Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

224 Az országgyűlés képviselőházának 6k gyök bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): »Mondja ki a Ház a 107. sz. törvényjavaslat végrehajtási utasítá­sában, hogy a fogtechnikusoknak (iparenge­déllyel rendelkező fogműveseknek) a fogellá­tásra szorulókkal való közvetlen érintkezésben a műfogpótlás keretén belül végzett protetikai tevékenysége orvosi gyakorlatnak nem tekin­tendő,« Ezzel az egyszerű kis megállapítással a fogtechnikusok teljesen ki lennének elé­gítve. Továbbmenve, egy másik határozati javas­latot is vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): »Mondja ki a Ház, hogy: 1. orvos nem tarthat Fenn laboratóriumot, segédet és tanoncot nem alkalmazhat.« Ezidőszerint ugyanis olyan eset is előfordul, hogy a fogorvos fogtechnikai munkálatokra tanoncot és segédet alkalmaz, már pedig a fogorvos erre a szakmára nincs kiképezve, tehát erre nem volna joga. Azt hi­szem, hogy a belügyminiszter úr idevonatko­zólag ki is fog adni valami rendelkezést. (Tovább olvassa): »2. A rendelőt fenntartó vizsgázott fogászok csakis a saját rendelőjük­ben felvett munkát készíthetik el, más ren­delőintézet részére nem dolgozhatnak. 3. A fogtechnikusok hosszabb gyakorlat után állami vizsgára bocsáthatók. A kormánypárthoz tartozó, előttem szólott képviselőtársam is sérelmezte, hogy 24 év óta nem volt lehetséges ilyen vizsga. Egy abban az időben kiadott rendelet egy ideig megen­gedte, hogy egyesek vizsgát tehetnek. Csak­hogy éppen abban az időben sokan katonának vonultak be, így nem volt módjukban letenni ezt a vizsgát; azóta pedig nem lehetett letenni ezt az állami vizsgát. Ha a belügyminiszter úr a fogtechnikusoknak ezt hosszabb gyakorlat után most megengedné, ezzel meglehetősen se­gítene a fogtechnikusi karon. Kérem továbbá! határozati javaslatomban, hogy a kamarai törvény jogerőre emelkedése után a fogtechnikusok minimális munkadíjait is állapítsák meg. Még súlyosabb sérelem éri a látszerész­ipart. A törvény 32. §-ának második bekezdése megtiltja, hogy iparos helyiségében, vagy ipa­rossal közös helyiségben orvos rendeljen. Ezt az intézkedést helyeslem, ha a jövőre szól, de ha a múltra szól, s ha a törvényt így hajtanák végre, akkor egészen tönkremenne az az ipa­ros, aki mint látszerész rendezkedett be már évtizedek óta. Többek közül csak egy konkrét esetre va­gyok bátor felhívni a Ház figyelmét. A keres­kedelemügyi miniszter 1925-ben 68.400. számmal rendeletet bocsátott ki. amely szerint látsze­rész üzletében orvosnak szemvizsgálatra csak akkor adhat engedélyt, ha abban a helyiségben ilyen orvosi vizsgálat már 1922 szeptembere előtt is volt. Miniszteri rendelet engedélyezte tehát ezt az orvosi vizsgálatot. A szóbanforgó cégnél 1920 óta mindennap folyik orvosi szem­vizsgálat, amelyet a kerületi elöljáróság 1923-ban, a kereskedelmi miniszter és a népjó­léti miniszter pedig 1926-ban elismert és külön engedéllyel jóváhagyott. Ilyen szankcionált jogot jogállamban elvenni nem lehet. Nem ar­ról van itt szó, hogy a cég törvény ellenére kíván jogot nyerni, hanem csak nevére szóló, miniszterileg felülvizsgált, jóváhagyott és en­gedélyezett jogát akarja megtartani. Az orvosi kamara intencióit ez már csak azért sem sért­heti, mert nem az iparos akar szemet vizsgálni, gyógyítani, vagy orvosi tevékenységet foly­tatni. Csupán a jogfosztást kívánom megaka­ülése 1985 november 26-án t kedden. dályozni akkor, amikor az orvosok ilyen vizs­gálati tevékenységének fenntartását kérem. Az esetleges megjegyzésnek kívánom ele­jét venni akkor, amikor rámutatok arra, hogy a szem üvegvásárló, aki közvetlenül az optikus­nál akarja megvenni szemüvegét, sohasem je­lent veszteséget a szemorvos szaunára, mert az ilyenből nem lesz paciens, az ilyen ember egy­szerűen szemüveget akar vásárolni, semmi mást. A látszerész nem próbálgatással szolgál­tatja ki a szemüveget, — amihez pedig joga volna — hanem ingyenes orvosi vizsga után. Az optikus rendelőjében az orvos kizárólag csak a helyes szemüveget választhatja ki a vá­sárló részére, az ott alkalmazott orvosok nem folytatnak szemorvosi praxist és ha a szem­üvegvásárló egyénnek olyan baja van, amely kezelésre szorul, azt szemorvoshoz utasítják, mert a látszerésznél gyógykezeléssel egyálta­lában nem szabad foglalkozni. Nyilvánvaló te­hát, hogy egészségi szempontból a szemüveg­vásárló orvosi szemvizsgálata senkire sem hát­rányos, sőt mindenkire előnyös. A már hivat­kozott terv megszűntetné az iparos iparát, aki sok alkalmazottat, sok családot tart el és egy orvosnak ad kenyeret. Az orvosi kamara ne vegye el az orvosok kenyerét, ha újaknak nem tud kenyeret adni. Ezeknek figyelembevételével vagyok bátor éppen a látszerész-iparosokra való tekintettel egy határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Mondja ki a Ház, hogy a 107. számú tör­vényjavaslat 32. ujának második bekezdése nem jelent jogfosztást és így a kereskedelem­ügyi miniszternek a népjóléti- és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg r kiadott 68.400/1925. számú rendelet alapján már meglévő engedélyt nem érinti.« T. Ház! Minthogy a törvényjavaslat éppen az előbb idézett nagy hiánykora való tekintet­tel, amit orvos-képviselőtársaim is igazolnak, a nagyszámú módosításokkal sem szolgálja kellőképpen célját és nem olyan, amit elfogad­hatnánk, ezért általánosságban sem foga­dom el. Elnök: Szólásra következik Eber Antal képviselő úr! É ber Antal: T. Képviselőház! Sokban egy vélekedésben vagyok az előttem felszólalt Mül­ler Antal igen t. képviselőtársammal és ha mégis arra a konzekvenciára jutok, hogy a tör­vényjavaslatot elfogadom, ezt azért teszem, mert én az igen t. belügyminiszter úr tevé­kenysége iránt, amelyet a közegészségügy fej­lesztése körül kíván kifejteni azután a nagy­szerű beszéde után, amelyet a múltkor Takács Ferenc t. képviselőtársunknak interpellációjára válaszként adott, bizalommal vagyok. Ez, a be­széd annyi szakértelmet, megérzést és meleg érzést tanúsított ez iránt a rendkívül súlyos kérdés iránt, hogy ettől a megítélésemtől ve­zéreltetve akarom ezt a törvényjavaslatot is el­fogadni abban a meggyőződésben, hogy ez is egy láncszeme lesz annak a szerves működésnek, amelyet a mélyen t. belügyminiszter úr annyira elhanyagolt népegészségünk fejlesztése körül ki akar fejteni. Viszont felszólaltam azért, mert abban a kérdésben, amelyet a mai ülésen először Brogli t. képviselőtársam a túloldali padokról, majd mos't Müller Antal t. barátom a kereszténypárt oldaláról szóba hozott, tudniillik a fogtechniku­sok kérdésében, magamnak is az a véleményem, hogy a kérdésnek olyatén szabályozása, ami­lyen a törvényjavaslatban foglaltatik, igazság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom