinek és életszempontjainak távlatába tudja beállítani. . „~ , , , . ,„. , Az új érdekképviseleti felfogas hirdetői, de különösen az a fiatal orvosgeneráció, — hogy ennél a törvényjavaslatnál maradjak — amely 1918 óta felnőtt és beiratkozott az egyetemekre, nem úgy vett át, nem úgy adaptált idegen érzéseket és idegen történelmi gondolatokat, hanem maga érezte át és születésétől fogva ki is fejlesztette magában azokat s vitte magával egeszén mostanig, rendi harcáig ezeknek a gondolatoknak szükségességét. Ennek az orvosgeneraeiónak, amely ma már nem az ő rendi erdekein keresztül, hanem csakis és kizárólag az egyetemes nemzeti érdekeken keresztül tudja a maga foglalkozásának érdekeit és feladatait is tekinteni, nagy szerepet kell juttatni az orvostársadalom megszervezésében; nagy szerepet kell juttatni a kamarák kiépítésében, a kamarák vezetésében; nagy szerepet kell juttatni azért, mert egyénileg ez a fiatal orvosgeneráció annyi lendületet, munkakészséget és építővágyat hord magában, hogy csak az orvosi rendnek és^ az egyetemes nemzeti érdekeknek válik előnyére, ha ez a fiatal orvosgeneráció a maga pozícióit ott elfoglalhatja. De fontos ez azért is, mert ez a fiatal orvosgeneráció át van itatva a nagy kollektív magyar problémákkal és e problémák megvalósításának a vágyával. Nemcsak a maga hivatását, foglalkozását akarja gyakorolni, hanem ezzel és ezen keresztül sok-sok áldozattal és lemondással olyan biopolitikai tervszerű akciónak megindítására és keresztülvitelére is vállalkozik, amelyre úgy érzem, hogy az utolsó pillanat és az utolsó alkalom érkezett el a magyar nemzet számára. Ez a fiatal orvosgeneráció egy nagy orvosi szociális higiéné programmot dolgozott ki magának, ezt meg akarja valósítani és hogy ezeket megvalósíthassa, szüksége van azokra a bástyákra, melyeken keresztül eredményesen tud harcolni, szüksége van az orvosi kamarákra. Ismét jelentkezik tehát^ az a gondolat, amely a kamarákban és általában az új érdekképviseletekben nem a kari érdekek öncélú ápolását, hanem igenis az egyetemes nem\ ülése 1935 november 28-án, csütörtökön. zetpolitikai elvek könnyebb megvalósításának lehetőségét látja. Ez a fiatal orvosi kar jelentkezik a közélet minden terhén : látni a folyóiratok hasábjain, látni a gyűléseken, előadásokon, látni az orvostársadalom szervező akcióiban ezeket a fiatal orvosokat. Mindegyiket áthatja az a tudat, amely nélkül ma a nemzet építőtagja nem lehet senki; annak a felelősségnek a tudata, amely mindenegyes egyént kötelességei révén a nemzeti közösséghez fűz. Ezek a fiatal orvosok Egészségpolitikai Társaság címmel egy egyesületet létesítettek. Ennek az egyesületnek azokon a célkitűzésein kívül, amelyeket röviden vázoltam és amelyek között a legfőbb szerepet az átfogó magyar biopolitikai terv kidolgozása és megvalósítása játssza, e mellett azt a nagy jelentőségét is látom, hogy ennek az Egészségpolitikai Társaságnak a keretein belül nemcsak orvosok vannak. Ök elég liberálisak voltak önmagukkal szemben, hogy belátták és ezt tudatosan kifejezésre is juttatták, hogy végeredményben egészségpolitikai gondolatokkal nem kizárólag csak az orvosoknak kell foglalkozniuk. Amikor a társaság összetételét nézzük, amelyben mérnökök, publicisták, közigazgatási szakemberek, közgazdászok egyaránt résztvesznek, akkor megértjük, hogy ennek a társaságnak miért annyira szintetikus a programmja és miért öleli fel az egész magyar életet, nemcsak annak egy szűkebb szemszögből nézett orvospolitikai kihatásait. Ez a társaság s a benne tömörült orvosok és nem orvosok felvetették azt a kérdést, hogy nem volna-e helyes foglalkozni azzal a gondolattal, hogy egy orvosi állásnyilvántartó, közvetítő és elosztó szervezetet kell létesíteni a kamarával kapcsolatban, vagy a kamara nélkül; továbbá, hogy a törvény alapján működő betegbiztosító ^ intézetek orvosi díjazása legkisebb mértékét az ezen intézetek és az orvosi kamara között megkötendő keretmegállapodás szabályozza és végül, hogy egy állami felügyelet alatt működő, a kamarai tagokra egyetemesen kötelező nyugdíjbiztosító intézet létesíttessék. Ezeket a gondolatokat felvetem, mint olyanokat, amelyeket a fiatal orvosgeneráció a magáénak ismeirt el és amelyekért küzdeni akar. Felvetem itt a törvényhozás házában azért, hogy a fiatal orvosgeneráció e törekvéseinek nyoma legyen, hogy ha majd később, az orvosi rendi munka, az orvosi rend feladatainak és harci egységeinek kiépítése során eljutunk ehhez a fázishoz^ és megvalósulnak ezek a gondolatok, bizonyítékai legyenek annak, hogy a, fiatal magyar orvosok az első pillanattól kezdve foglalkoztak ezzel a gondolattal és programmjuk egyik legfontosabb pontjának nyilvánították azt. Mélyen t. Ház! Az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat speciális orvosi vonatkozásait az orvos törvényhozó tagok kellően megvilágították. Ezek a hozzászólások azt mutatják, hogy ez a törvényjavaslat etekintetben is kifogástalan. Szeretnék ezzel kapcsolatban reflektálni azokra az egyre sűrűbben megnyilatkozó állásfoglalásokra, amelyek a fogtechnikusok kérdésével kapcsolatban a törvényjavaslat hibájául rój ját fel ezt az intézkedést. Kétségtelen, hogy ez az intézkedés fájdalmas és anyagilag erősen érinti a fogtechnikusok táborát, azonban ugyanekkor méltóztassék arra gondolni, hogy 2400 diplomás fogorvos is működik s a fogorvosoknak hivatása elsősorban az, hogy mindazt, amit a fogtechnikusok a