Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. i vényes eülni, — nem tudott olyannyira, hogy sokszor anég kimondottan közegészségügyi intézmények vezetésétől is elütötték és. nem vehette ki részét a törvényhozás munkájából még akkor sem, amikor ott kizárólag az, ő hatáskörébe tartozó ügyeket tárgyaltaik — részben ő maga volt az oka. As orvosi rend sohasem tudott megfelelőképpen szervezkedni és ezért sohasem tudott egységesen megfelelő erővel fellépni. Súlyos hibája volt az is, — amit már évtizedek óta hangoztatunk — hogy nem kapcsolódott bele eléggé intenzíven a politikai életbe. En a politikába való bekapcsolódás alatt nem a koncokért való tülekedést és nem a vitatkozást és személyeskedést értem, 'hanem értem a komoly közegészségügyi és szociális munkát, értem ez alatt azt,^ hogy az orvosi rend is vegye ^ ki a maga részét a nemzetépítés nagy munkájából. Azt hiszem, nem holmi kari elfogultság beszél belőlem, amikor azt állítom, hogy nemcsak a közegészségügyi problémák megoldására, hanem a szociálpolitikai munkára is elsősorban igenis az orvosi rend alkalmas és elhivatott. Hiszen ennek tagjai járják állandóan a, viskókat, a tömeglakásokat és a nyomortanyákat és ennek tagjait köti oda hivatásuk legelsősorban az ország nagy többségét és egyúttal gerincét alkotó falusi néphez is, amelynek nemcsak testi, hanem lelki baját is az orvos látja és láthatja csak legtisztábban és legközvetlenebbül. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Ház! Amikor én a közegészségügy nagy nemzeti céljáról és fontosságáról beszélek, meg kell ragadnom már most az alkalmat, hogy egy megítélésem szerint teljesen időszerű és ennek megfelelően igen sürgős kéréssel járuljak a belügyminiszter úr, illetve a t. kormány elé. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter úr és sajnos semmiképpen sem áll módomban ezt a kérelmet maradandó és talán hatásosabb formában — mondjuk határozati javaslat, vagy indítvány alakjában — előterjeszteni, remélem azonban, hogy kérelmem így sem marad pusztában elhangzó szó. Tudomásom szerint ugyanis a kormány a minisztertanácsi üléseken már most foglalkozik az 1936/37. évi költségvetés előkészítésével és már most állapítja meg azokat a,z irányelveket, amelyek a költségvetés összeállításánál érvényesülni fognak; úgy tudom, hogy a költségvetést a szigorú takarékosság, a racionalizálás s a kiadásoknak a legalacsonyabb mértékre való leszorítása jegyében készítik elő; hallom azt is, hogy a költségvetésben állítólag csak a gazdasági élet fellendítésével kapcsolatos kiadásokra és a beruházásokra vonatkozó tételek növelteinek majd. Amennyire helyesnek tartom azt, hogy a kormány teljes erejével törekszik a gazdaadósságok rendezésére, a hitbizományi reformmal kapcsolatos intézkedésekre s az Alföld csatornázására és fásítására a megfelelő összegeket előteremteni és biztosítani, éppen annyira égető, nagy szükségét látom annak is, hogy a t. kormány legalább néhány morzsával többet juttasson a szó legnemesebb értelmében vett embervédelem, tehát a magyar fajvédelem céljaira is. Nem akarok most rámutatni a pusztuló gyermekgenerációk fokozottabb védelmének szükségességére, de nagyon kérném a belügyminiszter urat, hogy a »Közegészségügy« címe alá tartozó költségvetési tételek közül legalább is a szegény betegek kórházi ápolásának költségeire, a tüdő vész, elleni küzdelemre és a megése, 1935 november 21-én, csütörtökön. 189 döbbentő méretekben pusztító tífuszjárványra való tekintettel az egészséges ivóvízszerzésre vonatkozó tételek összegét igyekezzék mindenáron felemeltetni. Az egész magyar nemzetet kötelezné örök hálára a belügyminiszter úr, ha ezeknél a kérdéseknél megfelelő eredményeket tudna elérni. Engedelmet kérek, hogy valamennyire talán eltértem az eredeti tárgytól, de nézetem szerint ez a téma egy orvostársadalmi kérdés vitájának keretébe is szépen beilleszthető, különösen, amikor annyira sürgős szükség esete forog fenn. T. Ház! A törvény tervezetnek több olyan rendelkezése van, amelyekkel^ szemben az orvosi kar, illetve annak érdekképviseletei töb'békevésbbé súlyos kifogásokat emelnek, különféle módosításokat vagy pótlásokat r kérve és ajánlva. En a magam részéről módosítani kérném azt a rendelkezést, amely szerint »a kamarai tag passzív választójoga megszűnik, ha ellene fegyelmi eljárást rendelnek el«. Teljesen osztom azt az álláspontot, amely kizárólag csak a fegyelmi bíróság által már jogerősen elítélt kamarai taggal szemben alkalmazná az említett rendszabályt. Ezt a módosítást annál is inkább ajánlom magam is, mert — mint hosszú éveken át volt fegyelmi bíró — bőséges tapasztalatokkal rendelkezem arra nézve, hogy miképpen születnek meg manapság — a mai erkölcsi felfogások közepette — a fegyelmi eljárások, amelyeket megindító feljelentések mögött vajmi gyakran húzódik meg a hosszú, féltékenykedés, a személyi hajsza^ minden elképzelhető neme és a kenyéririgység sötét gondolata. A fegyelmi bíróság ilyen esetekben természetesen sokszor hoz felmentő ítéletet s ebből is láthatjuk, hogy milyen igazságtalanságot követnénk el, ha egy ártatlanul meghurcolt embert az ítélethozatal előtt még jogainak gyakorlásától — ez esetben passzív választójogától is — elütnénk. Ugyanennek az irányelvnek kellene érvényesülnie a 22. § rendelkezéseiben is, ahol ki kellene mondani azt, hogy a kamara tagjai sorába csak az az orvos nem vehető fel, akit a büntetőbíróság — legalább is elsőfokon — már jogerősen elítélt. Ne felejtsük el azt sem, hogy ez a tervezet csak egy kerettörvényt fog képviselni, amelynek valódi tartalmat és^ értéket azok a rendeletek, szabályok és szabályzatok fognak adni, amelyek azt hivatva lesznek kiegészíteni. Es mert ezek helyes megszerkesztésén rendkívül sok fordul meg, ezekre különös gond fordítandó és éppen ezért kérem a belügyminiszter urat, hogy azok megszerkesztésének munkájába méltóztassék feltétlenül belevonni az orvosi rend eddigi legnagyobb érdekképviseletét, az Országos Orvosszövetséget is. A törvényt kiegészítő szabályzatok között rendkívül nagyfontosságú a majdan megalkotandó fegyelmi szabályzat, illetve ennek részletes szabályozása. Intézmények, testületek — sajnos — sok esetben csak fegyelmi eljárásokon keresztül tudják erkölcsi érdekeiket megvédeni. Az orvosi rend is csak úgy fogja tudni a maga számára még fokozottabb mértékben biztosítani a tekintélyt, tiszteletet és megbecsülést, ha igyekezni fog erkölcsi értékeit minél nagyobb mértékben növelni és gyarapítani. A megfelelő rigorozitással, de egyúttal természetesen, igazságosan és pártatlanul vezetett fegyelmi eljárásoknak rendkívül nagy nevelő hatásuk lehet. Ennek száz és száz példáját látjuk és tapasztaljuk az életben. Hangsúlyoznom kell