Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-65
254 Az országgyűlés képviselőházának 65, dotta, hogy ha érdeklődtem volna aziránt, hogy az elődje által megígért díjleszállítások közül mennyi vitetett keresztül, akkor láthatnám magam is, hogy bizonyos ígéretek (beváltása tényleg megtörtént. Arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy máskor jobban méltóztassék az interpellációra figyelni, mert nem bennem van a hiba, (Felkiáltások a jobboldalon: Na! Na!) hogy nem érdeklődtem, hanem a miniisizter úr nem figyelt, vagy elkészített választ olvasott fel, amelyet a hivatala készített el, mert ha figyelt volna, hallhatta volna, hogy én magam is beismertem, hogy igenis, leszállítás történt az alapdíjaknál... (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: De azt mondta, hogy a mellékdíjaknál nam töirtént leszállítás! En jól emlékszem! Kérem megállapíttatni a gyorsírói feljegyzésekből!) En magam megállapítom. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem fogadjuk el! Nem elég!) Mi az, hogy nem elég? (Zaj a jobboldalon.) En állapítom meg, nem pedig ön! (Egy hang a jobboldalon: A gyorsírók jobban megállapíthatják!) En magam állapítom meg, t. miniszter úr, hogy igenis, történt leszállítás, azonban nem történt olyan mértékben, mint amilyen (mértékben a telefon népszerűsítése érdekében meg kellett volna történnie. Magam hangoztattam és mondtam azt is, hogy a .miniszter úr elődje megígérte 1933 februárjában, hogy az ellenőrzőgép ek felállítása iránt intézkedik. Már 1935 novemberének végén tartunk és csak most jelenti ki a «miniszter úr, hogy a gépek kipróbálás alatt állanak is azokat majd a közönség rendelkezésére fogják bocsátani. De én felemlítettem, hogy nem elég a befizetési díjak és egyéb áthelyezési díjak leszállítása, hanen^meg kell szüntetni az alapdíjaikat és le kell szállítani az egyes beszélgetések díját is azért, hogy a telefont népszerűvé tegyék s ezzel a postaigazgatóság bevételét fokozhassák. Egyébként utaltam felszólalásomban arra, hogy a telefon- és a postaigazgatóság költségvetése lehetővé teszi a technikai készülékek fejlesztését. Ennek természetes következménye az lenne, hogy ezt valóban meg is csinálják, nem pedig az!, hogy szekírozzák azokat az előfizetőiket, akik a telefonra rá vannak utalva. (Derültség a jobboldalon, — Felkiáltások jobb felől: Nem, is ért hozzá!) Az igen t. miniszter úr azt mondotta, hogy az ikertelefon rendszere a külföldön is be van vezetve, sőt nemcsak kettős, hanem négyes ikertelefonállomásoik; is vannak & ezt a rendszert általánosan is he kellene vezetni, mert ez olcsóbbá teszi a telefont az előfizetők részére. Nagyon jól tudóim, hogy ez a rendszer Budapesten is megvan, de csak azok részére, akik ezt maguk (kérik. Mert ha van egy házban szülő és gyermek, vagy két testvér, vagy két jóbarát, azért, hogy olcsóbbá tegyék a telefont, ikertelefont vezettetnek be. Magam is természetesnek találom, hogy az olcsóbbítás szempontjából ezt a rendszert vezetik be, azonban a leghatározottabban kell tiltakoznom az ellen, hogy kényszertársítás folytán vezesse be a postaigazgatóság az ikertelefont. Különösen tiltakoznom kell az ellen, hogy á technikai felkészültség hiányára való hivatkozással tegye ezt az igen t. miniszter úr. (Gr. Festetics Domonkos: Ki telefonál ikertelefonnal? Osnpa keresztény ember! A bankigazgatóknak külön telefonjuk van! v — Zaj.) Ha jól emlékszem, Sulyok Dezső t. képviselőtársam mondotta azt, hogy jó lenne, ha a t. miniszter úr ülése 1935 november 27-én szerdán. arra fordítana nagyobb gondot, — és én is fel akartam hívni erre a figyelmét — hogy a telefoncenzúrát szüntesse meg. Ha a miniszter úr azt a nagy költséget, amelyet a telefon cenzúrázására, a spiclirendszer bevezetésére, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csekarendszer! — Zaj jobbfelől.) a telefon kihallgatására, különösen pedig ellenzéki képviselők telefonbeszélgetéseinek kihallgatására fordít, új kábelek lef ekte? tésére fordítaná, higyje el, nagyobb szolgálatot tenne a telefonelőfizetőknek, mint ennek a csekarendszernek a fenntartásával. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Szalay László: Hogy mer így beszélni? — Petainek József: A maguk fajtája a cseka! — Malasits Géza: Igenis, telefoncenzúra van! — Farkas István: Olyan spiclirendszer sohasem volt Magyarországon, mint ma van! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Annyira van, t. képviselőtársam, hogy abban a pillanatban, mihelyt a telefonkagylót felemelem, (Felkiáltások jobbfelől: Ne emelje fel!) abban a pillanatban már lehet hallani, hogy bekapcsolták a spiclit, aki kihallgatja minden telefonbeszélgetésemet. (Petainek József: Tessék bebizonyítani! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Petainek József: Beszélni könynyű bizonyítékok nélkül! — Farkas István: Jöjjön az én telefonomhoz, majd bebizonyítom! — Malasits Géza: Naiv fiatalember! Hogy teteti magát! — Patacsi Dénes; Önmaguk félnek a telefonálástól!) Remélem, t. képviselőtársam, maga sem hiszi el, hogy nem hallgatják ki a telefont. Ha egyébként errevonatkozólag felvilágosítást akar kapni, forduljon a miniszter úrhoz, aki maga sem fogja tagadhatni, hogy a telefonbeszélgetéseknél a spiclirendszer be van vezetve, hogy a telefonkagylót felveszik és állandóan kihallgatják az ellenzéki képviselők beszélgetését. (Gr. Festetics Domonkos: Egészen jó, hogy kihallgatják az Eisensteineket és másokat! Csak hallgassák ki a sí berekét!) Hogy az ön beszélgetését nem hallgatják ki, az természetes, mert azokra az ömlengésekre, amelyekkel ön a kormánnyal szemben viselkedik, senki sem kíváncsi. (Petainek József: Nézze meg a telefon műszaki berendezését, akkor meglátja, hogy ki lehet-e hallgatni!) Ilyen naiv és ostoba dolgot ne méltóztassék mondani. (Petainek József: Mi becsületes, kereszténymódon beszélünk, nem úgy, mint maga!) Egyébként, minthogy kielégítő választ nem kaptam, a válasizt nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vetteKövetkezik Tobler János képviselő úr interpellációja a^ m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Petainek József: Az ilyen embereket ki kell dobni! — Györki Imre: Mi az? — Petainek József: Tanuljon meg tisztességesen beszélni! Nem vagyunk hozzászokva ezen az oldalon az ilyen beszédhez! — Farkas István: Csend legven ott. Minek lármázik? — Petainek József: Nem tud mást, mint gorombáskodni! Könnyen ráfizethet!) A kénviselő urak ne méltóztassanak egymással vitába szállni! Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a dohánygyári alkalmazottak fizetését
