Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. Nemcsak intellektüellek: orvosok, ügyvédek, mérnökök, de -kereskedők is beszélték, liogy a telefont csak a legszükségesebb esetben veszik igénybe, isőt le is szereltetik a telefont -és az utcai telefonon bonyolítják le beszélgetéseiket, mert így sokkal jobban járnak, hiszen nem kell a horribilis alapdíjat megfizetniük. Ajrra is gondolnak, hogy nem telefon útján intézik el közölnivalójukat, hanem a budapestieket akár levelezőlapon, — ha egyszerű az ügy — mert az csak hat fillérbe kerül, akár postautalványon, ami 10 fillérbe kerül. Ez még mindig olcsóbb, mintha a magas alapdíjat és a mostani magas beszélgetési díjakat fizetnék. Kérem ezért a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy szívlelje meg aziokat a szemponto­kat, amelyek interpellációmban foglaltatnak és gyökeresen változtasson azon a politikán, amely eddig a poistavezérigazgatós ágnál és a kereske­delemügyi minisztériumban uralkodott. (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólani. Winchkler István kereskedelem- és közle­kedésügyi miniszter: T. Ház! Az elhangzott interpellációra a következőkben van szeren­csém válaszolni. Az interpelláló képviselő úr hivatkozott arra, hogy hivatalbeli elődöm ígért bizonyos intézkedéseket a telefontarifa leszál­lítására vonatkozóan. Amikor hivatalba lép­tem, magam is azzal a programmal jöttem, hogy ezen a téren kell valamit nyújtanunk a közönségnek és úgy találtam, hogy igenis, ezen a téren elődöm már tett bizonyos intéz­kedéseket, amelyek folytatását, sürgős befeje­zését magam is elrendeltem. Nem áll tehát az, amit az igen t. képviselő úr mond, hogy itt megnyugtató 'intézkedések nem történtek. Ha alaposabban utánanézett volna a dolognak, megállapíthatta volna, hogy igenis, ilyen in­tézkedések történtek. Egyúttal a legerélyesebben visszautasítom azt az állítását, hogy a postánál ezen a téren lehetetlen anomáliák vannak. Ilyen lehetetlen anomáliákról szó sem lehet. (Farkas István: Erről a kereskedők tudnának beszélni!) Annak az állításnak cáfolatára, hogy a mellékköltsé­gek tekintetében nem történt semmi, felsoro­lom a következőket. A belépési díjakat a buda­pesti hálózatban a kereskedelmi kormány a kö­zelmúltban 240 pengőről 20 pengőre szállította le, a vidéki hálózatban 80 pengőről 8 pengőre. A budapesti hálózatban a soronkívüli díj meg­szűnt. Az állomások házon belül való áthelye­zésének díja — ezt a képviselő úr külön fel­említette — 16 pengő volt, ma 5 pengő. A há­zon kívüli áthelyezés díja 60 pengő volt, ma 7 pengő. Az állomások átírási díja 30 pengő­ről 5 pengőre, majd 2 pengőre csökkent. A mel­lékállomás és általában a berendezés tartozé­kai után az átírási díj teljesen töröltetett. Mél­tóztassék ezt tudomásul venni (Györki Imre: Ezt magam is mondottam!) és mielőtt a kép­viselő úr ilyent állít, méltóztassék a tényekről meggyőződni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy mit teszünk a telefondíjak mérséklése tekintetében, itt fi­gyelmeztetnem kell arra, hogy minden fillér, amit engednénk a telefonbeszélgetések díjából, 1,100.000 pengő bevételi kiesést jelent, a posta számára. (Zaj a baloldalon.) A legnagyobb óvatossággal kell tehát ezt a kérdést kezelni, (Farkas István: A telefoncenzúra!) mert a postát deficitbe belekergetni nem engedem. (Vázsonyi János: Hosszak a számlálógépek!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 november 27-én szerdán. 253 Ennek ellenére történnek már is intézke­dések, amelyek nagyon óvatos előrehaladás­sal kilátásba helyezik azt, hogy egy 'bizonyos időn belül meg tudjuk próbálni a beszélgetési díjak csökkentését. Ez természetesen először is bizonyos technikai berendezésekkel függ ösz­sze, mert hiszen a központokat a megnöveke­dett előfizetői számra ki kell bővíteni. Az ösz­szes technikai berendezések (Farkas István: Elavultak, mondjuk meg!) körülbelül 5 millió pengő beruházást igényelnek. Hogy ez a be­ruházás kifizetődik-e, erre nézve természetesen bizonyos számításokat kell végeznünk, bizo­nyos biztosítékokat kell szereznünk, mert 5 millió pengőt befizetni anélkül, hogy tud-' nám, megtérül-e s termékeny befektetés-e, ezt a postánál eszközölni nem lehet. Az alapdíj eltörléséről szó sem lehet. Ez a mostani készülékek, hálózat és berendezés amortizációjára szolgál, ebből nem engedhe­tünk és nem is fogunk engedni. A számláló­gépek dolgában megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy ezeket a gépeket már megrendeltük, kipróbálás alatt állanak s amennyiben teljesen kielégítően működnek, a legközelebbi jövőben a közönség rendelkezé­sére bocsátjuk. Az interurbán-díjak leszállítására nézve ugyanazt kell mondanom, ami általában a ta­rifa mérséklésre áll, hogy most számítások folynak és még a budgetév folyamán egyes vonalakon próbaképpen be fogjuk vezetni az interurbán beszélgetések csökkentett tarifáját és meg fogjuk látni, hogy ez milyen ered­ménnyel jár s ehhez képest tudunk majd egy lépéssel tovább, menni. Igen hosszasan és idegen példákra való hivatkozással foglalkozott a képviselő úr az ikerállomások kérdésével. Meg kell mondanom őszintén, hogy nem értem a sérelmet, de nem is látok sérelmet. Hogy szintén egy külföldi példára hivatkozzam, a képviselő úr példáin felbátorodva, felhozom például azt, hogy Bécs­ben 1934-ben 120.000 állomás közül csak 44.000 volt külön vezetékű, míg 18.000 iker és 58.000 négyes telefon volt — amelynél négyen voltak a fővonalba bekapcsolva. Ott tehát a közön­ség maga kéri az ikerállomást, sőt^ nem is ikerállomást, hanem négyes állomást azért, mert az olcsóbb a telefonelőfizetőnek és meg­takarítást jelent a postának is. Az, hogy min­denki külön vezetéket kíván magának, feles­leges luxus akkor, ha nem beszél annyit, amennyi a kötelző, előírt _ beszélgetések száma. Semmi sérelem nem éri őt, sőt meg­takarít a telefonon, ha az mint ikerállomás szerepel. Hiszen Budapesten is az ebben az év­ben felszerelt 4492 állomás közül 2643 ikerállo : más. Ezt maguk az előfizetők kérték s az új előfizetők fele ikerállomást kért. Ha annyian kérik, — és ez a külföldön is általános ismert dolog — akkor én itt sérelmet nem látok és nem vagyok hajlandó olyan állomásokat, ame­lyek — mondjuk — a kötelezően előírt beszél­getések számát nem lépik túl, továbbra is ön­álló állomásokként fenntartani, mert iker­állomás bekapcsolásával megtakaríthatok a postának pénzt és megtakaríthatok magának az előfizetőnek is költségeket. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kérem válaszom tudomá­sulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Györki Imre: T. Képviselőház! Az igen t. *• miniszter úr válaszának bevezetésében azt mon­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom