Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

242 Az országgyűlés képviselőházának 6U nek az utolsó morzsáját is elkobozza. Ha tovább is így képzelik az érdekkép vis eletek kiépítésének kötelező feladatát, akkor ebben az országban egyáltalán nem marad a kormányhatalomtól független tényező, mert a legszörnyűbb, a legrettenetesebb kapoccsal: a kenyérrel lesz hozzákötözve mindenki a mindenkori kormányhoz (Zaj.) és itt ki kell hangsúlyoznom azt, hogy a mindenkori kormányhoz, mert elvégre akármilyen jól ül az igen t. többség a helyén, még sem képzelheti azt... (Farkas István: Mit csinálnak, ha demokratikus kormány jön? — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: En udvarias akarok lenni és nem akarok privát diskurzust folytatni, mialatt a képviselőnő őnagysága beszél!) Elnök: Farkas István képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. Kéthly Anna: Alá kell húznom és hangsúlyoznom kell, hogy a mindenkori kormányhoz lesz hozzákötözve ezekkel a javaslatokkal az ország minden egyes foglalkozási ága. Azért kell ezt aláhúznom, mert elvégre jöhet olyan kormány is, amelynek kezében ez a javaslat olyan érdekek ellen is fordulhat, amely érdekeket önök ezzel a javaslattal állítólag megvédeni akarnak. (Kajniss Ferenc: Akkor jó lesz a javaslat? — Zaj a szélsőbaloldalon) Ez a javaslat szerintem politikai kaszárnyát létesít, amelyben a felsőbbség akaratától függ minden, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Az a parlamenti kormányforma lényege, hogy a miniszteré a főfelügyelet! jog! Ebben nincs politikum! — Buchinger Manó: Ez csak látszatparlament! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezért cserébe az orvosok nem kapnak semmit. A kari tekintélyük nem lesz nagyobb a kamara létesítésével, mert a kamarai tagság nem cím, mint a kamaraénekes vagy kamaraénekesnő címe. Ez az ország már eddig is megadott minden tiszteletet az orvosi rendnek. Orvosnak lenni — az ezzel a foglalkozással járó rengeteg gondon és áldozaton kívül, — mélységes megbecsülést is jelent. Anyagi gondjaik nem fognak enyhülni, mert még az indokolás is csak feltételesen említi meg, hogy bizonyára segíteni fognak és gondoskodni fognak az orvosok nagyobb száma megélhetésének biztosításáról és a megalkotandó szervnek a leleményességére bízzák azt, hogy találjon ezen a letarolt gazdasági területen néhány szemet, amelyet azután szétoszthat megmaradó fizetőképes tagjai között. Ott azonban, ahol nincs, —- a császár is elvesztette jogait, mondja egy német közmondás — és ahol az államhatalom nem szélesíti ki a népegészségügy kereteit vagy megfelelő gazdasági politikával nem járul hozzá ahhoz, hogy a lakosság megmeneküljön a mindennapi kenyér primer gondjai alól és törődhessék egészségével is, ott az orvosi rend kényszertársulása sem segíthet a bajokon! Szó lehetne az álláshakmozások megszüntetéséről, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Kell is!) de ez olyan nagyon sovány létjogosultsága indok, hogy ebből a szempontból nincs szükség kamarára. Elég f volna egy erélyes kormányintézkedés is, annál inkább, mert hiszen a többszörös állások feletti rendelkezés közvetve vagy közvetlenül az államnak a kormánynak kezében van. (Zaj. — Kajniss Ferenc: Biztosan az is diktatórikus intézkedés lenne!) Nincs tehát szükség arra, hogy erre külön ezzel az indokkal egy ilyen szerv létesüljön. Azt is meg kell mondani az álláshalmozásokkal és éppen az orvosi álláshalmozásokkal ülése 1935 november 26-án, kedden. kapcsolatban, hogy ezeknek a többszörös állásoknak a szétosztása nagyon keveset jelent. Más foglalkozási ágakban, az állami élet egyéb területén nem beszélek erről a kérdésről. Ott valóban vannak többszörös állások, amelyeknek a ketté vagy többé vágása segítséget jelentene annak, akinek számára odaadnák. De ezek az orvosi álláshalmozások 30—40—50 vagy — mondjunk egy őrült össz'e get — 150 pengős fizetéseket jelentenek, amelyeknek az összege is alig adja a legtöbb többszöri állásnál az orvosnak szerintem is kijáró létminimum összegét, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Vannak nagyobb jövedelemhalmozások is!) Készben tehát nincs olyan sok többes állás az orvosi rendnél, hogy ez komoly segítség volna az^ orvosok relatív túlprodukciójának lecsapolására, részben pedig, ha sok volna is, egészen apró tételek, úgy hogy ezeknek a szétosztása nem jelent segítséget azoknak a számára, akiket-ezen a réven álláshoz juttatnának. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselőtársunk. Kéthly Anna: Komoly segítség volna az orvos munkaterületének kiszélesítése, a falu egészségügyének megoldása, a mezőgazdasági biztosítás megoldása, kórházak építése és általában a magyar közegészségügy egész területének komoly revízió alá vétele. Legelsősorban azzal, — és engedje meg a Képviselőház, hogy ezzel a nem legutolsó • szóval fejezzem be felszólalásomat — hogy állítsák vissza a népjóléti minisztériumot (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ha ez a név az önök szemében és az önök fülében nem kedves, állítsák viszsza, mint közegészségügyi és szociálpolitikai minisztériumot, vegyék ki a belügyminisztérium másodrangú munkaköréből és alkossák meg ezt a szociális és közegészségügyi szervet, amelyben méltóképpen lesz képviselve és elhelyezve a magyar közegészségügy kérdése. Ez volna szerintem az orvosi kérdés igazi megoldása. Mivel ezek felé egyetlenegy lépést sem jelent a javaslat, én azt nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Kajniss Ferenc! Rajniss Ferenc: T. Ház! Beszédem elhalasztását tisztelettel kérem. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a beszéd elhalasztásához hozzájárul. T. Ház! A tanácskozásra megállapított idő letelt, a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonakozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzze ki a Ház az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Következik az indítvány- és interpellációs könyvek felolvasása. Kérem a jegyző urat, hogy az indítványkönyvet felolvasni szíveskedjék. Vásárhelyi Sándor jegyző: Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): 1. Györki Imre — a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez — a telefonmizériákról. 2. Tobler János — a pénzügyminiszterhez — a dohánygyári és raktári alkalmazottak gazdasági helyzete tárgyában.