Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-64
Az országgyűlés képviselőházának 6U. látjuk, hogy ez a, kérdés más országokban hogyan van megoldva és amikor mindenütt ugyanazt az egy vonalát látjuk a megoldásnak (Ügy van! a balközéven.) azt tudniillik, hogy a vizsgázott fogtechnikusok számára a fogtechnikai működést szabaddá teszik és koncessziónál ják, akkor miért kell nekünk az ellenkező utat keresnünk. En megnéztem a cseh törvényt, az osztrák törvényt, megnéztem a legmodernebb új jugoszláv törvényt ás, mindhárom törvény azcn a nyomon jár, hogy azokat a fogtechnikusokat, akik 15 évig, vagy hasonló hosszú ideig már gyakorlatot folytattak, a vizsga letételétől mentesítik, de egyébként az osztrák törvény, a jugoszláv törvény, a cseh törvény, vagyis mindazok, amelyek 1920 óta szabályozták ezt a kérdést, azon a vágányon mennek, hogy vizsgákat tesznek lehetővé és kötelezővé a fogtechnikusok számára. Ha azonban a fogtechnikus ezt a vizsgát letette, — amely vizsga szabályait, szigorát úgyis a mélyen t. kormány állapítja meg s méltóztassék itt az előírásnál figyelemmel lenni a szabályokra, a szabályok megállapításánál embertársaink egészségére — ajkkor az a fogtechnikus, aki az, ipari képesítést az iparigazolvány elnyerésével már igazolta, aki a mélyen t. belügyminiszter úr által előírandó tantárgyakból, az általa statuálandó bizottság előtt a, képesítővizsgát letette, miért ne lehessen továbbra is fogtechnikus, miért kelljen működését és kenyérkeresetét abbahagynia és kikerülnie az utcára, ahelyett, hogy ezeknek a modern törvényeknek útmutatását követve előírnék azt, amit igen helyesnek tartok, — hogy tessék vizsgát tenni. De ezt a vizsgát tessék a fogorvosokra, nézve is előírni (Helyeslés a balközépen.) s a fogorvosoknak is, ha a fogorvosi címet akarják használni, tessék a vizsgát letenni. Tessék ugyanezt előírni a fogtechnikusok számára is. De ha ezt a vizsgát le tudják tenni azok, akik eddig iis foglalkoztak és a jövőben is akarnak foglalkozni ezzel a mesterséggel, akkor folytathassák is ezt az egyszerű technikusi tevékenységet és ne vegyük ki a szájukból azt a falat kenyeret, amely eddig legálisan jutott nekik. En is azon a vélekedésen vagyok, amelyen Müller Antal és Brogli József képviselőtársaim, hogy ma az egész államig kormányzás tulajdonképpen a munkanélküliség enyhítésének jegyében folyik. Micsoda nagy beavatkozásokat méltóztatnak eszközölni a közgazdasági életben csak azért, hogy a munkanélküliségen valóban, vagy képzelt módon enyhítsenek. (Mózes Sándor: Inkább képzelt módon!) Hidakat építünk Budapesten s ennek indokolására nem szolgál más, — egy óriási befektetésnek indokolására, amely nem jövedelmező, amely az illető közület budgetjében állandó hiányt fog előidézni — mint az, hogy a munkanélküliséget akarjuk enyhíteni. Most pedig mit akarunk ezzel a javaslattal? Ezer család kezéből kivesszük a kenyeret minden cél, minden ok és indokoltság nélkül és csodálkozunk, ha a munkanélküliség, az elégedetlenség szaporodik s a szociális nyugtalanság növekedni fog akkor, amikor semmiféle komoly ok ezt nem indokolja. Én a munkanélküliség növelésének megakadályozása szempontjából s az emberek lelkinyugalma szempontjából mégegyszer a mélyen t. belügyminiszter úrhoz fordulok azzal a kéréssel, legyen olyan kegyes és tegye rekonszideráció tárgyává ezt a kérdést, mielőtt a törvény tárgyalása eddig a szakaszig KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 november 26-án, kedden. 227 eljutna. Szerintem lehetetlenség az, hogy enynyi ember exisztenciáját megsemmisítsük, amikor azt közegészségügyi meggondolások nem indokoljak, amikor a szociális szempontok éppen ennek az ellenkezőjét teszik indokolttá s amikor mindazzal, amit a mélyen t. belügyminiszter ör a múltkor itt olyan bölcsen kifejtett, nem párhuzamosan, hanem homlokegyenest ellentétben áll az az eljárás, amelyet a törvényjavaslatnak ez az intézkedése életbe akar léptetni. A főváros közgyűlésén a kereskedelmi és ipari ügyosztály költségvetésének tárgyalásakor az egyik szociáldemokrata bizottsági tag, — még hozzá tudományosan nagyon képzett bizottsági tag — Gál Benő, beszédet mondott és azt a megrázó megállapítást tette, — amelyet én a magam részéről tapasztalataim alapján teljesen aláírok és alá is húzhatok — hogy ma a fővárosban a kisiparos helyzete rosszabb, mint a gyáripari munkásé. Ezt részletes adatokkal támasztotta alá, de én is alá tudom támasztani. A kézműiparosság ma a polgári társadalom legelesettebb, leginkább meggyöngült és leginkább támogatásra szoruló rétege. (Ügy van! a baloldalon.) Ahelyett, hogy ezt az ennyire szenvedő, ennyire megtámadott és elgyöngült réteget szociális intézkedésekkel alátámasztanék, minden elképzelhető komoly ok nélkül akarunk olyan rendelkezést cletbelóptetni, amely a kézműiparosságnak egy olyan rétegét, mely utcumque a mai napig mégis meg tudott becsületes munkájából élni, kenyértelenné, foglalkozásnélkülivé, munkanélkülivé tesz. Mint előrebocsátottam, elfogadom a törvényjavaslatot, de kizárólag csakis abban a reményben, amelyet a mélyen t. belügyminiszter úr belátása iránt táplálok, hogy t. i. ha a javaslat tárgyalása során meg fog győződni arról, hogy a törvényjavaslatnak ez a vonatkozó szakasza nem helyes, nem indokolt s minden komoly ok és alap nélkül károsítja a kézműipar egy fontos rétegét, akkor a javaslat tárgyalása során alkalmat fog találni arra, hogy ezt az itt tervezett igazságtalanságot ne kövesse el s a törvényjavaslatot e szakasz nélkül lépteti életbe. Ismétlem, akár a legszigorúbb vizsgát is vezessék be a fogtechnikusokra nézve, de ne sújtsák őket azokkal az intézkedésekkel, amelyek ebben a javaslatban foglaltatnak. Ebben a reményben fogadom el a javaslatot. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Rakovszky Tibor képviselő úrRakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! A napokban képviselői kötelességemnek eleget teendő, ismét kerületembe utaztam. A vonaton két füzet feküdt előttem. Az egyik egy újonnan megjelent népies irányú kis folyóirat volt, a másik pedig egy, a jelen törvényjavaslatra vonatkozó összeállítás. Ebben a ué pies irányú füzetben, amelynek a címe »A Kelet Népe« és amely magyar népies problémákkal foglalkozik, a következő pár sor döbbent a szemembe (olvassa): »Rongyosok, girhesek a parasztok. Sorvadnak az asszonyok. Satnyák és pusztulnak a gyermekek. Omladoznak a házikók, soványodik, sivataggá válik a föld, koldussá és szolgalelkűvé a hajdan öntudatos magyar paraszt.« (Mózes Sándor: Senkisem törődik velük!) Ezeknek a gondolatoknak jegyében nyúltam hozzá a törvényjavaslathoz, hogy ebből a szempontból is vizsgálat tárgyává tegyem, vájjon a magyar nép egészségvédelme és a magyar nép kenyere szempontjából mit jelent ez a törvényjavaslat. Elolvastam, áttanulmányoztam a törvény33