Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-62

174 Az országgyűlés képviselőházának 62. tudomásul veszi s a Képviselőház volt elnökének az 1933. évi május hó 1-től 1935. évi április hó 26-ig terjedő időre a számadási felmentvényt megadja. Napirend szerint következik az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 107, 115.) Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a fe Ház tudomására hozom, hogy a belügyminiszter úr a házszabályok 142. §-ának 2. bekezdésére való utalással a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára dr. Johan Béla állam-, titkár urat, továbbá dr. Horváth Béla és dr. Szitás Jenő miniszteri tanácsos urakat miniszteri megbizottakul bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Végváry József előadó urat illeti a szó. Végváry József előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A társadalom életének a XIX. században megindult fokozatos, sőt sokszor eruptiv átalakulása valósággal kikényszerítette a kulturális, de még inkább a gazdasági tényezők által közös sorsra utalt társadalomcsoportok tömörülését. Ezt az inkább kulturális jellegű szervezkedést a tudományos munka kollfiktivizálódása, a gazdasági érdekszervezkedést pedig az életfeltételek egyre súlyosabbá alakulása váltotta ki. Az orvosi rendet ezen a téren más társadalmi csoportok nagyon megelőzték, mert kezdetben az orvosi foglalkozás szabad és független volt, ami ma már csak akadémikus érvénnyel állapitható meg. (Rupert Rezső: Nem szabad a beszédet olvasni!) Az orvosi rend szervezkedése inkább reakció volt arra az akcióra. hogy az addig karitatív és filantrópikus érzéssel adott szolgáltatásokat a társadalom más csoportjai lassan követelni kezdték s az államhatalom mind szélesebb beavatkozással és minél olcsóbban igyekezett a sanyargók segítését biztosítani. (Rupert Rezső: Kérjük alkalmazni a házszabályokat! Nem szabad a beszédet olvasni!) Kezdetben az orvosi rend szervezetei a tudományos, gazdasági és rendig problémákkal egyetemlegesen foglalkoztak, később a szervezkedés specializálódott, mert a gazdasági és rendi kérdések kiemelkedő jelentőséggel torlódtak a napirenden. Majd a tudományos jellegű organizációk is tagozódtak, mert rugalmasan követték az orvostudomány specializálódását. Amint a múlt század elején az orvosok és természetvizsgálók egyesülése az egész természettudományt összefogta, addig ma már a tudományos egyesülések egyes orvosszakok szempontjából differenciálódtak, sőt már egyes kórformák szerint is, olyannyira, hogy a túlzott specializálódásnak már átfogóbb és összetartásra ösztönző szervezkedéssel kellett útját állani. A tudományos egyesülések már korán rendszeres munkát végeztek, időszakos nagygyűléseket tartottak, rendes tudományos üléseket s azok eredményeit a szaksajtóban közölték. A szervezett tudományos élet mindjobban kifejlődött s legújabban már nemzetközi jellegű összejövetelek is szolgálták a tudomány haladását s az emberiség jólétét. Hogy a rendi szervezkedések szükségszerűségét és fokozatosságát áttekinthessük, rövid pillantást kell vetnünk — Melly értékes tanulmánya és a rendelkezésemre álló anyag alapján — a német orvosi szervezkedés fejlődésére, amely tulajdonképpen mintája volt a magyar orvosi rend tömörülésének. Finkenrath a német orvosok szervezkedését kiváló munkájában érdekesen foglalta össze s valóban elérte azt a célját, hogy a fiatal generációk előtt a szervezkedés hajtó rugóit és ütemszerűségét megértülése, 1935 november 21-én, csütörtökön. hetővé tegye. Németország a szervezkedések hazája, hiszen már 1644-ben megalakult a Collegium medicum Hamburgban, 1731-ben a Gremium chirurgicum Donaueschingenben, ugyancsak 1731-ben a Collegium medicum Nürnbergben^ mégis ezek inkább csak históriai jelentőségűek, amennyiben nincs meg a kontinuitásuk. Az 1808. évi március hó 20-án Erlangenban megalakult Phisikalisch-medizinische Societät és a nem sokkal későbben 1810-ben Berlinben szerveződött Gesellschaft für Natur und Heilkunde, valamint a Hufeländische Gesellschaft már maradandó alkotások. Ezután már gyors ütemben szerveződnek az orvosegyesületek: 1809-ben Lübeckben, 1816-ban Hamburgban, 1829-ben Donaueschingenben, — az 1731. évi egyesülés folytatásaképpen — 1831-ben Brémában, 1833-ban Kölnben és 1844-ben Düsseldorfban. Ezek az egyesülések részben nemcsak tudományos problémákkal, hanem rendi és gazdasági kérdések tárgyalásával is foglalkoztak. Az orvosi rend tagjai ebben az időben már bekapcsolódtak a társadalmi és politikai életbe és ezen az úton is szorgalmazták a rend boldogulását annak ellenére, hogy a rend belső struktúrája még nem lehetett homogén, mert az orvosok és kirurgusok között széles társadalmi és tudásbeli szakadék tátongott. Az orvos volt a belgyógyász, a kirurgus a sebész. Ezért foglalkoztak sokat a rend homogenizálásának kérdéseivel és végtelenül érdekes, hogy már akkor felmerült az orvosi pálya túlzsúfoltságának kérdése, amennyiben a kölni orvosegyesület már 1842-ben a porosz közegészségüggyel foglalkozó memorandumában rendszabályokat sürgetett a túlzsúfoltság ellen, sőt a düsseldorfi egyesület már numerus clausust ajánlott. Lehet, hogy ez a tervük nem volt eredeti mert 1845 körül az orvosok máiFranciaországban is a kötött létszámért harcoltak. Azt kívánták, hogy a vizsgák szigorításával csak a legkiválóbb orvosokat engedjék a praxisba. Állami segítséggel akarták az orvosi rendet szervezni, kamaraféle becsületbíróságok szervezésével a végett, hogy a kor szellemének megfelelően a közigazgatási ellenőrzéstől megszabaduljanak. A közért való lelkesedéstől eltelve, Németország orvosai már akkor élénk kifejezést adtak abbeli vágyakozásuknak, hogy a közegészségügyi problémák megoldásában résztvegyenek és az orvosi rend társadalompolitikai értékét ezzel is demonstrálják. Az 1848—49. években Virchow, Leutaescher és Neumann már erősen dolgoztak Berlinben, ez a példa más centrumok orvosaira is átterjedt és özönével adták a hatóságnak a jól kidolgozott memorandumokat. A hatóságok nem gördítettek akadályokat az orvosi rend szervezkedése elé, de egyáltalában nem voltak hajlandók arra, hogy hivatalos országos orvosparlamentet hívjanak össze. Az egyes városi és vidéki körzetek orvos-egyesüléseinek kívánságára azoniban, annak ellenére, hogy a nagy orvospolitikus, Virchow több súlyt helyezett az erős helyi szervezkedésre, mint a nagy központosításra, végre 1849-ben a porosz minisztérium konferenciát hívott egybe, amelyre minden tartomány egy hivatalnok és egy gyakorló orvost delegált. A konferencia úgy határozott, hogy az orvosi rendet homogenizálni kell, mert orvosi munkát csak orvos végezhet, továbbá, hogy csak az egyetem lehet az egyetlen orvosképző intézmény és az ide való felvételhez gimnáziumi végzettség kell, s a praxis megkezdését az approbációhoz kell kötni. Java-