Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

206 Az országgyűlés képviselőházának 63 hatja, ha előre nem látott esemény folytán a megbízás megszűnt, vagy az orvos a további tevékenységtől visszalépett, vagy nem végezte el azt a munkát, amelynek szem előtt tartásával állapították meg a díjazás mértékét. Azt hiszem, hogy -a bíróságnál itt könnyen az orvos húzhatja a rövidebbet, mert nem tudom, kinek kell majd bizonyítania azt, hogy az orvos vállalt kötelezettségének eleget tett-e? (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Azt hiszem, hogy ez a két szakasz a gazdasági helyzeten való javítást nem egészen úgy szabályozza, hogy ezzel az orvos meg legyen elégedve. Ami az orvosi kamarák szervezeti megalkotását illeti, errevonatkozólag bátor vagyok a következőiket mondani. Az előttem szólott t. képviselőtársam kifogásolta az országos kamara szervezését. Hát lehet kifogásolni egy szempontból, talán, hogy kettős adminisztrációs költséget jelent. En egyéb okot, (mint azt, hogy esetleg "több pénzbe kerül, felhozni nem tudok. Egyébként az országos kamara szervezetét helyesnek találom a dolgok vitelére. Ha csak ez az egy kifogás van ellene, hogy drága lesz, mód van erre figyelni és a szakaszok megállapításánál és rendtartásánál vigyázni arra, hogy ne legyen költséges az országos kamara. A javaslatnak van egy szakasza, amely szerint az elnököt s az alelnökeket díjazás* meni illetheti meg, ellenben a titkárt, a pénztárost és az ellenőrt igen. Szívesen hajlandó volnék arra is, hogy a, tisztikarnak ezt a részét se illesse meg tiszteletdíj, mert elvégre a titkárnak, főtitkárnak, mindegyiknek joga van, sőt mindegyik kénytelen is olyan segédszemélyzetet tartani, amely az állandó adminisztrációs munkát végezni fogja. Szóval megvan a mód rá, hisz a törvény nem írja elő, hogy ezek tiszteletdíjban részesítendők, csak lehet őket tiszteletdíjban részesíteni; rá van bízva az orvosi közgyűlésre, hogyha azt gondolják, hogy drága, méltóztassék aszerint intézkedni. A szervezet dolgában volna egy kérésem az igen t. belügyminiszter úrhoz és pedig az, hogy a vidéki kamarák felállításánál méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy a lehetőség szerint úgy legyenek a kamarák megállapítva» hogy azok könnyen megközelíthetők legyenek. Sajnos, a trianoni szerződés folytán ia mi nagy vidéki városaink 'mind a határszélen fekszenek. (Propper Sándor: Nem ez a legnagyobb probléma.) Szeged, Debrecen, Győr mind a határszélen vannak, tehát ha például a Tiszántúlon kamarát akarunk megalkotni, akkor úgy kell a kamara székhelyét megállapítani, hogy az hozzáférhető legyen. Ha az orvosoknak beleszólást akarunk ibiztosítani, akkor nem lehet Szegedhez hozzácsatolni egész Békés megyét, ahova a leutazás az orvosok számára sokkal körülményesebb, mintha onnan Budapestre utaznának 200 kilométer távolságra. T. Képviselőház! A választmány megalkotásánál szóvátette előttem szólott t. képviselőtársam, hogy Budapest egészen törpe minoritásba kerül a választmánynál akkor, ha ugyanannyi tagot küld he, mint a vidéki kamarák. Megállapítom azt, amit közbeszólás formájában már megtettem, hogy ez nem egészen helyes. A javaslat szerint ugyanis minden további ezer tag után^ egy új tagot küldhet Budapest is. En talán méltányosnak tartanám, ha minden ezer tag után nem egyet, hanem kettőt küldene ülése, 1935 november 22-én, pénteken. ki Budapest, mert még ebben az esetben is 10:28 lenne az arány. En azt a szellemet, hogy ne engedjük, hogy Budapest majorizálhassa a vidéket, helyesnek tartom. A vidék, az egész ország területe, a maga különböző felfogásaival már maga is bizonyos szakadozottságot jelent a felfogásban, ha tehát együvé, egy választmányba hozzuk őket, nem volna helyes, ha Budapest a maga szavával mindig és minden esetben döntene. En a rendelkezést ebből a szempontból jónak látom. Ha talán az arányon egy kicsit javítunk, nem esik az elv rovására. Mélyen t. Képviselőház! A törvényjavaslat !.. §-a szerint olyan tevékenységet, amelynek végzése orvosi oklevélhez van kötve, csak az folytathat, aki valamely területi kamara tagja, természetes tehát, hogy minden orvosnak kamarai tagnak kell lennie. Ha már most azokat a rendelkezéseket nézzük, amelyek a kamarai tagfelvételt szabályozzák, azt kell megállapítanom, hogy a 22. és 25. §-nak a szelleme nem ugyanaz. A 22. í§ t. i. a tagfelvételt szabályozva, azt mondja, hogy nem vehető fel tagnak az, aki bűntett vagy bizonyos vétség miatt büntetőbírósági eljárás alatt áll, illetőleg aki ellen büntetőbírósági eljárás van folyamatban. Ezt a szövegezést, szerény véleményem szerint, igen súlyosnak tartom, mert először is a vád, amelyet az orvosok ellen emelnek, nagyon sokszor közönséges rágalommá fog silányulni. Es addig, amíg az bebizonyosodik, a mai jogszolgáltatás mellett hónapokra, esetleg esztendőkre van szükség, az illető nem folytathat orvosi praxist. Ez a sérelem az illető orvosra bizonyos mértékig erkölcsi halált jelent. Méltóztassék elképzelni, hogy ha az orvos csak egy hónapig is el van tiltva a foglalkozásától, hogy milyen következményei vannak annak a praxis szempontjából. Ha pedig ilyen súlyos büntetést statuálunk, akkor gondoskodnunk kell arról is, hogy csak az igazi bűnös, a megnyugtatóan bebizonyosodott bűnös kerüljön ez alá a paragrafus alá. Már magában a törvény megszövegezésében, megkonstruálásában mindent el kell követnünk, hogy egyetlenegyszer sem fordulhasson elő az életben az, hogy ártatlanul fosztunk meg a praxistól egy orvost akárcsak egy hónapra is. Mindenesetre vigasztaló momentum az, hogy az életben ritkán fog előfordulni ilyen eset, így rámondhatjuk a paragrafusra a német közmondást, hogy »Bange machen gilt nicht«, csak megijeszteni akar ez a paragrafus, de alkalmazására már nem kerül sor. Mindezek ellenére, abból az elvből kiindulva, hogy nem szabad ilyen súlyos büntetéssel sújtani valakit, akiről később esetleg kiderül, hogy ártatlan, kérem, hogy a paragrafust ebben a szövegezésben méltóztassék elfogadni. Még egy érdekes dologra kívánom felhívni a Ház figyelmét. Már Rupert képviselőtársam is szóvá tette ezt a dolgot. A 22. 4 -b) pontja szerint bizonyos vétség vagy bűntett miatt jogerősen elítélt orvost öt, illetőleg három évig el lehet tiltani a praxis folytatásától és a praxis folytatásának a jogát még az államfői kegyelem sem adhatja vissza, mert az eltiltás csak a büntetés kitöltésétől számít. Méltóztassék megérteni, engem nem abból a szempontból érdekel a dolog, hogy milyen súlyosan bűnhődött az, aki bűnbe esett; hogy a praxis folytatásától eltiltott orvos erkölcsileg megjavul-e vagy elzüllik a három, illetőleg öt év alatt. Ez nem érdekel engem. Másik oldala is van az éremnek. Öt, illetőleg három év múlva vissza-