Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-65
252 Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1935 november 27-én szerdán. is, bogy az egyes beszélgetések díja nagy és ismételten hangzott el panasz azért is, mert a telefonautomatakészülékek hibásan számláltak s az egyes előfizetőknek indokolatlanul magas összeget kellett fizetniük. Az igen t. miniszter úr elődje, Fabinyi kereskedelemügyi miniszter úr, annakidején azt az ígéretet tette, hogy leszállítja a telefon belépési díját. El kell ismernem, hogy ezt valóban meg is tette, kétszer történt ebben a tekintetben intézkedés, azonban még ma sem oldották meg ezt a kérdést úgy, ahogyan meg kellene oldani s nem mentek az előfizetők szerzése tekintetében odáig, ameddig el kellett volna menniök és ameddig külföldön a telefones postaigazgatóságok hasonló kérdésekben — egészen messze — elmentek. Arra is kaptunk annakidején ígéretet Fabinyi volt kereskedelemügyi miniszter úrtól, — éspedig 1933 februárjában, tehát jó két évvel ezelőtt — hogy meg akarja szüntetni a telefonelőfizetőknek azt a szerinte is jogos panaszát, amely a számlálógépek hibáis volta miatt hangzott el. A miniszter úr azt mondotta, hogy ellenőrzőórákat fog felállíttatni és ellenőrzőórákkal fogja ezt a kérdést valahogyan rendezni. Amint mondottam, két és fél vagy két és háromnegyed évvel ezelőtt hangzott el ez a^ miniszteri nyilatkozat, ennek megvalósítása érdekében azonban eddig még semmiféle intézkedés sem történt, holott azt is jogosan elvárhatja a telefont használó közönség, hogy ellenőrzőgépeket állítsanak fel. Ha a vízdíjak ellenőrzésére, a gázhasználat ellenőrzésére, a villanyhasználat ellenőrzésére rendelkezésére áll az ezeket a szükségleti cikkeket használóknak az ellenőrzőóra, úgyhogy mindenki lemérheti, mindenki ellenőrizheti a fogyasztást, akkor még indokoltabb ez a telefonnál, mert a telefonszámla sokszor jóval nagyobb összeget tesz ki, mint amilyen összeget akár a villanyszámla, akár pedig a gáz- vagy vízhasználat díja kitesz. Ez is azonban üres és puszta ígéret maradt a miniszter úr elődje részéről s annak ellenére, hogy a miniszter úr is nyilatkozott, amikor tárcáját átvette, a posta-, telefon- és távirati díjak leszállítása tekintetében és az új postavezérigazgatótól is hallottunk ilyen kijelentéseket, mégsem történt ennek az érdekében egyetlenegy olyan megnyugtató intézkedés sem, amely legalábbis a közönség felé a szükséges megnyugtatást szolgálta volna. Azt látjuk, hogy semmiféle intézkedés sem történt a mellékdíjakkal kapcsolatos további sérelem tekintetében sem. Az volt a kívánság, hogy a mellékdíjak megszüntetése iránt intézkedjék a miniszter úr, mert ezek valósággal bosszantják a telefont használókat. Ilyen mellékdíjak alatt értem a telefon áthelyezésével kapcsolatos költségeket, mert hiszen a telefon áthelyezése horribilis költséggel jár, akár csak az egyik szob.ából a másik szobába is törtánik s nem is beszélve arról, amikor az egyik helyiségből a másik helyiségbe kell áthelyezni a telefont. Nagy költséggel jár az is, ha mellékállomást akar valaki felállítani, ha konnektor! vagy jelzőcsengőt akar használni, amelyek pedig mind csak kényelmi berendezések a telefoni használók számára és amelyeknek azt a célt kellene szolgálniuk, hogy megkedveltessék a telefont Ennek érdekében sem történt semmiféle intézkedés és szinte teljesen értetlenül állunk az előtt az elzárkózás előtt, amelyet a miniszter úr és a telefonigazgatóság ebben a tekintetben tanúsít Most azután megkaptuk ajándékul a kívánalmak teljesítése helyett a telefon ikeresítését — mert ezt így nevezik — sa kormány, úgylátszik, ebben a telefonikeresítési kérdésben akarja kiélni egykeellenes küzdelmét, mert másutt — legalább én — nem találom, hogy az egyke ellen valóban küzdene. Itt ezen a téren azonban bevezette az előfizetők bosszantására az ikeresítést és, mint mondom, ezt azzal indokolja, hogy technikai akadályok miatt, a kábelhuzalok elégtelensége miatt volt kénytelen ehhez az eszközhöz folyamodni. T. Képviselőház ! Már utaltam arra, hogy ha nem 1935-ben, a technikai fejlődés korszakában élnénk, akkor meg lehetne ezt érteni. Ha a kormány helyesen fogná fel a hivatását, akkor elsősorban a technikai akadályokat igyekezne kiküszöbölni, mert a technikai akadályok kiküszöbölésével, a telefonelőfizetési díjak mérséklésével, az alapdíjak megszüntetésével és az egyes beszélgetések díjának leszállításával, tehát ilyen népszerűsítési intézkedésekkel elterjedtté tudná tenni a telefont. Ez az elterjedtség azután megháromszorozná vagy megnégyszerezné a telefonelőfizetők számát, úgy. mint ezt a külföldön láttuk. Akkor nem lenne ritka, mint a fehér holló, a budapesti lakásokban — vagy méginkább a vidéki lakásokban — a telefon, hanem úgyszólván minden lakónak rendelkezésére állana, mint közszükségleti cikk. Amikor azonban a telefon elviselhetetlen teherként nehezedik nemcsak a magánemberre, hanem ma már az iparosra, kereskedőre, ügyvédre, orvosra, mérnökre is, akiknek pedig arra elengedhetetlenül szükségük van, akkor ezt az elzárkózaßi politikát, ezt az exkluzivitást a kormányzat és a miniszter úr rés'zéről nem tudom megérteni. Tessék, mélyen t miniszter úr, a telefonkábelek számát szaporítani, tessék a telefonelőfizetők számát szaporítani és lehetővé tenni, hogy a telefon tényleg közsükséglefi' cikk legyen; tessék munkaalkalmat teremteni, mert a.zizal, hogy minél tágabb körben terjesztik a telefont, a gyáraknak munkaalkalmat teremtenek és csökkentik a munkanélküliséget; a telefonelőfizetők számának szaporításával pedig új telefonközpontot lehet és kell is feállítani, ami építkezésre ad alkalmat s az építkezés megint munkaalkalmat teremt. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ezt nem bírja el a kormány, mert hiszen az államnak egyik legtöbb hasznot hajtó vállalkozása a posta, távírda- és telefonüzem, van tehát fedezet bőségesen ezeknek a javító intézkedéseknek bevezetésére s akikor megszűnnék az a lehetetlen anomália, amely ma van. Ha a t. kereskedelemügyi miniszter úr érdeklődik aziránt, hogy a külföldi államokban a telefonelőfizető'k számának szaporítása érdekében milyen intézkedéseket tesznek, akkor meg fogja tudni azt, — nem kell tovább^ menni, csak a közvetlen közelünkben levő Bécsbe — hogy hallatlan propagandát csinálnak a telefon bevezetésére, öles plakátok hirdetik a telefon előnyeit nemcsak magában Bécs városában, hanem egész Ausztria területén is. Ott elengedik az alapdíjat, elengedik bizonyos időn át még az előfizetési díjat is, csak azért, hogy a telefont minél népsizierűbbé tegyék, nálunk ellenben — mint mondottam — ikertelefon bevezetésével igyekeznek -mégjobban megutáltatni a telefont azokkal is, akik eddig bevezették és akik kényszerűségből vagy foglalkozásuk folytatása céljából kénytelenek a telefont használni.
