Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

232 Az országgyűlés képviselőházának 64. ülése 1935 november 26-án, kedden. egészségügye nagyon sok orvosolni valót kíván, s az is bizonyos, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta a közegészségügy az érdeklődés középpontjába került, évtizedek, sőt évszázadok mulasztását helyrehozni nem lehetett, de állítom, amint már mondottam is, hogy ezen a téren határozott fejlődés tapasztalható. Es téved Eakovszky Tibor igen t. képviselőtársam, amikor azt mondja, hogy Győr vármegyében nincsen egyetlen község sem, amelyben egészségügyi intézmény volna. (Csikvandi Ernő: Ellenkezőleg!) Csikvandi Ernő t. képviselőtársam, mint odavaló képviselő nagyon jól tudja, hogy például Nyúlfalu községben »Egészségház« intézménye létesült, s ez a község talán országos viszonylatbanis úttörő példát mutat arra, hogy a falu népének, >a falu lakosságának érdeklődését felkeltse az egészségügyi problémák iránt és hogy a falu közönsége belekapcsolódva a hivatalos tényezők munkájába, bizonyos prevencióval szolgálja a falusi nép egészségesebbé tételének ügyét. T. Ház! Az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslat természetesen nem oldhatja meg a közegészségügy problémáit, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ügy van!) Ennek a törvényjavaslatnak, nem mondom, hogy ehhez semmi köze sincs, mert rá fogok mutatni, hogy igenis, van hozzá köze, mert ez a törvény serkentőleg fog hatni a közegészségügy fejlődésére és továbbfejlesztésére, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) ez a törvény azonban nem oldja meg a közegészség ügyét. A közegészségügy megoldására, illetőleg előbbrevitelére szolgálni fognak majd azok a törvényjavaslatok, amelyek különösen a közegészségügyi szolgálat államosításával és az ezzel kapcsolatos többi problémákkal függnek össze, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ügy van!) Az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslatot úgy kell tehát vennünk, ahogy előttünk áll. Célja az orvosok érdekképviseletének megteremtése. Hogy pedig erre szükség van, az kétségtelen, amikor egyrészt az orvosképzés terén túlprodukeiót látunk, másrészt a szociális elszegényedés maga után vonja, hogy a nagyobb tömegek, sőt még a középosztály sem tud az egészségére olyan gondot fordítani, mint azelőtt. Ma meggondolja és megfontolja mindenki, hogy orvost hívjon-e magához, orvos szolgálatát igénybevegye-e. Természetes, hogy a magángyakorlat, amelyet a törvény a kamarai tagsághoz köt és amely a kamarai tagságon keresztül, a kamarai intézményen keresztül egyszersmind törvényes védelemben is részesül, a múlthoz képest erősen lecsökken, de lecsökkent a szociális intézkedések révén is, lecsökkent annak a révén, hogy az Oti., Otba., Mabi., továbbá a vasút és a posta intézményeinél alkalmazott orvosok működése nagyon természetesen óriási, ezekbe a testületekbe és intézményekbe beszervezett tömegeket vont el az orvosok magángyakorlata alól. Ilyen körülmiények között az orvosi kamara felállítását az orvosi működés felséges szépsége: az emberiség egészségének megóvása, élete ^meghosszabbítása, a szenvedéseken való segítésen alapuló működés szempontjából igenis szükségesnek tartom, mert annak az éles és erős harcnak a letompítása, amelyet a mostani rendkívül nehéz körülmények és gazdasági viszonyok az orvosi karban kifejlesztettek, valamint az orvosi karban az együvé tartozás, a szolidaritás érzésének helyreállítása és az orvosi hivatásnak arra a magaslatra helyezése, amely magaslatnak megvédését éppen az orvosi kamaráról szóló törvény 1. §-a klasszikusan fejez ki, elsőrangú állami és nemzeti érdek. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Ha az orvosi kamara érdekképviseleti szerv, mire hivatott akkor az orvosi kamara? Az orvosok érdekeit előmozdítani. Ha az orvosok érdekeit mozdítja elő, kétségtelen, hogy az orvosi kamarákban egyesült orvosi kar mindig sarkantyúzója, serkentője lesz a közegészségügy fejlesztésének, előmozdításának, mert hiszen az létesít az ő számára működési területet, munkalehetőséget és ezzel a maga számára is műveltségének, képzettségének és hivatásának megfelelő emberibb megélhetést. Itt van az összefüggés a közegészségügy és az orvosi kamaráról szóló javaslat közt. {vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ügy van!) Mert igenis kétségtelen dolog, hogy az orvosok számára érdekképviseleti alapon olyan intézményt teremt ez a javaslat, amelyre véleményem szerint már régen szükség lett volna, másrészt az érdekek védelmében a, közegészségügy fejlesztése tekintetében feltétlenül serkentőleg fog hatni. Az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat engem különöskép azért is érdekel, mert az autonómiát és az érdekképviseletet a szabad szellemi pályán lévők szempontjából a legfontosabb tényezőnek tartom. Húsz esztendeje működöm cselekvőleg az ügyvédi kamarák autonóm életében és meggyőződtem arról, hogy a szabad szellemi pályán lévőknek a kamarákban való egyesülésére, a kamarákban való tömörülésére abszolút szükség van. Szükség van pedig az orvosoknál, ügyvédeknél, mérnököknél egyaránt, nemcsak az erkölcsi és szellemi értékek védelme szempontjából, hanem egyszersmind az illető karok, illetve rendek jogos anyagi érdekeinek megvédése szempontjából is. Ha az ügyvédi kamara közel hatvan évi működése alatt el tudta érni azt, hogy nincsenek olyan belső harcok és ellentétek az ügyvédség körében, mint más, kamarákban nem tömörült, szabadpályákon lévők közt, — mint bevallhatjuk az orvosi társadalomban is — ha a kamara intézménye alkalmas arra, hogy az ellentéteket levezesse, a differenciákat kiegyenlítse, akkor ezt a hatását az orvosi társadalomban is feltétlenül előnyösen fogja éreztetni. Rakovszky Tibor előttem szólott t. képviselőtársam az orvosi kamarát az iparkamarához hasonlította. Nem tartom helyesnek a hasonlatot, mert az orvosi kamarát az ügyvédi kamarához kell hasonlítani; ha hasonlatot keresünk, az orvosi kamara csak az ügyvédi kamarához hasonlítható. (Ügy van! jobbfelől.) Ha pedig az orvosi kamara az ügyvédi kamarához hasonlítható, akkor az orvosi kamara az önkormányzaton kiépülő érdekképviseleti szerv. Ha a mai nyomorúságos gazdasági viszonyokból folyó anyagi mizériákon nem is tud máról-holnapra segíteni, kétségtelen, hogy ebben az önkormányzatban, ebben az érdekképviseleti szervben a magyar orvosi kar olyan intézményt kap, amelyen lábát szilárdan megvetve, küzdhet anyagi érdekeinek méltányosabb és erőteljesebb kielégítéséért, küzdhet munkaalkalmak megteremtéséért és rámutathat a kormányzattal szemben is autonóm hatáskörében azokra^ az eszközökre, amelyeket saját céljainak előmozdítására szükségeseknek és jóknak tart. Hogyha ebből a felfogásból indulok ki, ezzel ki is fejeztem azt, hogy a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elfogadom pedig azért, anert a javaslat lényegileg magában