Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. az úthálózat elsősorban és főkép gazdasági célokat kell, 'hogy szolgáljon, hiszen az utak a gazdasági vérkeringésnek tulajdonképpen vénái. Ami az egyes községeknek, különösen a határ által összeköttetésüktől elvágott közsé­geknek bekötését illeti, ezen a téren bizony nagyon sok tennivalónk van. Számomra itt az a fontos, hogy ezek a községek szervesen be­kapcsolódjanak a csonka ország úthálózatába. Figyelmeztetnem kell azonban arra, hogy ez törvényhatósági probléma, nem pedig az or­szágos útépítés tervébe tartozik bele. Erre kü­lön hitelünk, fedezetünk nincsen. Ezeket a kérdéseket tehát a törvényhatóságokkal kell, hogy megtárgyaljuk és én innen is kérem a törvényhatóságokat, hogy ezt a kérdést szere­tettel és megértéssel kezeljék. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyes­lés jobbfelől és a középen.) Elnök: Némethy Vilmos képviselő úr a vi­szonválasz jogával kíván élni. r Némethy Vilmos: T. Ház! Beszédemben már rámutattam arra, hogy azért intéztem ezt az interpellációt a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, mert az előző kereskedelemügyi minisz­ter úr — Fabinyi kereskedelemügyi miniszter úr — annakidején ígéretet tett arra, hogy eze­ket a kérdéseket is meg fogja oldani. Mint­hogy ebben a tekintetben az ígéretet nem tar­totta fenn a mostani miniszter úr, ezért nem tudom a választ tudomásul venni. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztat­nak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a minisz­ter úr válaszát tudomásul veszi. Következnék Dulin Jenő képviselő úr in­terpellációja a belügyminiszter úrhoz. Dulin képviselő úr azonban interpellációja elmondá­sára halasztást kért. Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Müller Antal képviselő úr in­terpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellá­ciót felolvasni szíveskedjék. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Inter­pelláció Bornemisza Géza iparügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak ar­ról, hogy a kézműipar gyakorlásánál, dacára annak, hogy az ipartörvény a képesítés elvét írja elő, állandóan szaporodik a jogtalan ipar­űzők száma? Ez egyrészt az ellenőrzés hiányá­nak, a kontárok ellen tett feljelentések elhú­zásának és a pénzbírságok alacsony mértéké­nek tulajdonítható, másrészt az ipartörvény 4. és 47. szakaszainak a törvény képesítési szel­lemétől eltérő, helytelen intézkedéseiből fa­kad. 2. Hajlandó-e a miniszter úr az ipartör­vény szellemének megfelelően a jogtalan ipar­űzők ellen sürgősen egy szigorúbb és gyor­sabb büntető eljárást rendeletileg kiadni? Továbbá hajlandó-e a miniszter úr az ipartörvény 4. és 47. szakaszát úgy módosítani, hogy a jogtalan iparűzés megszűnjék, ami­által több munkalehetőség nyílik a súlyos helyzetben vergődő kézműiparosságra?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Ház! Már többízben volt alkalmam tapasztalni, hogy az egész Ház egy­öntetű óhajával találkozik az a kívánság, hogy a súlyos helyzetben lévő magyar kis­ses e 1935 november 27-én szerdán. 259 iparosságon segíteni kell. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nincsen a Háznak egyetlenegy pártja sem, nincsen ebben a Házban egyetlen­egy képviselő sem, aki ne osztoznék abban a nézetben, hogy a kisiparosságot mindenkép­pen támogatni kell. A kispiaros-munkaalkal­makat elő kell segíteni, a meglévő munkaal­kalmakat lehetőség szerint szót kell osztani úgy, hogyha kevés is a munkaalkalom, azért a lehetőség szerint mindenkinek jusson. A közszállítási rendelet intézkedései is azt céloz­zák, arra irányulnak, hogy az eddig elhanya­golt kisipari társadalomnak most, amikor a magánfelvevőképesség gyenge, amikor a ma­gánrendelés^ nem tudja foglalkoztatni a kis­ipart, lehetőség szerint juttassunk a közmun­kákból is, hogy ők az állami, városi és megyei közmunkákban is részesüljenek. (Helyeslés.) Mindez azonban kevés és nem éri el cél­ját, ha a jogtalan iparűzők ezrei továbbra is kontárkodnak, továbbra is elveszik a súlyos adókkal terhelt, jogosítvánnyal rendelkező iparosok elől a munkaalkalmakat. Hála Istennek, gyáriparunk az utóbbi év­tizedben megerősödött. A nemzetközi helyzet is nekik dolgozik, a munkaalkalmi lehetősé­gük is inkább megvan. Éppen ezért kell sze­rintem a kormányzatnak mindent elkövetnie, hogy a magárahagyott, nehéz helyzetben lévő kisiparosságon segítsen. A kisiparosság talán sohasem volt olyan súlyos helyzetben, mint az utóbbi időben, (Egy hang balfelől: A mező­gazdaság is!) az állani azonban ennek ellenére is megtalálja és közadókkal, közterhekkel na­gyon erősen sújtja. Az 1922 : XII. te. a szigorú képesítést írja elő az iparosokra nézve. Bünteti a kontárokat, de hogyan? Évekig elhúzódik egy-egy kontár elleni feljelentés és amikor elintézést nyer, ak­kor is az a gyakorlat, hogy 50, maximum 100 pengő bírsággal büntetik az illetőt és az vígan tovább kontárkodik. Nagy hiba, hogy ahány büntető rendőrbíróság van, mind másként kezeli ezeket a kontár ügyeket és nincs semmi központi irányítás, nincs semmi olyan kialakult központi gyakorlat, amely a kontárkodásra erősebb bé­lyeget nyomna, amely lehetetlenné tenné ezt a jogtalan iparűzést. Ezért csak egyetlen ipartes­tület adatait vagyok bátor felhozni. Az elmúlt esztendőben például a férfiszabóipartestület 159 esetben tett feljelentést és kilenc esetben történt felmentő ítélet. Ez tehát mutatja, hogy meny­nyire alaposak a feljelentések. Évekre vissza­menően így van ez, sokszáz feljelentésnél. A pol­gármester a fővárosban éppen azért, hogy ez a kontárbíróság valami egyöntetűségre jusson, az úgynevezett déli kerületnek, tehát öt közigazga­tási kerületnek kontárügyeit központosította és a Józsefvárosban egy központi kontárbíróságot állított fel. A mai nap folyamán érdeklődtem az ott ítélkező bírónál, aki tudomásomra adta. hogy eddig ebben az évben 1600 kontárfeljelen­tés történt s az 1600 feljelentésből 1520 ítélettel végződött. Ez is azt mutatja tehát, hogy a kon­tárkodás óriási mértékben áll fenn és hogy ez így van, annak talán nagyban oka az, hogy a büntetések kicsinyek és az ügyek nagyon hosszú ideig húzódnak. (Malasits Géza: A nyomorúság viszi rá az embereket!) Mélyen t. Ház! Ebben az ügyben Temple Rezső a túloldalról interpellált és mind a kép­viselőházban, mind a felsőházban is határozati javaslatot fogadtak el, amely, sajnos, még min­dig nincs végrehajtva. Szerintem a kontárság legfőbb oka az ipartörvény 4. és 46. §-ainak hiá­nyossága. A 4. § a közkereseti társaságok, rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom