Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

Az országgyűlés képviselőházának 6Unom, a fog-romlást és ezzel kapcsolatban azt, hogy a fogak pótlása egyre nagyobb, egyre szélesebb tömegek részére vált elengedhetetlen szükségességgé. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a (kérdés lethet a johbmódúaknál hiúsági kérdés, egy gazdag embernél, aki jól van felöltözve, aki előkelő társaságba jár, lehet hiúsági kérdés az, hogy fogai rendben legyenek, a dolgozó osztályok számára azonban ez annál sokkal többet jelent, sőt az egészségügyi szempontoknál is jelentősen többet jelent. Egészségügyi vonatkozásban a rossz fog azt jelenti, hogy az egész test rosszul funkcionál. A rossz fog a test szerveire, az egész vérkeringésre, mindenre kihatással van. Az egész test leromlásával kapcsolatban — csak egy mellékmondatban említem — súlyos nemzetgazdasági kérdések is előtérbe kerülnek. Nem is tudjuk statisztikai száinokkal kimutatni azt, hogy a beteg ember milyen terheket jelent a közösség háztartásában, már pedig bizonyos az, hogy a fogromlás okozta betegségek jelentős veszteségeket okoznak: munkanap-veszteségeket, kórházfenntartást, borai megrokkanást és ezzel kapcsolatosan más egyebeket is. Ezen a nemzetgazdasági és egészségügyi vonatkozáson túl is azonban a rossz fog, illetőleg a fogpótlás kérdése a dolgozó ember számára ebben a szörnyű 'munkaversenyben kenyérkérdést jelent. Kenyérkérdést azért, mert ma az alkalmaztatásnál és elsősorban a tisztviselő és kereskedelmi alkalmazott felvételénél döntősúllyal esik latba annak külső megjelenése. A külső megjelenésnek pedig egyik jelentős része, elengedhetetlen kelléke az egészséges vagy legalább is rendbehozott fogsor. Amellett, hogy a gondozott és egészséges fogú ember jobbkedvü és kevesebbet hiányzik munkahelyéről, mint a fogbetegségben vagy rossz foga következtében másféle betegségben szenvedő, az ilyen egészséges fogú dolgozó fellépése is biztosabb, megjelenése is kedvezőbb, önérzetesebb; a munkaversenyben, a kenyérversenyben egészen másként jelentkezik, mint az, akinek hiányos a, fogazata. Rosszfogú nőt például el sem tudunk képzelni sem :a vásárlópult mögött, sem az írógép mellett; rosszfogú alkalmazott — és ezt tapasztalatból mondhatom, mint az egyik nagy tisztviselőszervezet vezetője — ma vagy egyáltalán nem kap munkát vagy pedig csak olyan feltételek mellett, hogy már számításiba veszik ezt a testi hibáját a munkabér megállapításánál. És mikor itt az előbb Eber Antal képviselő úr felolvasta azt, hogy a HoriJhyné-akeióhoz a fogtechnikusok az elmúlt esztendőben ilyen munkaszolgáltatással járultak hozzá, akkor meg kell állapítanom ezzel kapcsolatban, hogy ezzel sokkal nagyobb jótékonyságot cselekedtek, mint akár azok, akik nyákkendőket vagy más ilyen külön ruhadarabokat ajándékoztak, mert ezzel a munkaversenyben versenyképesekké tették^ azokat a hozzájuk utáltakat, akiknek fogazatát rendbehozták. A dolgozó ember számára tehát elsőrangúan kenyérkérdés az, hogy rendben legyen a fogai, kény éotkér dés, tehát élet-halál kérdése a jó fog az ő számára. A legszegényebb^ és az egyre inkább szegényedő rétegek számára elsőrangú fontosságú tehát az is, hogy a fogpótlás hozzáférhető és megfizethető legyen. Azt mondják, ott van az Oti, ott van a Mabi, amelyek a tisztviselő, az alkalmazott KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ilése 1935 november 26-án, kedden. 235 számára a fogpótlást lehetővé teszik, sőt ingyenesen is kiszolgáltatják. Nagyon jól tudjuk azonban azt, hogy ezeken a túlzsúfolt rendelőórákon (Malasits Géza: Egy orvosra annyi ember jut, hogy az orvos szuszogni sem tud!) mennyire nem lehet azt várni, hogy minden alkalmazott, akinek a rossz táplálkozás és testének rossz felépítése következtében rossz fogai vannak, ezt a betegséget gyógyítathassa és fogait pótolhassa. Rákényszerül tehát arra, hogy a saját költségén hozassa helyre ezt a kétségtelenül testi hibának nevezhető hiányt. A fogpótlás megfizethetése tehát elsőrangú fontosságú az ő számukra, már pedig olcsón dolgozni a mai körülmények között csak a fogtechnikus tud, olcsó munkát csak a fogtecnikusnál tud a beteg kapni. A fogpótlásra szorulóknál tehát így áll a dolog szociális része. A szociális kérdés felvetése után fel kell vetni azt a kérdést is, hogy szabad-e a szociális szempontot figyelembe venni akkor, ha az egészségügyi szempontok esetleg ellene szólnak, ha ez az úgynevezett stomatológiai elvnek rovására esik. En volnék a legelső, aki akár a szociális, akár a gazdasági szempont érvényesülése ellen tiltakoznék, ha ez valóban közegészségügyi érdekeket sértene. Ez az elv azonban egyáltalán nem érvényesül sehol. Ezzel a stomatológiai elvvel egyáltalán nem találkozunk sehol másutt, csak nálunk, ez az elv sehol másutt érintetlenül nem áll, mert ha érintetlenül állana a világ legnagyobb részében, — amelynél elvégre nem kell minden áron okosabbaknak és bölcsebbeknek lennünk —, akkor azt kellene mondani, hogy a gazdasági és szociális szempontoknál erősebbnek kell lennie az egészségügyi szempontoknak; azt kellene mondani, hogy az egész világgal szemben nem lehetünk úttörők ebben a kérdésben. IIa azt kellene tapasztalnunk, hogy az olcsóság és az eredmény egymással szemben áll, akkor nem dönthetnénk az olcsóság javára a magasabb érdekek rovására, hanem igenis még a legsúlyosabb gazdasági sérelem mellett is az egészségügyi szempontokat kellene szolgálni. Sajnos azonban, akik ebben a kérdésben az ellenkező merev álláspontot foglalják el, semmivel sem tudják bizonyítani azt, hogy az olcsóság és az eredmény ebben a kérdésben egymást kizárnák, akik ellenben a mi álláspontunkon vannak, akik a fogtechnikai gyakorlat megengedéséért küzdenek, azok igenis bizonyítják azt, hogy ez a két szempont nem áll egymással szemben, nem zárják ki egymást, sőt ez a két szempont egymás mellett és egymást kiegészítve is nagyon jól megáll. Éppen ezért érthetetlennek tartjuk azt a hajszát, amely ez ellen az olcsóbb eljárás ellen, ez ellen a foglalkozási ág ellen, a fogtechnikusok ellen megindult, akik a szegényebb néposztály szükségleteit jól kiszolgálják, hiba nélkül kielégítik. Meg kell vizsgálnunk és szét kell boncolnunk az érveket azok után is, amiket előttem elmondottak, amik ebben a kérdésben elhangzottak és amely érvekkel az ellenkező oldalon ülő érdekeltség — nem a kormánypártot gondolom, hanem a fogtechnikusokkal szembenálló érdekeltséget — a fogtechnikusok kizárását követeli. Ha ezeket az érveket egymásután szétboneoljuk és az igazság megvilágításába helyezzük, megállapíthatjuk azt, hogy egymásután felbomlanak és megsemmisülnek s egyetlenegy érv sem marad meg, csak az, amely ridegen és tagadhatatlanul azt taizo34