Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-64
Az országgyűlés képviselőházának 64-. rülbelül 20 módosítást terjesztett be a részletes vita idejére. Ugyanakkor hivatkozhatom Csilléry Andrásra, aki az orvosi társadalomban .elismert vezető egyéniség, aki a Mone.nak hosszú időn át volt elnöke és vezető tagja, aki orvosi kérdésekkel évek hosszú során 'át nagyon intenzíven foglalkozott. Csilléry András közel félszáz módosítást terjesztett be ennek a törvényjavaslatnak úgyszólván minden szakaszához. Ez is mutatja tehát, hogy az orvosok nincsenek megelégedve a törvényjavaslattal. Ha azonban 6z a törvényjavaslat úgy amint van, mégis keresztülmegy, akkor ez nagyban árt és megélhetésében támad meg jónéhány iparágat. Hogy most én ehhez a törvénytervezthez felszólalok, ezt azért teszem, mert iparostársaimnak az érdekét akarom képviselni, megvédeni és fel akarom hívni a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy különösen néhány iparágat nagyon súlyosan sértene, ha a törvényjavaslat jelenlegi formájában megmaradna. A fogtechnikusok talán a legnagyobb sérelmet szenvednék ezzel, amint az előttem szólott Brogli képviselőtársam is mondotta. Ök iparjog alapján működnek. Törvényeink mindig tisztelték a szerzett jogot. Az új ipartörvény is ezen az alapon készült. A fogtechnikusok évtizedek óta /folgalkoznak ezzel az iparral, sőt mondhatom, igazán magas fokra emelték s az ő tudásuk és ipari 'felkészültségük eredményezte, hogy a fogtechnikus-ipar terén olyan nagy haladás van Magyarországon. A fogtechnikusok iparosok; nem akarnak gyógyítani, nem akarnak az orvosok munkájába belekapcsolódni, de joggal kérhetik, hogy megvédjék az ő munkakörüket is. Minden új törvénynek az volna a feladata, hogy a lehetőség szerint a kenyeret ne vegye el olyanoktól, akiknek az törvényes alapon már megvan, hanem inkább újabb és újabb egyéneket juttasson kenyérhez. Különösen gazdasági vonatkozású törvényekben kell ezt szem előtt tartani, aminthogy én ezt a törvényjavaslatot is annak tekintem, hiszen egy nagy társadalmi rétegnek gazdasági érdekeit van hivatva megoldani. Lehetetlenség, hogy amikor ez a javaslat az egyik társadalmi réteg érdekeit megvédeni iparkodik, ugyanakkor egy másik nagy társadalmi rétegnek exisztenciáját veszélyeztesse, tönkretegye azokat, akik évtizedeken át abban a szakmában dolgoztak, erre jogot szereztek és ezzel a joggal éltek. Ennek a törvényjavaslatnak tehát nem szabad jogfosztó hatályt adni. T. Ház! Körülbelül ezer iparjoggal bíró fogtechnikus van s ezek igazán szép eredményéket értek el. Ha figyelembe vesszük, hogy a fogászatnak 90%-a technikai munka s a protethikai része tisztán ipari, nem orvosi, hanem speciális technikai munka, — amelyet az egész világon ők végeznek — akkor igazán nem kell félteni tőlük az orvosok kenyerét. Megértenénk ezt a félelmet, ha a nyugati államokban s a mi szegény megcsonkított hazánkat körülvevő államokban is orvosok végeznék ezeket a munkákat. De nem így van. Ott meghagyták ezeket a fogtechnikusoknak s törvénnyel szabályozták a,z ő működésüket. Miért ne lehetne tehát ezt Magyarországon is megcsinálni, amikor a mi fogtechnikusaink kiváló mesterei lettek szakmájuknak. A mintavétel, a fogak szájbahelyezése, szerintem, nem orvosi munka; ez kizárólag technikai munka. A fogtechnikusok tisztán a technikai hozzáértést igénylő munkákra ' ülése 1935 november 26-án, kedden. 223 tartanak számot, ezt pedig már ipari képzettségüknél fogva joggal megkövetelhetik. Gyógy : tevékenységet — amint már említettem — egyáltalában nem akarnak folytatni. A fogpótlást lehetővé kell tenni a szegény emberek számára is. Mennyi gyomor bajos ember van, akiknek a legtöbbje, az orvosok véleménye szerint, azért szerezte gyomorbaját, mert rosszak a fogai, de nincs pénze műfogakra és orvosi díjakra. Bizony nagyon fontos, hogy lehetővé tegyük a szegényebb embereknek ás, hogy a műfogakat olcsóbban tudják megszerezni. ' A fogtechnikusok 1911 előtt korlátozás nélkül folytathatták működésüket, amely fogpótlási tevékenység volt. 1911-ben a 112.026. sz. rendelet és 1919-ben a 27.633. sz. rendelet már részben korlátozza működésüket, részben pedig megfosztja őket bizonyos jogaiktól, ez a mostani rendelkezés pedig úgyszólván teljesen tönkretenné őket. Éppen ezért felhívom a belügyminiszter úr figyelmét arra,, hogy szükséges volna törvényesen szabályozni, a fogtechnikusok kérdését, hiszen harminc esztendeje kérik már a törvényes szabályozást, hogy ne lógjanak úgy a levegőben, mint a legutóbbi évtizedben az ő iparuknak gyakorlásával, hogy az a fiú, aki erre pályára, megy, az a segéd, aki ezt a pályát tanulta ki, biztos lehessen a jövőjében és tudja azt, hogy amikor önállósítja magát, bizonyos idő múlva, ahogyan a törvény rendelkezik, mondjuk 15 év múlva, módjában legyen szakvizsgát tenni s ha azon megfelel, az esetben folytathassa azt a tevékenységet, amelyet a fogtechnikusok folytattak eddig is. Szigorúan disztingválni kívánnék. En mindig a kontárkodás ellen hadakozom és itt sem a kontárkodást védem, hanem ellenkezőleg, jogot akarok továbbra, is biztosítani azoknak, akik birtokban voltak, akik ezt aa ipart tanulták, akik ezért az iparért nagyon sokat szenvedtek. Az 52. $ szerint vétséget követ el a fogtechnikus, lia tisztán technikai protetikai munkát végez, vagyis úgyszólván teljesen megbénítva lenne foglalkozásában. Ez a rendelkezés nem tesz különbséget a kuruzslás és a szaktudáson alapuló eljárás között, már pedig nagyon fontos, hogy a szaktudást, a szakértelmet törvényeink is megvédjék. Ez az egész világon így van. Ez a törvényjavaslat szerintem az egész értékes fogtechnikusszakmát nagyban veszélyeztetné, sőt talán megsemmisítené, (Éber Antal: Teljesen megsemmisítené!) noha a fogorvosok működését a mai rendszer károsan nem befolyásolja, mert most nagyon szépen tudnak együttdolgozni, a fogtechnikusok is és a fogorvosok is megtalálják a maguk kereseti lehetőségét. Nem sérelmezik a fogtechnikusok a kuruzslás tényálladékának kimerítő meghatározását. Helyes is, ha a kuruzslást szigorúan meghatározzák, de a fogtechnikusokat vegyék ki a kuruzslás alól, mert ők nem kuruzsolnak akkor, amikor tisztességesen elsajátított szakmai tudásuk révén eddig becsületesen folytatott iparukat továbbra is szabadon akarják űzni, hogy megrendelést közvetlenül felvehessenek és elkészíthessenek. Ebben a tekintetben még az ipartörvény is jogot biztosít a fogtechnikusoknak és szerintem nem lehetséges az. hogy egyik törvény elvegye azt, amit a másik törvény biztosít. Éppen ezért tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy sürgősen gondoskodjék az egész fogtechnikuskérdés törvényes szabályozásáról, miért is va-