Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-65

266 Az országgyűlés képviselőházának 65. Ha valóban úgy van, hogy a nemzeti egység pártja mögött áll az ország, ha Makón is biztosak a dolgukban, akkor miért mérgesítik el a helyzetet. (Felkiáltások a jobboldalon: Önök mérgesítik el! — Zaj.) Miért nem engedik meg, hogy a választópolgárok alkotmányos jogaikat gyakorolhassák 1! (Zaj a jobboldalon.) Az alkotmányos jogok közé tartozik a gyűléstartás is. (Egy hang jobb felől: Az a kérdés, hogy mit mondanak ott!) Minthogy a miniszter úr a gyűlések megtartására vonatkozólag nem adott megnyugtató választ, válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kerek, képviselő urak. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a belügyminiszter úr válaszát tudomásulveszik, szíveskedjenek fel állani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásulveszi. Rupert Kezső képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes megtámadtatás címén kért szót. A szót megadtam. ű A szó Rupert Rezső képviselő urat illeti. (Zaj a jobboldalon.) Rupert Rezső: T. Képviselőház! Takács Ferenc t. képviselőtársam felszólalása miatt miközben innen méltatlankodtunk azok miatt a túlkapások miatt, amelyekkel ezeket a gyűléseket a makói hatóságok nem engedélyezték, viszont egy röpirat terjesztését is megakadályozták, közbeszóltam, hogy ez önkénykedés, hogy mi még a harctéren is emberségesebbek voltunk a megszállott néppel szemben annál, amit ezek a hatóságok cselekszenek, (Zaj a jobboldalon.) legalább is azokon a harctereken, ahol én jártam. (Egy hang jobbfelől: Abessziniában! — Derültség a jobboldalon. — Zaj.) Mi honvédek, amikor pacifikáltunk egy területet, megengedtük, hogy az ottani lakosság a maga dolgainak intézése végett gyülekezzék, megbeszéléseket folytasson. (Felkiáltások jobbfelől: Hol volt ez? — Zaj. — Elnök csenget.) Én nem tudom, hogy másutt a mi csapataink féltek, reszkettek-e attól, ha a nép a maga szociális bajainak megbeszélésére összejött, mi nem reszkettünk. Ott tehát a lakosság összejött, megbeszélést folytatott azokról az élelmezési cikkekről, amelyeket neki éhségében rendelkezésére bocsátottunk. Ezeknek szétosztása és más ügyek elintézése végett mi pacifikátorok megengedtük az ottani lakosságnak a gyülekezést. Amikor tehát azt mondottam, hogy mi emberségesebbek voltunk a megszálott területen az ellenséggel szemben annál, amit ezek a hatóságok ellenünk, velünk, adófizető polgárokkal szemben itthon, saját otthonunkban elkövettek, azt hiszem, hogy ezzel semmi olyat nem mondottam, amiről azt lehetne mondani, hogy botrány ilyet állítani. Ennélfogva, minthogy a miniszter úr helytelenül cselekedett, amikor ezt a nem kifogásolható megjegyzésemet azzal illette, hogy ez botrány, én visszautasítom a miniszter úrnak ezt a kifejezését. (Zaj.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! Amennyiben nem tudom a jelen pillanatban megállapítani, hogy az, amit saját fülemmel hallottam, tényleg úgy hangzott-e el, amint én hallottam, vagy pedig úgy, amint azt ülése 1935 november 27-én szerdán, most Rupert képviselő lír elmondotta, ennek következtében jelenleg csak azt a kijelentést tudom tenni, hogyha a gyorsírói jegyzetekből az a megállapítás történik, hogy a képviselő úr közbeszólása tényleg úgy hangzott el, amint most elmondotta, akkor sajnálkozásomat fogom kifejezni, ha ellenben az hangzott el amit én hallottam, akkor fenntartom azt, hogy: botrányos. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Rupert Rezső: Nem fogja fenntartani! Mindenki hallotta, tessék megkérdezni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Következik Homonnay Tivadar képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügy iminszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a Madarász-utcai állami lakótelep egyik háza a hatóságok megejtett vizsgálata alapján lakhatatlan, és ezért a hatóság a kilakoltatást folyó hó 23-án végre is hajtotta, a kilakoltatás miatt 350—400 lélek hajléktalan maradt? 2. Tekintettel arra, hogy a ház, melyből a kilakoltatás történt, az állam tulajdonát képezi, hajlandó-e a belügyminiszter úr intézkedni sürgősen, hogy ezek az igen szerény viszonyok közt élő családok a legrövidebb idő alatt végleges hajlékhoz jussanak? 3. Kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy a hideg téli időkben a kilakoltatásoknak az egész vonalon való beszüntetése iránt szíveskedjék intézkedni.« Elnök: Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a ÍSZÓ. Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a nagy politikai összecsapásban nem volt alkalmunk hallhatni az általam beterjesztett és az igen t. jegyző úr által felolvasott interpelllációt, méltóztassanak megengedni, hogy csak ebből kifolyólag három mondatban terjesszem elő, hogy a nem hallott interpellációnak mi a tárgya. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Első kérésem és kérdésem az igen t. belügyminiszter úrhoz az, hogy méltóztassék nyilatkozni aziránt, tud-e a belügyminiszter úr arról, hogy az állami Madarász-utcai lakótelepről körülbelül 400 egyént lakoltattak ki? Második kérdésem a miniszter úrhoz az, hogy hajlandó-e az igen ,t. miniszter úr intézkedni aziránt, hogy ezek a kilakoltatottak mielőbb végleges hajlékhoz jussanak? Harmadik kérésem pedig az, hogy télvíz idején méltóztassék intézkedni aziránt, hogy ezeket a kilakoltatások at beszüntessék, nemcsak a Madarász-utcai telepen, hanem az egész fővárosban. Engem nem a politika késztet arra, hogy ezt a kérdést idehozzam, mert hiszen benső meggyőződésem és álláspontom az, hogy^ az Ínségből, ia nélkülözésből és a nyomorúságból nem helyes és nem illik politikát csinálni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Engem tehát egyesegyedül az vezérel, hogy (kérjem a miniszter úr nyilatkozatát arra nézve, hogy minél előbb intézkedni fog ennek a 400 kilakoltatott léleknek állandó lakóhelyhez való juttatása iránt, és ezt nem húzza el a főváros és az állam közötti hatáskörének vagy kötelességének mikénti magyarázata. En tehát tisztán és kizárólag ebből a szempontból ítélem meg a helyzetet és kérem az igen t. miniszter úr szíves válaszát.