Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. solta, hogy a kuruzslást erőteljesebben kell üldözni és hogy a minisztérium a magánorvosok bizonyítványát a hatósági orvosokéval egyenjogúsítsa. Az orvoslás és letelepedés szabadságát azonban nem kívánták korlátozni. A túlprodukeió elleni küzdelem érdekében a katonaorvosok és hatósági szegény-orvosok létszámának szaporítását szorgalmazták. A rendi kérdések megoldása érdekében javasolták fegyelmi bíróságok alakítását, amelyek az orvosok egymásközötti vitás ügyeit lettek volna hivatottak elintézni. De nem kerülte f el a konferencia figyelmét az a fontos szociális részletkérdés sem, hogy az öregek és rokkant orvosok, valamint az özvegyek és árvák sorsáról intézményesen történjék gondoskodás. Az orvosi rend kívánságait 1849. évi február hó 26-án Berlinben nagybizottság dolgozta ki, amelynek gerince Neumannak az a javaslata volt, hogy a kerületek egyesülései az orvosi és egészségügyi kérdésekben az állam hivatalos tanácsadó-szervei legyenek. Az orvosi rend hannoveri gyűlése teljesen hasonló szellemben indított mozgalmat. Württembergben 1848 augusztus 20-án, Szászországban ugyancsak 1848 augusztus 20-án gyűléseztek az orvosok és adtak hangot a tömörülés szükségességének és kívánták az egységes rendi szabályzat megteremtését. Bajorországban pedig, Münchenben néhány hónappal később, 1848 október 22-én, már tíz napig tartó orvoskongresszus zajlott le, ahol körzeti és kerületi egyesülések szervezését határozták el, amelynek élén öttagú vezetőség álljon. Bajorországban ebben az időben, éppen úgy, mint Hannoverben, Nassauban, Weimarban, Badenben sőt Ausztriában is még a numerus clausus volt érvényben, — Poroszországban 1848-ban eltörölték — de ennek megbolygatását nem tartották szükségesnek. Badenben nagyon fejlett volt a kollektív érzék már 1844 óta és 1847 óta a szervezet külön lapot küldött tagjainak, sőt 1848 február 14-én özvegyi segélypénztárat alapítottak. A hatóságokhoz esztendőnként benyújtott memorandumokra Badenben végre 1852 január 21-én kedvező válasz érkezett, amely az orvosi rend képviselőit az egészséügyi reformok tárgyalásaiba bevonta; végül is 1864 október 8-án a héttagú orvosbizottságot a rend hivatalos érdekképviselőinek elismerték. T. Ház! Németországban ezek szerint már a XIX. század első felében élénk szervezkedés indult meg, amely azonban a szabadságmozgalmak letörése után a század második felében ellanyhult; mégis az egyesüléseknek jórészét sikerült az új fellendülés idejéig kereken húsz esztendőre átmenteni. Még az 1868. évi innsbrucki gyűlésen is az volt a tanácskozások vezérmotívuma, hogy a generális szervezkedést az államhatalom segítségével kell megoldani, ami azonban még 1871-ben sem hozott eredményt. Ezért azután Richter Eberhadt Hermann professzor 1872-ben Drezdában kiadta az új jelszót, hogy ha az államhatalom nem segít, akkor az önkéntes rendi szervezkedést kell generálisan megvalósítani. Az 1872 augusztus 12-én megújított kongresszuson megalakult Lipcsében a Deutscher Aerztevereinsband, sőt már lapja is volt, 1927-ig már 600 egyesület alakult 45.185 taggal. A nagy szervezet célja elsősorban a rend szociális kérdéseinek megoldása volt és csak kisebb részben tudományos kérdések megoldása. A központi szervezet tagjai az egyesülések voltak, amelyek taglétszám szerint küldKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IV. ülése, 1935 november 21-én, csütörtökön. 175 ték delegátusaikat a kongresszusra. Lényegében még ma is az 1872-ben megállapított alapszabály van érvényben és az 1926-ban történt módosítás is az önkéntes társulás jellegét hangsúlyozza. A nagy szervezkedés folyóirata és kongresszusai révén keres kifelé publicitást. A német orvosszövetség 1873 óta azonban nemcsak szervezeti kérdésekkel foglalkozott, hanem kongresszusain sorjában napirendre került elsősorban az orvosi rend minden életkérdése: a kuruzslás elleni küzdelem, az oltási törvény, a halottkémlés szabályozása, a magánjogi törvény orvosi vonatkozásai, az iskolaorvosi kérdés, a szamaritánus és mentési ügyek, majd a háború után az egészségügyi, népnevelés^ a testnevelés, a büntetőtörvénykönyv orvosi vonatkozásai, az alkoholizmus kérdése és végül a lakásprobléma is. A német orvosszövetség értékes, de természetszerűleg korlátok közé szorított munkája sem hozta meg a rend gazdasági helyzetének sóvárgott javulását. A szociális biztosításnak, a pénztáraknak nyomását minden orvosa lelkén is, a zsebén is megérezte, aminek következtében az elégedetlenség egyre fokozódott. A rendet a gazdasági nehézségek két csoportra szakították. Az öregek továbbra is mérsékelt eszközökkel akarták folytatni a küzdelmet, a fiatalok azonban már a munkásmozgalmakban alkalmazott erőszakos eszközök által kívánták a súlyos problémákat megoldani. Ebben az időben éppen a XX. század forduló idején Knobloch sziléziai orvos »Warmiensis« álnév alatt felhívást intézett a német orvosi rendhez, amelyre Hartmann Hermann nyilt levélben válaszolt, amelyben kifejtette, hogy szorosabb szervezkedésre van szükség, amely kemény kézzel és anyagilag is felkészülve r indítja meg a létért való küzdelmet a pénztárak orvosellenes politikájával szemben. Hartmann nyilt levelének hatalmas visszhangja támadt s a konkrét eredménye a Hartmann Bund megalakítása lett s ami azután a gazdasági kérdések megjavítását tűzte ki céljául. A Hartmann Bund vezetősége a megindított harcban erőszakos, s addig méltatlannak deklarált eszközöket is alkalmazásba vett és bar sokat kárhoztatták, mégis egyre erősödött. Az 1903. évben az új szervezet megegyezett a szövetséggel és annak — önállóságának fenntartásával — gazdaságpolitikai osztályává szegődött. A Hartmann Bund szervezetében nem a fiókszövetségek a tagok, hanem minden belépő orvos személy szerint. A Bund ezután is kemény harcban állt a szövetség keretében a pénztárakkal szemben, leginkább olyan eszközök útján, amelyeket a munkásmozgalmaktól sajátítottak el. (Buehinger Manó: Na, mégis! Tanultak valamit!) A pénztárakkal való egyéni szerződések fejében a kollektív szerződést vezette be és síkraszállt a szabad orvosválasztásért. Amikor sztrájkszerű akcióiért támadták, bölcsen mindig azzal védekezett, hogy az orvosok sohasem tagadják meg a gyógysegítséget, hanem csupán a megalázó honoráriumfeltételeket utasítják vissza. Az 1904. évben megtartott kongresszuson véd- és dacszövetséget kötöttek az orvosok egymás között, valamint a végből, hogy a harcban állókat mások hátba ne támadhassák, felmondott állásaikat el ne foglalják. A Hartmann Bund sokszor az anyaegyesülettel is kénytelen volt vitába szállani, kifelé azonban, igen helyesen, ilyenkor is egységet mutattak. A német orvosi szervezkedésben is mutat25 .