Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-64
226 Az országgyűlés képviselőházának 6Ufogászmestereknek a törvényes rendelkezések keretei között folytatott gyakorlatát ez a törvény nem érinti«, vagyis minden másnak, minden nem vizsgázott fogászmesternek a gyakorlatát végleg megszüntetné, akkor mi történnék azokkal, akiknek a koronás király, vagy a kormányzó úr ő főméltósága kegyelmi úton ezt a jogot azért aóV»mányozta és adományozhatja, mert a közegészségügyi törvény intézkedései rem voltak világosak! Vájjon most evvel a törvényjavaslattal akarjuk eltörölni azoknak a kvalifikációját, akiknek a király, illetőleg a kormányzó úr adományozta azt! Szerintem ez teljesen lehetetlen. De rá akarok utalni arra is, hogy a gyakorlatban, a köztudomásban egyáltalában mennyire nem forog és mennyire nem honosodott meg ez a felfogás, mintha itt káros tevékenységről volna szó, amely ellen a törvényhozásnak ilyen drákói intézkedésekkel kellene fellépnie. Erre tanulságul felhozom azt az akciót, amely a Horthy Miklósáé ő főméltósága által megindított nyomorenyhítő akció során fejlődött ki és amely akciónak egyik lényeges alkotórésze volt az, hogy a fogtechnikuskar ajánlatot tett, hogy a nyomorenyhítő akcióban jelentkező szegényeknek hajlandó a fogait ingyen rendbehozni. Ezen a réven 1933-ban. 1934-ben és 1935-ben egy rendszeres akció indult meg, az elöljáróságok rendszeres igazoló jegyekkel küldték a jelentkező betegeket s a Vörös Kereszt szociális osztálya a betegek százait küldte a fogtechnikusokhoz, s ezek meggyógyították, kijavították a szegény emberek fogait, akik szegénységüknél fogva sohasem tudtak volna ide eljutni. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam azt a köszönőlevelet, amelyet ebből az alkalomból a Vörös Kereszt-Egyesület elnöksége a fogtechnikusokhoz intézett. így szól a levél (Olvassa): »A kormányzóné ő főméltósága inségenyhítő akciójára felajánlott és egyletünk által a szegénysorsú védencek részére igénybevett fogpótlásokért kérjük, fogadják ezen az úton a magunk részéről is hálás köszönetünket és a kitűnő munkáért őszinte elismerésünket. Felmérhetetlen segítséget jelentett Nagyságtok adománya, mely olyan egyéneket juttatott foghiányuk pótlásához, akiknek különben nélkülözniük kellett volna ezt egészségük rovására. A szeretettel és gonddal készített fogpótlás nemcsak egészségük megóvását tette lehetővé pártfogoltjainknak, de több esetben munkalehetőségüket is fokozta. . Külön köszönjük, hog:y a díjtalan munkát igénybevevő szegényeinkkel oly jóindulattal, szeretettel foglalkoztak.« Kérdezem, igen t. Képviselőház, hogy egy olyan kézműiparos-társadalom, amely a Vörös Kereszt-Egyesület részéről ebben az elismerés-: ben részesült az elmúlt esztendőkben, vajjjon ezzel a működésével szolgált-e rá arra, hogy most itt úgy, mintha valami bűnös működést, bűnös tevékenységet, az emberiség érdekeibe ütköző tevékenységet fejtettek volni ki, ebből a foglalkozásból töröltessenek és kenyerüktől megfosztassanak? ( Friedrich István: Hány öreg esáklyásnak ők adtak új fogat. Ez a hála! — Derültség.) De ennek a kérdésnek nemcsak az ipar szempontjából, hanem szociális szempontból is igen nagy a jelentősége. Kik vették igénybe a fogtechnikusok működését? A szegény emeberek, még pedig azért, mert a fogtechnikus negyedáron, Ötödáron végzi azt a munkát, amelyet a fogorvos. Ma, -amikor az orvostudományban általában elfogadott tétel, hogy a belső betegségek kiszámíthatatlan soülése 1935 november 26-án, kedden. rozatát okozza a fogak gondozatlansága, amikor olyan szegénység van nálunk, hogy valóban vigyázni kell, hogy az orvosi kezelést igénybe legyenek képesek venni az emberek nagy szegénységükben, odaterelni a fogak gondozását, hogy az eddiginél körülményesebb, drágább, költségesebb és nehezebben hozzáférhető módon legyen csak elérhető, bocsánatot kérek, ez homlokegyenest ellentétben áll azokkal a bölcs közegészségügyi axiómákkal, amelyeknek legutóbb annyi melegséggel adott kifejezést a belügyminiszter úr igazán kitűnő beszédében. A mélyen t. belügyminiszter úr azt mondja, hogy hiszen ezek a fogtechnikusok tovább is fognak működhetni, csak a működésük /abból fog állni, hogy ők csak a fogorvosnak szállíthatnak; a belügyminiszter úr úgy képzeli, hogy valami minimális tarifát fog megállapítani, hogy ne károsodjanak ezek a technikusok és így szállítsanak majd a fogorvosoknak. Engedelmet kérek, az én közgazdasági 'tapasztalataimnál fogva és talán annál fogva is, amit ezen a téren olvastam, mindenféle ilyen minimális ármeghatározással szemben szkeptikus vagyok. Nincsenek olyan árak, amelyek a kínálat áradatával szemben egy árszínvonalat valóban fenntartani képesek volnának. Amikor itt az emberek százai és ezrei vannak, akik örülnek, hogy mindennapi kenyerüket még akkor is el tudják érni, biztosítani tudják, ha munkájukért olcsóbb árakat szabnak, akkor hiába állapítunk meg árakat. De különben is lehetetlen elképzelni, hogy a fogtechnikusi működés valóban úgy folyjék le, hogy a fogtechnikus el legyen zárva attól a betegtől, akinek a szájában alkalmazandó protéziseket ő gyártja. Ez tökéletes lehetetlenség. Nem lesz képes működést kifejteni, ha mindez a fogorvoson keresztül fog lefolyni, nem is beszélve arról, hogy magától értetődően ez csak drágítja, s költségessé, minden ok nélkül 'hozzáférhetetlenné teszi a gyógyítást a szegény emberek részére. Aki falun jár — és nagyon bölcs a belügyminiszter úrtól, hogy hivatalos elfoglaltság mellett sem engedi magát elzárni attól, hogy a falvakat járja — az látja a korán megvénült embereket; azért vannak ezek olyan nagy számmal, mert fogaik kihullanak valami könnyen orvosolható betegség folytán s nincs annyi pénzük, hogy a protézissel ezt utána tudják pótolni. Pedig terjeszteni kellene a fogtechnikusokat, hogy ezeken a szerencsétlen szegény embereken, akiknek kihullott a foguk, segítsünk s az egészségüket biztosítsuk ezzel az igen egyszerű procedúrával, — mert hiszen rendkívüli egyszerű procedura az, amiről itt szó van — egy valóban technikai procedúrával, amelynél sokkal nehezebbeket is meg tud oldani a kézműipar egyes területeken. Itt Budapesten, a külvárosokban, a perifériákon látjuk, hogy annak a szegény embernek rendelkezésére áll egy kézműiparos fogtechnikus, aki reggeltől estig dolgozik, akihez bármikor bemehet, akinél olcsón, részletfizetésre megcsináltathatja a fogát anélkül, hogy fogorvoshoz kellene mennie és fogorvosi tarifa mellett az orvosi kamara által előírt, az orvosi etika, szerint kiszabott tarifa mellett kellene dolgoztatnia. így azonban egyenesen elzárjuk a szegény embereket attól, amit pedig elő kellene segíteni, amit a közegészségügy érdekében elő kellene mozdítani, hogy minél többen vegyék igénybe ezt a működést. Nem értem, hogy amikor a modern törvények serege áll rendelkezésre útmutatás szempontjából, amikor
