Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

228 Az országgyűlés képviselőházának 64- ülése 1935 november 26-án, kedden. javaslatot és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez filius ante patrem, (Farkas István: Még annál is rosszabb!) gomb egy hiányzó kabáthoz. Hiányzik a magyar nép egészségvédelmének a szervezete és ime, a csúcsszervezet már itt van. (Farkas István: A levegőben lóg, a semmiben!) Hiányzik 1878 óta egy modern egészségvédelmi törvény. Üj században élünk, a rádió, a repülőgép és egyéb technikai csodák századában s a legfontosabb kérdésekben még mindig a múlt század közepéről szóló törvény az irányadó. Hiszen, nem mondom, szükség van az orvostársadalom szervezeti kérdéseinek megoldására is, sokkal inkább szükséges volna azonban, sokkal elsőbbrangú kérdés volna a magyar közegészségügy védelmének megszervezése. Románia is 1928-ban egy általános közegészségügyi törvény keretén belül szervezte meg az orvoskamarát és építette ki az orvosok társadalmi szervezetét. És hogy most az orovoskamarára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál én mégis elsősorban falusi egészségügyi kérdésekkel óhajtok foglalkozni, teszem ezt azért, mert magának a törvényjavaslatnak 1. §-a is az orvosi kamara feladatává teszi a közegészségügyi vonatkozású kérdésekben javaslatok készítését; sőt a kerületi kamarák részére is előírja az állásfoglalást és a javaslattételt az orvoskari és közegészségügyi vonatkozású kérdésekben. Ha tehát a törvényjavaslat a lényeget momentán nem is érinti, nekünk a lényegről, a magyar faj egészségvédelméről igenis beszélnünk kell, mert én úgy érzem és az a meggyőződésem, hogy az orvoskamarának nemcsak az orvostársadalom anyagi, erkölcsi, társadalmi és szociális problémáival, hanem — ha igazán meg akar felelni magas hivatásának — elsősorban a legelhanyagoltabb kérdéssel, a magyar falu egészségvédelmi problémájával kell a legmélyebben és a legbehatóbban foglalkoznia. Hogy milyen borzalmas képet mutat ma a falu egészségvédelme, arra nézve méltóztassék megengedni, hogy csak néhány adatat vonultassak fel az igen t. Ház lelki szemei előtt. A Közegészségügyi Intézet vizsgálódásai alapján öszszeállított Egészségvédelmi Törzskönyv adatait idézem. Ezt a törzskönyvet még az igen kiváló Johann Béla jelenlegi államtitkár úr vezetése alatt állították össze. Az adatok az Egészségpolitikai Szemlében jelentek meg, amely igen kitűnő, tárgyilagos és elsőrangú segédeszköz nemcsak orvosok, hanem általában közegészségügyi és szociális problémákkal foglalkozó politikusok számára is. Az adatok 1933. év végéről valók. Az ország falusi lakossága 5,807.000 főt tesz ki, ezek 3762 községben élnek. Az 5,800.000 főnyi falusi lakosságból anya- és csecsemővédelemmel 385 községben összesen 1,700.000 lakos volt csupán ellátva. A magyar népbetegség, a tuberkulózis elleni védekezés szempontjából olyan fontos tuberkulózis-diszpanzer szolgálatot csak 27 községben szervezték meg. E községek lakosainak száma 237.000-et tesz ki. A múlt év végén mindössze 26 olyan községe volt az országnak, ahol az általános egészségvédelem meg volt szervezve, ezeknek a lakosoknak összszáma mindössze 121.000 főt tesz ki. A legmegdöbbentőbb adat az, hogy teljesen hiányzik az egészségvédelem 2875 községben, 3,800.000 falusi lakos van minden egészségvédelmi intézmény nélkül. Igen t. Ház! Érdekes, hogy az Alföld van a legjobban ellátva egészségvédelmi szempontból. Ennek az, a magyarázata, hogy az Alföldön a lakosság nagyobb közületekben él, 20—30.00-es lakosú községekben és városokban, amelyeknek lakossága inkább falusias jellegű, ideszámítom tehát ezeket is. Az Alföld tíz, vármegyéjének 62 járásában 700 községben két és félmillió lakos lakik, ezek közül anya- és cseesemővédelemben részesül 49 járásban 169 község 1,200.000 lakossal. Tuberkulotikus betegségről gondoskodó diszpanzer öt vármegyében van nyolc járásban, kilenc községben és mindössze 97.000 lakost lát el. Altalános egészségvédelem három vármegyében van 32 községben 78.000 lakossal. A legjobban van megszervezve Hajdú vármegye, amelynek csak 11'8%-a nincs egészségügyi intézménnyel ellátva. A többi vármegyék, mint Bihar, Csongrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 40—50%-ig nincs ellátva, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 32'5%-ig, Békés megye 16'6%-ig nincs ellátva egészségügyi intézményekkel. Már sokkal rosszabb képet nyújt a Dunántúl, amelyről pedig azt mondják, hogy a kultúra magasabb fokán áll, mint az Alföld, de egészségvédelmi szempontból nagyon is el van hanyagolva. Itt is tíz vármegye van, 1985, majdnem 2000 községgel, 2,271.000 falusi lélek lakik a Dunántúlon. Anya- és csecsemővédelemben részesül 29 járás, 153 község, 330.000 lakossal. A tuberkulózis elleni diszpanzerek működése hat vármegyében, 15 járásban, 15 községben közel 100.000 lakosra terjed ki. Az egyes vármegyék közt a legrosszabbul áll egészségvédelem tekintetében Győr-Moson-, Pozsony vármegye, ahol egyáltalán egyetlen községben sincs semmiféle intézmény. A legjobban áll Komárom vármegye, ahol 40%-ig van ellátvaalakosság egészségvédelmi intézményekkel. Az országnak legszegényebb része az északi vármegyék ugyancsak sötét képet mutatnák ebben a tekintetben. Öt vármegyéje van 28 járással, 677 községgel és 970.000 falusi lakossal; anya- és csecsemővédelemben részesül 14 járás, 3 községgel, 200.000 lakossal. Tuberkulózis ellen diszpanz érrel 41.000 lakos van ellátva három községben, három járásban. Az általános egészségvédelem 45 közzségfoen 72.000 lakosra terjed ki. A 28 járás közül 33-ban nincs semfuxiféle egészségügyi intézmény, mint ahogy nincs 568 községben 700.000 lakossal. Ez a szám északi falusi lakosságának 71 "9 százalékát teszi ki. Országos összeállításban a három országrészben az Alföldön a falusi lakosság 50'5 százaléka, a Dunántúlon 82'5 százaléka, északon pedig 71*9 százaléka a falusi lakosságnak nincs egészségügyi intézményekkel ellátva. Igen t. Ház! Még néhány ecsetvonás kell ennek a képnek kiegészítéséhez. Kerboltnak van egy igen jó könyve a beteg faluról — ez a címe — amelyben más vonatkozásban mutat be adatokat, amelyek szintén megdöbbentő képet nyújtanak. így pl. kimutatja, hogy 12.000 megvizsgált falusi kút közöl csupán 30 százalék ad jó vizet és a további 70 százalék ihatatlan vize helyett a lakosság patakokból, folyókból, állóvizekből, tavakból szerzi be ivóvíz-szükségletét. A falusi iskolásgyermekek 60'2 százaléka 37 foknál nniagasabb hőmérséklettel bír. A falusi iskolásgyermekek 45 százaléka fogbeteg. Majd rá fogok térni arra, aimit Eber Antal igen t. képviselőtársam említett a fogászati kérdésekkel kapcsolatban. TTgy érzem, ezek azok a problémák, amelyeket, ha már az ország közegészségügyével foglalkozó törvényjavaslatot hozunk a Ház elé, elsősorban kell-e ide a parla-