Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-62

176 Az országgyűlés képviselőházának 62. koztak hibák, amennyiben a háború óta ebben ! is túlzott rétegeződés következett be. A pénz- I tári orvosok, a fixállásúak, a hivatalnokor- ! vosok, iskolaorvosok, gondozó orvosok, fürdő- j orvosok, elmeorvosok, a tüdőszanatóriumok [ orvosai, a szakorvosok, az orvosnők, sőt még a pénztári szolgálatból kiszorult orvosok is külön egyesületbe szervezkedtek. Az alatt az idő alatt, amikor Németországban a gazdasági szükség az orvosokat szabad szervezkedésben összeforrasztotta, sok helyütt a rend törvényes érdekképviseleti szervezetet is nyert. A XIX. század elején mindig j az volt az orvosok óhajtása, hogy fegyelmi j jogkörrel bíró kamarák állíttassanak fel állami beavatkozással. Az orvosi rendnek ezt a i kívánságát 1868-ban és 1869-ben az északnémet ! államszövetség elé terjesztették, majd 1871-ben, j 1873-ban és 1883-ban a birodalmi parlament elé is, de mindig az volt a válasz, hogy a kérdés ; nem a birodalomra, hanem az egyes álla- i mokra tartozik. A kamarai mozgalom Franciaországban j már X. Károly uralkodása alatt megindult és ; valószínűleg innen vették át a németek is a ! rendi szervezkedés eme formájának óhajtását, j Kívánságuk lassan beteljesedett, mert 1864-ben i Badenben miniszteri rendelet írta elő, hogy az j orvosok héttagú bízottságot választanak, j amely az orvosi rendet képviseli és 1865-ben j az orvosok 72%-a már részt vett a választáson. Azóta az egyes államokban megalakultak ; az orvosi kamarák, amelyekbe topográfiai : tagozódás szerint tartoznak az orvosok, rend- j szerint ötven orvosra esik egy képviseleti hely. A kamaráknak széles jogkörük van: hi- \ vatalos véleményező szervek, fegyelmi hatóságok. Műhibák, kari etikába ütköző magatar- j tás, interkollegiális viszályok eseteiben döntő '' fórumok. Fegyelmi eszközei: figyelmeztetés, megintés, pénzbírság 2000—3000 márkáig. Bár- ; mennyire vágytak is az orvosok a törvényes ! érdekképviseleti szerv megalkotására, ennek a j rendi életre korántsincs olyan kihatása, mint ! az önkéntes társuláson alapuló szervezkedés- j nek. A Badenben 1864-ben elismert érdekkép- í viseletet az 1906. évi október hó 10-én kelt tör- | vénnyel kamarává szervezték át. Szászország- j ban 1865. évi április hó 32-én négy kerületi ; szervezet alakult meg, melybe 1872. évi május : hó 29 óta minden orvos beléphetett választás nélkül és az 1904. évi augusztus hó 15-i tör- ' vény adott végleges formát a szászországi orvosi kamaráknak. | Jóval később alakultak meg a következő orvosi kamarák: Poroszországban 1887-ben, i Oldenburgban 1891-ben, Hamburgban 1894-ben, ' Bajorországban 1895-ben, Anhalt területén i 1900-ban. Lübeckben 1903-ban, Linue-Detmold- i ban 1921-ben, Württembergben 1925-ben, Thüringiában 1926-ban. A Hessen ben 1924-ben megalakult kamarába nem kötelező a belépés, úgyszintén az 1925-ben megalkotott württembergi kamarába sem. A kamara formájában való érdekképviseleti szervezkedés tehát még , ma sem teljes Németországban és ezért erősen él a vágy az orvosi rendben egységes biro- j dalmi kamara felállításáért. Ausztriában az 1891. évi december 22-én ! kelt törvény ugyancsak a kamarai szervezetet tette az orvosi rend érdekképviseleti szervévé, ! a kamarák leginkább az orvosok foglalkozásetikai kérdéseivel foglalkoznak és önálló fe- ; gyelmi jogkörük van. Az egyes tartományok ; kamaráit a kamarák választmánya fogja • össze. ülése, 1935 november 21-én, csütörtökön. A békeszerződések által favorizált, illetve megteremtett államok közül Csehországban az 1929 június hó 28-án kelt 113. számú törvény három kamarát állított fel Prága, Brünn és Pozsony székhellyel. Romániában az 1930. évi egészségügyi törvény alapján az orvosok minden vármegyében kamarát kötelesek alakítani, amelyet öttagú tanács vezet. A kamarák elnökei az országos tanácsban egyesülnek,, amelynek elnökét három esztendőnként maguk választják. Minden vármegyei kamarának van külön fegyelmi tanácsa, s másodfokon az országos tanács által kijelölt négy tagból és a fellebbviteli törvényszék egyik bírajából álló tanács bíráskodik. Angliában részben kinevezett, részben választott, részben az egyetemek és az orvosi szervezetek által delegált 28 tagból álló testület vezeti a gyakorló orvosok jegyzékét, gyakorolja a fegyelmi jogokat és irányítja az orvosképzést. A testületet 1858-ban szervezték meg. Olaszországban az orvosi rend is be van szervezve a korporációk közé, viszont Franciaországban kötelező szervezet nincsen, de már folynak a tárgyalások orvosi kamara felállítása tárgyában. A magyar orvosi rend újkori történetének annalesei bizonyítják, hogy a szervezkedés szükségességének gondolata közel száz esztendeje — eleinte ugyan vékony — gyökeret vert a magyar orvosok lelkében. A budapesti orvoskari tanári testület ugyanis már 1840-ben tervezetet dolgozott ki az orvosok szervezése érdekében. Az erőteljesebb megmozdulás azonban csak közel 60 esztendőre tekint vissza. A kereskedelmi- és iparkamaráknak az ötvenes években megindult tevékenységét az 1868. évi III. te. legalizálta. Hat esztendővel később a masryar törvényhozás megalkotta az 1874. évi XXXIV. tc.-et az ügyvédi és az 1874. évi XXXV. tc.-et, a közjegyzői kamara szervezéséről. Ezek hatása alatt 1874-ben Mátrai Jakab, budapesti gyakorló orvos vetette fel először az orvosi kamara megalkotásának gondolatát, majd ugyanazon esztendőben a Budapesti Orvosi Körben Dobay Miklós indított vitát a kamara megszervezése erdekében. Hazánkban a németországi viszonyokhoz hasonlóan először a tudományos orvosi élet szerveződött és már 1837-ben megalakult a Budapesti Királyi Orvosegyesület, amely rendi problémákkal csak akcidentaliter foglalkozott. Az 1873-ban alakult Orvosi Körben a rendi kérdések már melegebb otthonra találtak. Az Orvosi Kör tüstént behatóan foglalkozott a kamara kérdésével és 1876-ban, midőn Kovács József professzor lett a kör elnöke, már a kész tervezetet is szétküldték az orvosoknak. A kamara-tervezet nem talált visszhangra, pedig az 1876. esztendő fordulópontot jelent a magyar közegészségügy történetében. Ebben az esztendőben alkotta meg ugyanis a magyar törvényhozás a magyar egészségügyi alaptörvényét, az 1876 : XIV. tc.-t, amelynek 43. §-a az orvosi rendet egyszer és mindenkorra homogenizálta azzal, hogy törvénybeiktatta azt a tételt, hogy Magyarország területén csakis diplomás orvos folytathat orvosi gyakorlatot. A kamarai szervezettől igen sokan húzódoztak, mert lehetségesnek tartották, (Farkas István; Ma sem kívánják!) hogy a kamara nagytekintélyű orvosok működése felett mondhatott volna esetleg bírálatot, ami^ annál helytelenebb lett volna, mivel a kamarába tömörült orvosok a vezetőséget különböző szempontok és pártállások szerint választhatták volna meg. Ez a kamara