Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

Az országgyűlés képviselőházának 64,. ezt a dolgot. De amikor a pallosjog egy nem egészen fejlett jogérzékkel bíró foglalkozási ágban a foglalkozástól való eltiltás következményével járhat, amikor ennek életmegfojtó következményei vannak, akkor már nagyon kell vigyáznunk ezzel a kérdéssel. (Farkas István: Ez a legfontosabb az egész javaslatban! Megint exisztenciákat tesznek tönkre, a kenyerüktől fosztják meg az embereket! — Peyer Károly: A községi körorvost, aki csak disznótorban és kalabriász-partiban vett részt, kinevezik bírónak! — Györki Imre: Ha nem fizeti meg a földbirtokos az adóját, el kell tiltani a mesterségétől! — Zaj a joboldalon.) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. t (Farkas István: A tízezerholdast nem tiltják el a foglalkozásától, ha nem fizet adót! — Györki Imre: Azt szanálják a szegény orvos pénzéből!) Farkas képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy ne méltóztassék a szónokot beszédében zavarni. Kéthly Anna: Félő, hogy a gazdasági nyomorúság levegőjében ezzel az eszközzel könynyen úgy élhetnek, hogy az nemcsak a jogtudóst, hanem az egészséges érzésű laikust is megdöbbenti. A több munkaalkalom teremtéséről később akarok szólni, most engedjék meg visszatérnem arra az előadói megállapításra, hogy az orvosi kar eddig érdektelen volt vitális érdekeivel szemben és ezért kell statútumokba foglalni a kényszertársulást, ezért kell az orvosi gyakorlattól való megfosztás fenyegetésével a kényszertársulatba való beleilleszkedésbe vinni őket. A lényeg azonban az, — mondja az előadó úr — hogy a kamara az orvosokat autoritativ módon tömöríti és ezzel homogenizálja őket. Mi szocialisták, akik a szabadtársulás álláspontján vagyunk, (Farkas István: Ügy van! Ez az igazi, nem a kényszer!) mi kétségbevonjuk, (Farkas István: Rabszolgaság a kényszer!) hogy az autoritativ tömörülés egymagában homogenizálni képes bármiféle hivatást, foglalkozási ágat vagy rendet, mert az a meggyőződésünk, hogy ha valamely foglalkozási ág a maga egyéneiben nem érzi át a társulás szükségességét, az autoritativ tömörülés nem tudja megteremteni azt a kari szellemet, amely úgy az erkölcsi szempontok, mint a gazdasági érdekek érvényre juttatásának céljából elengedhetetlen, értve természetesen gazdasági érdekek alatt a kar egészének érdekeit, nem pedig egyesekét, akik esetleg egy ilyen tömörülésben nagyon jól elérik a maguk céljait. Az autoritativ tömörülés ebben az esetben nem jelent többet, mint azt, hogy az Önkéntes társulással szemben tanúsított érdektelenség és közömbösség fennmarad továbbra is a kényszertársulás keretében is és a kényszertársulás vezetését, irányítását, a rajta keresztül való politikai, gazdasági és társadalmi érvényesülést pedig megkaparintják azok, akik a kényszertársulás előnyeit jókor felismerték és ezekre az előnyökre építenek, amikor érette hadakoznak. Talán ez is indokolja azt, hogy az orvosok idősebb évjáratai maradék nélkül kamaraellenesek, a reformifjúságnak a kormányhoz közelálló része pedig a kamara megteremtésével véli a maga problémáit elintézni. Az orvosok kívánják a kamarát; ez a legerősebb érv a kamaraellenes elgondolásokkal szemben, de senki sem beszél arról, hogy az orvosok nagy többségének egyáltalán nem is volt alkalma megnyilatkozni a kamara kérdésében. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szerintem az a helyzet, hogy ülése 1935 november 26-án, kedden. 241 ha megfelelő alkalmat adtak volna arra, hogy a kérdésben az orvosok véleményt nyilvánítsanak, ha kellő informálással megismerhették volna a javaslat lényegét és tendenciáit, akkor a régi kamaraellenes álláspont került volna ki győzelmesen ebből a szavazásból, amely álláspont szerint az orvosi rend a maga szabadságát annál kevésbbé kívánta feláldozni ezért a megkötöttségért, mert egyre bizonyosabb, hogy a kamara nem érdekképviseleti, hanem közigazgatási szervnek készül. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon,) Az erkölcsi érdekek, az etikai szempontok szerintem csak tetszetős takarót jelentenek a szándékok felett és ezzel kapcsolatban újból meg kell kérdeznem, vájjon az etikai fegyelem csak úgy lehetséges, — általában és különösen ennél a rendnél — ha ezt az etikai fegyelmet a pallosjog védelme alá helyezik? T. Képviselőház! Nagyon tetszetős elv ez a legújabb nevelési elv. A pedagógiában és a közéletben egyaránt a verés és a dresszúra segítségével akarnak rendet teremteni. (Farkas István: Kezdik a leventéknél! Verik őket!) Ez azonban csak a tehetetlenség elve, amely a dolgokhoz való hozzáértés helyett a leterrorizálás egyszerűbb és könnyebb eszközét veszi a kezébe. Az egyéniség elvének teljes megtagadása ez, anélkül, hogy bármiféle köze volna a kollektivitáshoz. Talán kifogásolhatónak látszik, hogy éppen mi szocialisták reklamáljuk az egyéni elv sérelmét, de félreértések elkerülése végett le kell szögeznem azt, hogy mi a kollektív munka alatt a felelős egyének együttműködését értjük, mert felelős egyén nélkül az autoritativ társulás nem egyéb, mint egy nyáj, amely vezér után béget és vezér nélkül szerteszéjjel szalad. Ezért az a meggyőződésem, hogy rosszul értelmezett szocializmus az, amely minden kollektivitást csak presszió vagy terror következményének tart s csak ezektől vár kollektív munkát. Az .indokolás ugyan azt mondja, hogy a javaslatban érvényesül az önkormányzati elv. (Farkas István: Szép kis önkormányzat!) de nem mondja meg, hogy honnan ismerte meg az önkormányzat elvét az, aki önkormányzatnak nevez egy olyan testületet, amelynek minden lépése kormányellenőrzés alatt áll (Malasits Géza: Es jóváhagyástól függ!) és amely a kormány jóváhagyása nélkül nem tehet semmit, legfeljebb javasolhat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Miért nem vesznek Angliáról példát, ahol el sem lehet képzelni ilyesmit, hogy a belügyminiszter beavatkozzék valamely osztálynak szabad társulásába! — Zaj a szélsőbal- és a jobboldalon. — vitéz Arvátfalvi Nagy István: A parlamentáris törvény formából következik!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kéthly képviselőtársunkat illeti a szó, tessék csendben maradni. Kéthly Anna: Ez az így értelmezett önrendelkezési elv nem is mondható — mint ahogy az előadó úr mondotta — világszerte lábrakapott eszmeáramlatnak, mert legfeljebb békaperspektívából nézve állíthatjuk azt, (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) hogy a világ demokratikus államai hasonló módon keverik össze az autonómiát az állami beavatkozással. T. Képviselőház! Különös az is, hogy olyan szépen felsorolták az eredményeket, melyeket az orvosi rend az Önkéntes társulás révén elért, (Zaj a szélsőbaloldalon.) de utána rögtön beajánlják nekünk ezt a javaslatot, amely e szabad foglalkozási ág függetlenségé-