Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. Nemcsak intellektüellek: orvosok, ügyvédek, mérnökök, de -kereskedők is beszélték, liogy a telefont csak a legszükségesebb esetben veszik igénybe, isőt le is szereltetik a telefont -és az utcai telefonon bonyolítják le beszélgetéseiket, mert így sokkal jobban járnak, hiszen nem kell a horribilis alapdíjat megfizetniük. Ajrra is gondolnak, hogy nem telefon útján intézik el közölnivalójukat, hanem a budapestieket akár levelezőlapon, — ha egyszerű az ügy — mert az csak hat fillérbe kerül, akár postautalványon, ami 10 fillérbe kerül. Ez még mindig olcsóbb, mintha a magas alapdíjat és a mostani magas beszélgetési díjakat fizetnék. Kérem ezért a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy szívlelje meg aziokat a szempontokat, amelyek interpellációmban foglaltatnak és gyökeresen változtasson azon a politikán, amely eddig a poistavezérigazgatós ágnál és a kereskedelemügyi minisztériumban uralkodott. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólani. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Az elhangzott interpellációra a következőkben van szerencsém válaszolni. Az interpelláló képviselő úr hivatkozott arra, hogy hivatalbeli elődöm ígért bizonyos intézkedéseket a telefontarifa leszállítására vonatkozóan. Amikor hivatalba léptem, magam is azzal a programmal jöttem, hogy ezen a téren kell valamit nyújtanunk a közönségnek és úgy találtam, hogy igenis, ezen a téren elődöm már tett bizonyos intézkedéseket, amelyek folytatását, sürgős befejezését magam is elrendeltem. Nem áll tehát az, amit az igen t. képviselő úr mond, hogy itt megnyugtató 'intézkedések nem történtek. Ha alaposabban utánanézett volna a dolognak, megállapíthatta volna, hogy igenis, ilyen intézkedések történtek. Egyúttal a legerélyesebben visszautasítom azt az állítását, hogy a postánál ezen a téren lehetetlen anomáliák vannak. Ilyen lehetetlen anomáliákról szó sem lehet. (Farkas István: Erről a kereskedők tudnának beszélni!) Annak az állításnak cáfolatára, hogy a mellékköltségek tekintetében nem történt semmi, felsorolom a következőket. A belépési díjakat a budapesti hálózatban a kereskedelmi kormány a közelmúltban 240 pengőről 20 pengőre szállította le, a vidéki hálózatban 80 pengőről 8 pengőre. A budapesti hálózatban a soronkívüli díj megszűnt. Az állomások házon belül való áthelyezésének díja — ezt a képviselő úr külön felemlítette — 16 pengő volt, ma 5 pengő. A házon kívüli áthelyezés díja 60 pengő volt, ma 7 pengő. Az állomások átírási díja 30 pengőről 5 pengőre, majd 2 pengőre csökkent. A mellékállomás és általában a berendezés tartozékai után az átírási díj teljesen töröltetett. Méltóztassék ezt tudomásul venni (Györki Imre: Ezt magam is mondottam!) és mielőtt a képviselő úr ilyent állít, méltóztassék a tényekről meggyőződni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy mit teszünk a telefondíjak mérséklése tekintetében, itt figyelmeztetnem kell arra, hogy minden fillér, amit engednénk a telefonbeszélgetések díjából, 1,100.000 pengő bevételi kiesést jelent, a posta számára. (Zaj a baloldalon.) A legnagyobb óvatossággal kell tehát ezt a kérdést kezelni, (Farkas István: A telefoncenzúra!) mert a postát deficitbe belekergetni nem engedem. (Vázsonyi János: Hosszak a számlálógépek!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 november 27-én szerdán. 253 Ennek ellenére történnek már is intézkedések, amelyek nagyon óvatos előrehaladással kilátásba helyezik azt, hogy egy 'bizonyos időn belül meg tudjuk próbálni a beszélgetési díjak csökkentését. Ez természetesen először is bizonyos technikai berendezésekkel függ öszsze, mert hiszen a központokat a megnövekedett előfizetői számra ki kell bővíteni. Az öszszes technikai berendezések (Farkas István: Elavultak, mondjuk meg!) körülbelül 5 millió pengő beruházást igényelnek. Hogy ez a beruházás kifizetődik-e, erre nézve természetesen bizonyos számításokat kell végeznünk, bizonyos biztosítékokat kell szereznünk, mert 5 millió pengőt befizetni anélkül, hogy tud-' nám, megtérül-e s termékeny befektetés-e, ezt a postánál eszközölni nem lehet. Az alapdíj eltörléséről szó sem lehet. Ez a mostani készülékek, hálózat és berendezés amortizációjára szolgál, ebből nem engedhetünk és nem is fogunk engedni. A számlálógépek dolgában megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy ezeket a gépeket már megrendeltük, kipróbálás alatt állanak s amennyiben teljesen kielégítően működnek, a legközelebbi jövőben a közönség rendelkezésére bocsátjuk. Az interurbán-díjak leszállítására nézve ugyanazt kell mondanom, ami általában a tarifa mérséklésre áll, hogy most számítások folynak és még a budgetév folyamán egyes vonalakon próbaképpen be fogjuk vezetni az interurbán beszélgetések csökkentett tarifáját és meg fogjuk látni, hogy ez milyen eredménnyel jár s ehhez képest tudunk majd egy lépéssel tovább, menni. Igen hosszasan és idegen példákra való hivatkozással foglalkozott a képviselő úr az ikerállomások kérdésével. Meg kell mondanom őszintén, hogy nem értem a sérelmet, de nem is látok sérelmet. Hogy szintén egy külföldi példára hivatkozzam, a képviselő úr példáin felbátorodva, felhozom például azt, hogy Bécsben 1934-ben 120.000 állomás közül csak 44.000 volt külön vezetékű, míg 18.000 iker és 58.000 négyes telefon volt — amelynél négyen voltak a fővonalba bekapcsolva. Ott tehát a közönség maga kéri az ikerállomást, sőt^ nem is ikerállomást, hanem négyes állomást azért, mert az olcsóbb a telefonelőfizetőnek és megtakarítást jelent a postának is. Az, hogy mindenki külön vezetéket kíván magának, felesleges luxus akkor, ha nem beszél annyit, amennyi a kötelző, előírt _ beszélgetések száma. Semmi sérelem nem éri őt, sőt megtakarít a telefonon, ha az mint ikerállomás szerepel. Hiszen Budapesten is az ebben az évben felszerelt 4492 állomás közül 2643 ikerállo

: más. Ezt maguk az előfizetők kérték s az új előfizetők fele ikerállomást kért. Ha annyian kérik, — és ez a külföldön is általános ismert dolog — akkor én itt sérelmet nem látok és nem vagyok hajlandó olyan állomásokat, amelyek — mondjuk — a kötelezően előírt beszélgetések számát nem lépik túl, továbbra is önálló állomásokként fenntartani, mert ikerállomás bekapcsolásával megtakaríthatok a postának pénzt és megtakaríthatok magának az előfizetőnek is költségeket. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Györki Imre: T. Képviselőház! Az igen t. *• miniszter úr válaszának bevezetésében azt mon37