Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

196 Az országgyűlés képviselőházának 63 bogy a 'budapesti kamarát majorizálni lehet és hogy ebből veszélyek származhatnak. Előre kiszámíthatja az orvostársadalom, — különösen a budapesti — hogy a terhek nagyrészét majd a nyakukba fogják sózni, mert ennek az országos választmánynak igen nagy hatalma lesz, ez dönti el a hozzájárulás mértékét, amellyel az egyes kamarák az országos szervezetet támogatni kötelesek. Azonkívül ez az országos választmány hozza javaslatba azokat, akiket a Közigazgatási Bíróság orvosi tanácsába mint legfőbb fegyelmi bírákat 'ki lehet nevezni. Ha egyáltalában az ilyen önkormányzatnak, az lily en rendtartásoknak értelmük van, akkor a lényeg, ami nálunk ügyvédeknél és a mérnököknél van, az volna, hogy legalább a fegyelmi bíráskodás az önkormányzat kezében legyen, vagy félig az önkormányzat kezében legyen, t. i. a Közigazgatási Bíróságnál is felerészben maguk az orvosok ítélkezhessenek kartársaik felett. Most úgy fog alakulni^ majd ennek összetétele, hogy ez az országos választmány, amely esetleg az orvostársadalom elenyésző kis része, képviselve lesz, fogja javaslatba hozni ezeket a legfelsőbb bírósághoz kiküldendő, kinevezendő bírákat. Nem lesz tehát meg annak a, bíróságnak az a megkívánt összetétele, amely helyes arányban reflektálja az egész orvosi kart, annak összetételét. Ezt a csúcskamarát és ezt az országos közgyűlést kapja a legfőbb ajándékul az orvosi kar. Persze ka,p még mást is, kap még olyan fellengző dolgokat is, amilyen például az első szakaszban van, hogy az orvosi kamara ugyan érdekkép viselet, de legfőbb feladata^ az lesz, hogy az orvosi kar hazafias magatartása és erkölcsi tekintélye felett őrködjék. (Egy hang a középen: Ez fellengző?) Bizony fellengző, mert valamikor az ügyvédi kamarákról is alkottak törvényt és abban a korszakban, amely hazafiságban mindenesetre volt ilyen nagy, nemi jutott eszébe senkinek az ügyvédi karról kétségbe vonni, hogy az igazán hazafias rétege az országnak. Bocsánatot kérek, szomorú dolog volna, ha az orvostársadalom hazafisága felett bárkinek is őrködnie kellene. De felesleges dolog is ez, mert nem lehet meggyanúsítani és megsérteni az országnak ezt az, elitjét — mert hiszen az orvosok az országnak a legelitebbjei közé tartoznak — azzal, hogy az orvosoknak — mint karnak — a hazafisága felett őrködni kelljen. (Tóth Pál: Önmaga őrködik felette!) Tudom, hogy ez nem a belügyminiszter úr receptje, csak a belügyminiszter úr is beleesik abba a hibába, amelybe beleestek 1923-ban, amikor a mérnöki karral szemben is aggályoskodtak, hogy talán nem elég hazafias az sem, pedig annak született és nem lehet más; ott is belevették, hogy a mérnöki kamara hazafisága, felett őrködni kell. Csak roi, ügyvédek vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy nem tiszteltek meg bennünket ezzel a gyanúval, hanem annak idején, 1874-ben elfogadtak minket jó hazafiaknak és hazafiságunk fölé nem állítottak semmiféle őrt. Az országos kamaráról mondottakkal kapcsolatban, hogy azoknak a konkrét következtetéseit is levonjam, vagyok bátor a következő határozati javaslatot előtérjeszteni (olvassa): »Mondja ki a, Ház: A Ház nem helyesli, hogy a kerületi kamarák fölé, illetőleg mellé országos orvosi kamara is felállíttassék és ezért utasítja a belügyminisztert, hogy a javaslatot átdolgozás végett vonja vissza, vagy olyan móülése, 1935 november 22-én, pénteken. dosításokat terjesszen elő, amelyeknek eredményeképpen a kerületi orvosi kamarák hasonló szervezetet és különállást nyernek, mint ahogy ezt az 1874.-XXXIV. te. az ügyvédi kamarákra nézve szabályozta.« Ezzel kapcsolatban figyelmébe ajánlom az igen t. belügyminiszter úrnak, hogy jól tenné a miniszter úr, ha az orvosi fegyelmi szabályzatot nem a köztisztviselők fegyelmi szabályzatához szabná és azt venné analógiának, hanem méltóztatnék analógiának venni akár az ügyvédi, akár a^ mérnöki kamarai rendtartást, mert egészen más természetű a köztisztviselők fegyelmi ügyeiben való eljárás, — kell iß, hogy más legyen — mint az önkormányzati testületek rendtartása vagy fegyelmi szabályzata. Itt megint — hogy még mindig az általánosság mellett maradjak — arra vagyok bátor kérni az igen t. belügyminiszter urat, ejtse el azt az egészen felesleges dolgot, amely a 7. és a 12. §-ban van, hogy t. i. az önkormányzatok elnökeit ő erősítse meg. 1874-ben, abban a szép, egésszéges magyar világban nem jutott senkinek eszébe, hogy az ügyvédi kamara elnökeit kormányhatóság erősítse meg. 1923-ban már megpróbálkoztak ezzel a mérnöki kamaráról szóló törvényjavaslatnál, amikor ugyancsak én voltam bátor szót emelni ez ellen és sikerült elérnem, hogy az akkori kormány csakugyan elállott attól, és a mérnöki kamarák is szabadon választják elnökeiket. De ellentmondás is van abban, hogy van itt egy hazafias, érdemes, nagyszerű testület, nagyszerű rendje, társadalmi osztálya ennek az országnak, s mégis különbséget tesznek az ő rovására, tekintélyének rovására is abban, hogy míg az ügyvédi kamarák és a mérnöki kamarák szabadon választják meg elnöküket, ahogy az önkormányzatokhoz illik, addig az orvosi kamarák ezt nem tehetik meg. Miért kell kevesebb jogot adni az orvosi kamaráknak, vagy miért kell jobban megrendszabályozni az orvosokat, akikben már nem bíznak a tekintetben, hogy jó, engedelmes és alkalmazkodó elnököt választanak, hanem az orvosi kamarák elnökeinek a megválasztásához már belügyminiszteri megerősítés szükséges. Micsoda tekintélye lehet az ilyen országos kamarának, az ilyen kerületi kamaráknak akkor, amikor ott van az önkormányzat felett a kormány által kinevezett főnök, hiszen az ilyen elnököt egyébnek alig lehet tekinteni. Egészen furcsa lenne, hogy ha például a vármegyékben az alispánokat a belügyminiszter erősítené meg. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Jó volna, vállaljuk!) Történelmi fejlődésünkkel, a sokat hirdetett alkotmányos tisztelettel, amelyről a t. kormány is beszél, nem fér össze az, hogy az autonómiák elnökeit a kormány nevezze ki, illetőleg állásukban a kormány erősítse m$gr és ezzel indirekt úton befolyást gyakoroljon arra, hogy ki legyen az elnök. Megnyugtathatom a t. belügyminiszter urat, hogy a magyarországi elnökök mindig jó fiúk szoktak lenni.. Sohasem láttunk még rebellis elnököt, mindig alkalmazkodnak, sőt az a baj, hogy nagyon is alkalmazkodnak. Nem kell tehát attól félni, hogy ha a belügyminiszter úr nem erősíti meg őket, akkor például az orvos urak majd olyan elnököt választanak, aki miatt a kormánnyal össze kell veszniök. Ettől mi, ügyvédek — akik pedig harcos emberek vagyunk — szintén őrizkedünk és bölcsen intézzük el ezeket a dolgokat. Rendesen olyan alkalmazkodó természetű elnököt válasz-