Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-64
234 Az országgyűlés képviselőházának t háborújában a magáim részéről nagyon röviden kívánok csak résztvenni. A fogtechnikusoknak olyan kiyáló védőjük akadt, mint előttem szólott Eber Antal igen t. képviselőtársam, aki ezt a kérdést minden oldalról a reflektor fényével világította meg. Én magam is, imint lateiner ember, szellemi pályán lévő ember talán erősebben érzem a szolidaritást a fogorvossal, aki ugyanazt a sorsot éli, mint én és ugyanolyan egyetemi képzettséggel jutott el megélhetésének feltételeihez, mint én, mégis azonban nem: tudok elzárkózni a fogtechnikusok jogos kívánsága s jogos igénye elől sem. En ezt a kérdést egyszerűen fogom fel. Abból indulok ki, hogy a fogorvos a maga éveken át tartó egyetemi tanulmányaival megszerzi azt a szellemi tőkét, amellyel gyógyít, a fogtechnikusi kar exisztenciáját — azt a mechanikai készséget, azt a kézművesi ügyességet, amelylyel nem gyógyít, hanem pótol,, technikai munkát végez a fogászat terén. Hagyjuk megr mindegyiket a maga reszortjában, saját hivatása körében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A fogorvos gyógyítson, a fogtechnikus végezze a maga kézművesiparát, végezze a szó szoros értelmében vett technikai ^munkát. Ha erre az egyszer prineipiális álláspontra helyezkedünk, akkor szerény véleményemi szerint nincs hiba. A fogtechnikus nem végezhet semmi néven nevezendő fogorvosi teendőt, mert az tisztára a fogorvos hatáskörébe tartozik, ellenben végezhesse — és ne tessék törvényes tilalom alá,, ne törje meg a törvény a fogtechnikusi kar ezisztenciáját — azt a mechanikai munkát, amely nem orvosi munka, amely tulajdonképpen fogpótlási művelet, amelyhez fogorvosi teendő nem fűződik, hanem tisztán és kizárólag csak ipari munka. (Egy hang jobbfelől: Csak a szájon kívül!) Abban, t. képviselőtársam, hogy a tisztán technikai munkát a szájon kívül, vagy a szájban végzi el, nem látok különbséget. Ha tisztán technikai munkát végez és nem gyógyító munkát, amely tulajdonképpen egyedül tartozik a fogorvos hatáskörébe, ezt én igenis megengedhetőnek tartom a fogtechnikus számára a szájban is. Én itt tulajdonképpen orvosi védeimet kívánok juttatni a fogorvosoknak akkor, amikor azt mondom, hogy a fogtechnikusnak nem szabad semmiféle orvosi működést és ténykedést kifejtenie, ellenben jogosult azt a technikai munkát elvégezni, amelyre neki képesítése van és amelyet, ha a szájban is végez el, ezzel nem válik orvossá, nem végez orvosi munkát, tehát nem jut a fogtechnikus rá nézve illetéktelen működési térre. Ha ebből a princípiumból indulunk ki, akkor szerény véleményem szerint igenis meg lehet oldani ezt a kérdést úgy, hogy itt megint tisztán és kizárólag közegészségügyi szempontból indulok ki. Ha igaz az, hogy a közegészségügy terén még nagyon sok teendőnk van, akkor, ha alkalmunk és módunk kínálkozik arra, hogy a közegészségügyet előbbre vigyük, nem szabad elmulasztanunk egyetlen alkalmat sem. Én soha életemben fogtechnikus műtermében nem voltam, de igenis, közvetlen tudomásom van arról, hogy a kisebb egzisztenciáknak egész tömege fogtechnikussal végezteti ezeket a szoros értelemben vett kézműipari munkákat, fogpótlásokat. Ez szociális szempontból volna rendkívül hátrányos, mert igenis nagy tömegek esnének el' attól, hogy fogaikat pótoltatni tudják, hogy szájukat rendben tudják tartani. De ez kétségtelenül így van, mert a fogorvos útján való munkánál kétségtelenül . ülése 19$5 november 26-án, kedden. többe kerül a dolog, mint amennyiért a fogtechnikus maga elintézi. (Malasits Géza: A fogorvos nem tud megélni, a technikus megél!) En tisztán és kizárólag egyrészt elvi különbségből, másrészt szociális szempontok alapján tartom indokoltnak Éber Antal t. képviselőtársunk álláspontját. Mindezek előrebocsátása után szeretném, ha alapjában véve jelentéktelen, de az önkormányzat szempontjából mégis fontos észrevételeim meghallgatásra találnának. A javaslatot magát, mint feltétlenül érdek- és önkormányzati képviseleti szerv megvalósítását célzó törvényjavaslatot, amely hivatva lesz a közegészségügy érdekeit is előmozdítani, örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőnőt illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Én ott folytatom, ahol a képviselő úr elhagyta és megfordítom a javaslat kérdéseinek sorrendjét. A fogtechnikus-kérdéssel kezdem, mielőtt a javaslat egészével foglalkoznám. Ezzel a résszel kell kezdenem, amely indokolatlanul el van rejtve, — vagy látszólag indokolatlanul — szerintem azért, hogy az egész javaslat tartalmában eltűnjék és a kritika elől meneküljön. A fogtechnikusokra vonatkozó 57. § egy foglalkozási ágat ítél halálra, mégpedig a fellebbezés lehetőségének teljes kizárásával. Az előadó úr bevezető beszédében hosszasan indokolta a javaslat célszerűségét, időszerűségét, gyakorlatiasságát s a javaslat minden részletére kitért, azonban azt a kérdést, amelyre ez az 57. szakasz és vele kapcsolatban a vele szoros összefüggésben álló 52. § utal, teljesen szó nélkül hagyta, mintegy negligálván egy tényt, amely megemlítést nem is érdemel. Nem is tudom megérteni, hogy ez a negligálás mit jellemez jobban: a kormány szociális érzékét a kérdés iránt, vagy az ezzel a két szakasszal elérendő cél jellegét? De bármelyik feltevést próbálom alkalmazni, egyformán azt & következtetést kell levonnom, hogy eltökélt szándék a fogtechnikusok exisztenciáját ezzel a rejtett szakasszal kerékbetörni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az előttem felszólaltak kivétel nélkül ez ellen a szakasz ellen beszéltek és én magam sem tudnék belenyugodni ebbe a törekvésbe, nem csupán az érdekelt foglalkozási ág szempontjából, nemcsak azért, mert ezzel ez a szakma halálra van ítélve és gazdasági érdekeiben súlyosan megsértetik, hanem azért sem, — és én elsősorban ebből a, szempontból nézem a kérdést — mert a nagytömegek jogos és mellőzhetetlen kívánságainak és követeléseinek mérlegelése esik itt latba. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaIon.) T. Képviselőház! En tehát a kérdést elsősorban nem is a fogtechnikusok gazdasági érdekeiből kiindulva tárgyalom, nem is arra való tekintettel, hogy itt ez a foglalkozási ág milyen sérelmet szén ved, hanem a nagytömeg érdekei szempontjából foglalkozom e kérdéssel. T. Képviselőház! A mi századunknak speciális betegsége a fogak romlása. Igen hosszú volna azzal foglalkoznom, hogy mi ennek az oka, hogy ez miből származik, mennyire van összefüggésben az egyre nehezedő élettel, menynyire van összefüggésben a nyomorúsággal^ a rossz táplálkozással, a fokozódó testi leromlással. Csak a következményt kell megállapíta-