Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-65

260 Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1935 november 27-én szerdán. vénytársaságok iparengedélyét, vagyis jogi személyek ipargyakorlását szabályozza. Itt az a jogtalanság történik, hogy valaki gyáriparűzésre kér iparengedélyt, azt azután senki nem bírálja felül, vagy legalább is nagyon hosszú időn át sokszor 2—3—4—5 segéddel dolgozhat valaki gyári jelleggel, holott a törvény ezt szigorúan megtiltja és előírja, hogy minimálisan 25 segéd kell a gyáripar űzéséhez, az ennél kevesebb segédet foglalkoztató a kézműipar keretei közé tartozik és mint ilyen, nem is gyakorolhatja másként az ipart, mint ha a képesítést saját személyében igazolja, közkereseti vagy részvénytársaságnál pedig egy személynek kell a képesítést igazolnia. Ez is sérelem, mélyen t. Ház, mert minden egyes tagnak igazolnia kellene a képesítést. Tizenháromesztendős küzdelme ez a magyar iparosságnak. Ezt a két szakaszt már annakidején az ipartörvény tervezetében is helytelenítettük, kifogás tárgyává tettük. Akkor azt mondották, hagyjuk meg, np tegyünk egyszerre olyan nagy lépést, az élet fogja majd megmutatni az irányt és amenynyiben az élet azt mutatja, hogy még ezen túl is lesznek jogtalan iparűzőik, a törvényt mindig lehet módosítani; 13 esztendő telt el és sajnos, még mindig ez a helyzet áll fenn. Országos kongresszusi határozatok vannak, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában tavasszal itt volt az egész ország iparosküldöttsége és határozatokat hozott, kérelmekkel járult a miniszter úrhoz. Az iparügyi miniszter úr — tárgyilagos vagyok — tényleg tavasszal már kis is adott egy törvénytervezetet, az érdekeltségeknek megküldte és minden érdekeltséget kielégített a miniszter úrnak ez, a törvénytervezete. Végtelenül sajnálom azonban, hogy nem tudta életbeléptetni. Tudom ennek okát: a kereskedők óriási rohamot intéztek ez ellen, sőt még az iparosokat is megfenyegették, akik üzleteiknek dolgoznak, hogy ha nem írnak alá olyan íveket, amelyekben kimondják, hogy ennek a szakasznak módosítását nem kívánják, akkor megvonják tőlük a munkalehetőséget. Sajnos, a kisiparosság mindig gyengébb és ezért mindig alul marad. A miniszter úr jóhiszeműségében, a kisiparosságot támogató készségében bízom, mert számtalan intézkedésében már bebizonyította ezt. Mi, kisiparosok nagy elismeréssel vagyunk a miniszter úr működése iránt és én, mint az ellenzék egyik szerény képviselője, mondom, hogy az iparügyi miniszter ténykedéseit nagy reménységgel várjuk, különösen akkor, amikor azt olvasom az »TTj Nemzedék« egyik számában, hogy a közeli jövőben nagy ipari intézkedések fognak jönni. Ezeket az intézkedéseket örömmel várjuk, mint amelyek ipari téren munkaalkalmakat, (Malasits Géza: Negyvennyoleórás munkahetet!) az ipar gyakorlásában pedig rendet fognak teremteni. T. Ház! Amikor az iparosság kérelmeit előadom, az egész ország iparosságára merek hivatkozni. Legyen szabad a miniszter úr figyelmét felhívnom arra, hogy a tavaszi rendeletben már volt bizonyos, kompromisszumos javaslat is, amelyet Eber Antal t. képviselőtársam szeretett volna meghonosítani, amely azt mondotta, hogy tiszteletben tartassák minden eddig kiadott, iparengedély, ha joggal vagy jogtalanul űzi is valaki azt az ipart, de azok, akik nem a saját képesítésük alapján űzik az ipart, köteleztessenek arra, hogy két év alatt szakvizsgát tartoznak tenni. Ez nem segítene semmit a mai helyzeten, mert az a rengeteg sok kontár akkor legalább is két évig jogosan és nyugodtan űzhetné az ipart. Szerintem jogtalanságot nem lehet szerzett jognak minősíteni. A miniszter úr személye iránt érzett bizalomból kifolyólag elvárjuk, hogy azok az intézkedések, amelyeket a miniszter úr meg is ígért, tényleg megvalósíttassanak. Magam is tudom, hogy előmunkálatok vannak, és hogy ez minél előbb be fog következni. Legyen szabad még arra is felhívnom a miniszter úr figyelmét, hogy a két említett szakasz mellett van még egy szakasza az ipartörvénynek, tudniillik a 45. §, amely szintén figyelmet érdemel. Éppen most, a Ház ülése alatt kért fel közbelépésre a kádáripartestület, ennek a 45. §-nak ügyében, amely azt mondja, hogy joga van minden iparosnak üzleti eszközeit karbantartani és kezelni, továbbá joga van arra is, hogy a készítményei forgalombahozásához szükséges burkolatokat elkészítse. A kádáriparosok ezzel egészen tönkre vannak téve, mert természetes, hogy a bor burkolata a hordó, ha pedig ezt mindenki maga készíthetné el, akkor nem volna szükség kádáriparosra, vagyis akkor minden borkereskedő és mindaz, aki borral foglalkozik, hordókat gyárthat, burkolatokat készíthet. Azt hiszem, f a kádármesterek a miniszter úrhoz is megküldték ezt a kérelmüket, és én tisztelettel kérem, méltóztassék azt figyelembe venni. A kontárkodásnak sok része, sok ágazata van, amellyel nem akarok foglalkozni, de legyen szabad megemlítenem egy esetet, amely munkaalkalmat vesz el az iparosságtól. A budapesti ipartestületekben sérelmezik, hogy külföldi cégek ágensei járják be a jobb rendelőket és rendeléseket vesznek fel olyan cikkeikre, amelyeket a külföldön készítenek és azokat valamiképpen az országba csempészik. A Szabómesterek Országos Szövetsége a mai napon átadott nekem egy névsort arra vonatkozóan, hogy kik rendeltek Knizsek bécsi szabónál. Ha a névsort végignézem, akkor azt látom, hogy közgazdasági életünk számottevő tényezői, az összes nagy hazafiák, meglehetősen nagy öszszegeket... (Rakovszky Tibor: Az Összes kormányfŐtanáosoisok! — Felkiáltások bal felöl: Halljuk a neveket!) Nevekkel isi szolgálhatok. Ferenczi Marcel, az Ibusz. igazgatója, Vida Pál, Rózsa Miklós, Stéger György, Földiák Frigyes bankár, dr. Horváth István ügyvéd, dr. László József ügyvéd, dr. Fürth Béla ügyvéd, báró Herczog András, Popper Andor, a tollszindikátus elnöke, (Malasits Géza: Mind nagy urak!) Bartha László, Wälder Gyula, Bogdánffy Géza, Lévai Miksa, Laczkó Mihály, Goldschläger Lóránt, dr. Bónis Ferenc, stb. (Malasits Géza: Lehet három oldalon át folytatni a hazafias neveket!) Amint méltóztatnak látni, tényleg jólkereső, közgazdasági életünkben is számottevő egyének viszik a pénzt ikülföldi iparosokhoz, ahelyett, hogy egy darab kenyeret adnának a budapesti iparosoknak és munkásoknak. (Igaz! Ügy van!) Azért is voltam bátor ezt felolvasni és a miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Müller Antal: Rögtön befejezem. Mondom, azért voltam ezt bátor felolvasni és a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy elvegyem a lehetőségét annak, hogy ez a dolog még nagyobb méreteiket öltsön és a magyar munka-